Tetszett olvasni Sztálin elvtársnak a nyelvészet tárgyában írott tudományos munkáit? Sürgősen pótolni! Hamarosan hivatkozás lesz. És akkor legalábbis az akadémikusoknak illik ismerni. A csepeli bazaltfejű birkózóbajnok irodalomelméleti könyveinek bibliográfiai részében nyilvánvalóan kitüntetett helyet foglalnak el majd a nagy előd különféle diszciplínákban megjelent értekezései.
Néhány másodpercig eltűnődtem, mi lehetett a motivációja az Arany János emlékév fővédnök választásának. Ha emberekről volna szó, olyanokról, akik legalább nagybetűkkel megtanultak írni és szótagolva olvasni, akkor azt mondanám, egyszerű cinizmus. Dehát mondom, olyan magasrendű szellemi teljesítményt, mint amilyen a cinizmus bármiféle megnyilvánulása, a tárgyalt esetben nem várhatunk.
Tudható, a csúti dagadék nélkül senki nem intézkedhet, neki nyilván előre értesülnie kellett arról, hogy ezt a formátlan, laza homokkőből faragott csepeli gólemet nyilvánítják az Arany János emlékév fővédnökének. Próbálok belehelyezkedni egy homályló, betegesen tekeredő agyvelő nehézkesen kattogva kapcsoló működésébe, amint igyekszik nem eltévedni a bonyolult képzettársítások erdejében, abban a pillanatban, midőn felmerül a főnév: arany. Az első, heves reakció természetesen az elutasítás - ki az a tájékozatlan barom, aki azt képzeli, lehet bárki más az aranynak a fővédnöke. Innen még viszonylag egyszerű a következő relé csattanása: ilyen halált megvetően ostoba adminisztrátor nincs a tisztviselői karban, aki az életével játszana, itt valami másról lehet szó. A következő kattanás már nehézkesebb, ha nem közös főnévről történik intézkedés, akkor esetleg egy tulajdonnevet kellene az elzsírosodott, piszkosszürke tekervények mélyéről előbányászni, ez lesz az, valami Arany nevű, talán József, esetleg János. Villámszerű kisülés, a most következő kapcsolás pánikszerűen gyors: elkövetett-e valamit ez az Arany őellene az általánosban vagy a gimnáziumban. Mondjuk szorosan melléállt és lenézett rá, éreztetve testi fölényét, esetleg meg is ütötte, vagy csak menekülni kellett előle, cikkcakkban futva az iskolafolyosón... És akkor hirtelen megvan. Ez egy költő, akinek valamilyen versét kellett volna megtanulni, aha, aha, rémlik már, lássuk csak. Ez az. Mindenféle alakok szabotálták az uralkodó dicsőítését. Hát naná, hogy ilyet az ember nem tanul meg. Naná, hogy az ilyeneket le kell gépfegyverezni. Vagy megégetni. Mindegy, lakoljanak.
Határozottan emlékszik, hogy ez az Arany nevű helytelenítette az uralkodó eljárását, és mintha a renitensek mellé állt volna.
Jó lesz ez a csepeli alattvaló fővédnöknek. Ez majd helyreteszi azt az izgága lázadozót.
Valahogy így.
Nem volt ebben semmi rendkívüli. Adekvát intézkedés történt.
