Találtam egy filmet, 1963-ban készült, összesen 16 perc. Az akkor huszonvalahány éves Szabó István készítette, ifjúságom legszebb időszakának gyönyörű tanúi láthatók benne, három lány. A lépcsőn ülő Falvay Klári egy éve már kész színésznő, a tükröt vivő Gyöngyössy Kati abban az évben végzett, a film forgatása idején kapta meg a diplomáját, a tükröt átvevő Szegedi Erika még csak másodéves. Vámos Tamás oklevelén is nedves még a tinta, bár idősebb volt nálam, a nagyobb tapasztalatú operatőrnek kijáró "tisztelettel" fogadott, ahányszor le tudtam menni a rakpartra a Szabadság térről (akkor ott volt még a Televízió), azaz jókat mulattunk azon, hogy én, a hozzá képest süvölvény mennyivel többfélét fotografálhatok, mint egy komoly filmoperatőr (nem igazán tudtuk még felfogni, mekkora hatalom a tévé - na jó, azt be kell ismernem, nem az ő kedvéért töltöttem ott az időmet).
Feltétlenül említendő még (ki tudja ma már, ki volt) Vujicsics Tihamér, a film zeneszerzője, ő az, aki a lépcsőn a metronóm mellett kottát ír, aztán rohan a zongorához (12 évvel később Szíriában lezuhant a repülő, amin - ha jól emlékszem - Libanonba utazott).
Nézzék meg, 16 percig nem fognak törődni semmivel. Ez a film az elmúlt 54 évben semmit nem vesztett a varázsából. Sőt. Filmeknél ritkán fordul elő.
