Ezt itt egy tisztességtelenségben megőszült, egész életét garantált kártékonyságban leélt jellembajnok mondta a "parlament alakuló ülésén".
Erről az "isten, haza, családról" eszembe jutott, hogy néhányszor felfordították már a gyomromat vele, gondoltam, felidézem azokat a mondatokat, amiket régebben írtam az ember által valaha kimondott legundorítóbb hármasságról.
Idézek egy részt Máté evangéliumából, mindjárt látni fogják, miért éppen ezt:
34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
40. A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. (Mt 10.)
Máté evangéliuma szerint ezt itt Jézus mondja. Igaz, nem a népnek, "csak" a "tanítványainak", más néven az "apostoloknak", dehát végülis mindegy. Ezt gondolja, ezt mondja.
Tetszik érteni a fenti szöveget? Elég nehéz nem érteni, ugye? Baromi mondatok. Minden bigott ájtatos, aki egyáltalán eljut idáig az olvasásban, és dermedten appercipiálja, hogy ez bizony védhetetlen és magyarázhatatlan, nekiül és elkezd magyarázkodni.
Mutatok egy ilyet is. Jelentős személyiségtől fogok idézni, az illető "szénior apostol" egy Tizenkét Apostol elnevezésű kuratóriumban, ne kérdezzék, mi az, nem tudom, nem is érdekel, nem kívánok alapos ismereteket szerezni erről a területről. Ügyvédként végzett, de volt misszionárius is. Úgy vélem, afféle prédikátor vagy mi, van belőle jó sok az amerikai földrészen, én taszítóbb emberfajtát nehezen tudok elképzelni, kártékonyabbat is körülményes találni, olyasmi lehet, mintha összegyúrnánk Göbbels-t Torquemadával, és üdvözült mosolyt ragasztanánk az ábrázatára. D.Todd Christoffersonnak hívják, és az itt következőket mondja a fenti szövegről (idejében szólok, akármilyen erősnek érzi is magát valaki, tanácsos az olvasás előtt bevenni egy Daedalont vagy valami egyéb, szédülés, hányinger ellen való pirulát):
"Azt mondani, hogy nem azért jött, hogy békét hozzon, hanem fegyvert, első benyomásra ellentétesnek tűnhet azokkal a szentírásokkal, melyek úgy utalnak Krisztusra, mint a „békesség fejedelme”, valamint a születésekor elhangzó kijelentéssel: „dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat, illetve más ismert utalásokkal, mint amilyen a „békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek”. „Való igaz, hogy Krisztus békét hozni jött: békét hívő és Isten között, békét az emberek között. Ám Krisztus eljövetelének elkerülhetetlen eredménye az, hogy konfliktus támadjon: Krisztus és az antikrisztus, a világosság és a sötétség, Krisztus gyermekei és az ördög gyermekei között. Ez az összetűzés még egyazon család tagjai közt is felbukkanhat.”
Biztos vagyok benne, hogy e világméretű nézőközönségből sokan személyesen is megtapasztaltátok, mit fejez ki az Úr ezekben a versekben. Biztosan van közöttetek, akit az édesapja és édesanyja, vagy a saját testvérei kiközösítettek, amikor elfogadtátok Jézus Krisztus evangéliumát, és szövetségre léptetek Ővele. Így vagy úgy, de a Krisztus iránti felsőbb rangú szeretetetek megkövetelte azon kapcsolataitok feláldozását, melyek kedvesek voltak számotokra, és sok könnyet hullattatok. Mégis töretlen szeretetetekkel állhatatosan viselitek a keresztet, és nem szégyellitek Isten Fiát...
...Igen, a Jézus Krisztus Egyházához való csatlakozás ára magas lehet, de az intés, hogy Krisztust emeljük minden más fölé – még akár a legszűkebb családtagjaink fölé is –, azokra is vonatkozik, akik a szövetségben születtek. Sokan úgy lettünk az egyház tagjai, hogy nem voltak ellenzőink, talán gyermekként. A kihívás, mellyel nekünk kell szembenéznünk, az, hogy hűek maradjunk a Szabadítóhoz és az Ő egyházához az olyan szülőkkel, rokonokkal, testvérekkel vagy akár gyermekekkel szemben is, akiknek viselkedése, hite vagy döntései lehetetlenné teszik, hogy az Urat és őket egyszerre támogassuk. Ez nem szeretet kérdése. Szerethetjük és úgy is kell szeretnünk egymást, ahogyan Jézus szeret minket. Ahogy Ő mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Ám az Úr arra emlékeztet bennünket, hogy „a ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám”. Így bár a családi szeretet folytatódik, a kapcsolatok néha megszakadnak, és a körülményektől függően időnként még akár a támogatást vagy toleranciát is felfüggesztjük a magasabb rendű szeretet érdekében."
A közönség épülésére sokmindent megteszek (amint látják), higgyék el nekem, ez itt a legokosabb az összes ilyen bibliamagyarázó prédikátor közül.
Iszonyatos, nem? Amikor egy mélysötéten buta ember is eljut odáig, hogy itt valami nem stimmel, itt ezt szalonképessé kellene tenni, mert ezen még Mari néni is elálmélkodik...
Pedig Mari néni nem. És az egészben ez a legiszonyatosabb. Mari néni nem olvas bibliamagyarázót, ő egy hatalmas, homogén tömeg része, akiknek azt mondták, hogy "A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám." Aki pedig ezt mondja, az évezredek óta a pap. A legnagyobb tekintély. Szinte az egyetlen. Mari néni és Lajos bácsi attól kezdve, hogy nekik ezt megmondták, ehhez fogják tartani magukat. Mert méltók akarnak lenni.
Abban a homályban, amiben ezek az emberek élik az életüket, nem igazán körvonalazhatók az olyasféle fogalmak, mint a gyermeki vagy szülői szeretet, az kiváltképpen zavaros, mit jelent az, hogy méltó, de körülbelül sejtik. És ebből a sejtésből hatalmas, szilárd és megmásíthatatlan meggyőződés lesz, ami egy életen át olyan is marad. Amit akár a mások élete árán is megvédenek. Halott katonák millióinak maradványai vannak elásva a tömegsírokba, akik mind meg akarták védeni ezt a meggyőződést. Méltók maradtak hozzá a mások élete árán. Meg a sajátjuk árán. (Remélem, szükségtelen mondanom, Jézus ilyet nem mondott. Hasonlót sem.)
Mindebből nyilvánvalóan következik a fentebb leírt hármasság:
Mindebből nyilvánvalóan következik a fentebb leírt hármasság:
Isten, haza, család. Ezt nemcsak az a nyavalyás gazember vette a szájára, aki megnyitotta az említett ülést, ez az Amerikai Egyesült Államok hadseregében szolgáló tengerészgyalogosok jelmondata is. Gyanítom, hogy a többi fegyvernemé is, de bizonyos csak a tengerészgyalogosokban vagyok, azt egy filmben hallottam, a filmet pedig a jelenkor legkiválóbb és legalaposabb forgatókönyv írója, Aaron Sorkin írta.
Ijesztő. Két megfoghatatlan és értelmetlen fogalom, amiért az amerikai katona harcba indul, hogy öljön. Hogy megöljék. Az életét adja azért az istenért, ami nem létezik máshol, csak a különféle egyházak papjainak ostoba szólamaiban (mely istennek a papok által hirdetett büntető és fenyegető munkaköreivel sokkal több köze van a papok által átkozott sátánhoz, mint ahhoz az istenhez, aki elöl az egyház zárja el mindenkori "gyülekezetét" bő ezerhatszáz éve, akitől minden pap retteg, pedig nem tud róla semmit). És az életét adja az amerikai katona azért a hazáért, ami a civilizált világnak éppen azon a részén van leöntve émelyítőre cukrozott és habosra felvert tejszínes baracklekvárral, ahol az ember a legkevésbé várná - az Egyesült Államok egy bombasztikusan felmagasztalt fogalomzavarral hajszolja bele az állampolgárait a lehető legellenszenvesebb nacionalizmusba. Teszi ezt anélkül, hogy valaha valaki megpróbálta volna meghatározni a haza fogalmát. (Ezt most én is átugrom, nem erről van szó, maradjunk az első helyen jelölt istennél.)
Ez a förtelmes hendiatrisz (az efféle jelmondatokat nevezik így, azaz "hármasságnak", mint amilyen a veni, vidi, vici vagy az ein Volk, ein Reich, ein Führer - utóbbit csak azért említem, mert engem az amerikai tengerészgyalogosok hendiatrisza erre emlékeztet legélénkebben) azért igazán ijesztő, mert lényegében egy rövidített variációja a fenti idézetnek (Mt 10. 34-40.) "A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám."
Az amerikai tengerészgyalogos (a világ jelenleg legnagyobb hatalmának katonája) méltó az Úrhoz (a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött), mert atyjánál és anyjánál, fiánál és leányánál jobban szereti a vallásának papjai által rátukmált istent, és a politikusai által belé dumált hazát. A szülei és a gyerekei a harmadik helyen vannak a szeretetlistáján. Vezet egy követelődző, öntelt, közhelyekben beszélő, folyton fenyegetődző, ellenőrizhetetlen hülyeségeket ígérő fantom, második helyezett a politikusoknak az erőszakszervezetek által védett, mindenkit folyton fenyegető hatalma, amiről a sötétségben tartott állampolgár úgy tudja, hogy azt hazának hívják.
Reggel óta tudjuk, hogy az Egyesült Államok tengerészgyalogsága után a magyar kormánynak ez fogja adni az "iránymutatást". Az egyetlen különbség az amerikai hadsereg és a magyar kormány között, hogy az amerikai katonák istenfogalma zavaros és meghatározhatatlan, valószínűleg minden ottani egyenruhás másképp képzeli.
A magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy elképzelése legyen az istenről. Nekik ott van élőben.
