Néhány napja szó volt Machiavelliről, egy politikai tanácsadó magasztalta az elméletet, miszerint a politika és a morál két külön világ. Akkor nem szóltam, hogy Machiavelli ezt sosem írta le, és A fejedelem lényegéből sem az következik, hogy ha így van, akkor az úgy jól van. Abból csak az következik, hogy olykor úgy kell lennie, ha valakinek a hatalom kell, és azt meg akarja tartani.
"Itt jegyzendő meg, hogy a jó szándék éppúgy gyűlöletet szíthat, mint a rossz; ezért említettem fentebb, hogy a fejedelem országának megtartása érdekében gyakorta arra kényszerül, hogy rossz legyen, mert ha az a közösség – a nép, vagy az urak, bármelyik legyen is –, amelyikre szükséged van, hogy hatalmad fenntarthasd, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Márpedig ilyenformán a jámbor cselekedetek ellenségeid lesznek."
Egy "politikai tanácsadó", azaz az egyik legócskább emberfajta seggnyalója persze nem képes mással foglalkozni, mint a hatalom fenntartásával. Éppen ezért semmit nem ért Machiavelliből.
"...az emberek pedig inkább hisznek a szemüknek, mint tapasztalásuknak, mert látni mindenki képes, de kevesen tudnak tapasztalatot szerezni. Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában; s ezek sem merészelnek a többség véleménye ellen szólni, akiket az állam tekintélye pártol. Az emberek cselekedeteiben, de különösen a fejedelmében, akivel szemben nincs helye a jogos számonkérésnek, a végcélt kell tekinteni. Győzzön tehát a fejedelem, és tartsa fenn hatalmát, s eszközeit tiszteletre méltónak fogják ítélni, és mindenki csak dicsérni fogja; mert a tömeg csak a látszat és az eredmények után megy..."
Hagyjuk a fenébe, egy csökött agyú nem lát mást, csak hogy most is mennyire igaz. Miért értene bármit Machiavelli szarkazmusából? Hogyan volna képes felfogni egy rendkívüli elme megnyilvánulásait, mikor ő csak használati tanácsokat lát, és baromira tetszik neki, hogy a politika és a morál két külön világ (el kellene olvasnom újra A fejedelem című zseniális könyvet, akkor biztosan állíthatnám, így csak azt mondhatom, úgy emlékszem, Machiavelli egyáltalán nem használja a "politika" szót).
Nem törődnék ezzel az egésszel, tényleg nem ér annyit sem, hogy próbáljak meggyőzni valakit, aki süket a politikán kívül mindenre, ha nem aggasztana valami, amire eddig nem gondoltam. Hogy ugyanis a politikai tanácsadó, ennélfogva a politikus is úgy véli, a politika mindenek felett álló, nem emberi dolog, afféle Ding an sich, ami persze csak a közönséges halandó számára megismerhetetlen, a politikus mindent tud róla, de csakis ő, nekünk semmi közünk hozzá. Az egészben az a legrosszabb, hogy a közönséges halandó is így tekint a politikára, a politikus egyirányú agyában ezért nem fordul meg a halvány gyanú sem, mely szerint neki nem hatalma van, ő szolgálatra szegődött.
Nekem már az is gyanús volt, amikor az egyik ilyen hájfejű kijelentette, a hála nem politikai kategória. És ez úgy megállt a levegőben, azóta is idézik mint axiomatikus igazságot. Ebből is, és még sokminden másból egyenesen következik, hogy van az ember a maga isteneivel, és fölöttük, istenen és emberen uralkodik a politikus. Aki nem ismeri a hála fogalmát, akire nem érvényes semmiféle erkölcsi szabály és akinek semmit sem számít az ember élete. Tetszik érteni? Ez a lényeg. Az ember a politika szemében nem érték, hanem eszköz. Amíg az emberélet nincs útjában a politikusnak, addig hivatkozik rá, amint az ő magasabbnak vélt eszméje csak emberéletek árán valósulhat meg, akkor az ember csak mint eselék vétetik számításba, akkor már csak egy százalékban kifejezett viszonyszám, ami a halottak és az életben maradottak arányát közli. És amit a történészek salakja (azaz a túlnyomó többsége) természetesnek tekint, adatnak használja a nagy folyamatok leírásában. Még az egyik legkiválóbb, bőven a salakból kiemelkedő is leírta: "Mégis nem lett volna-e jobb, ha a magyar fél 1848 szeptemberében vagy decemberében felhagy az ellenállással? A kérdés történelmietlen, hiszen az ellenállás mégoly csekély eszközeivel rendelkező államok is többnyire vállalják a fegyveres konfliktust, hacsak nem nehezedik rájuk nemzetközi nyomás az ellenkező érdekében."
Ha a kérdés történelmietlen, az azt jelenti, hogy nemcsak a politikus áll az ember felett, hanem a történelem is (ami persze bizonyos szempontból logikus következmény, minthogy a történelem a politika tükre - elég hervasztó belegondolni, milyen képet kapunk, ha egy torzalakot szemlélünk torzító tükörben). A történelmietlen kérdés eszerint emberi kérdés. Amire jó volna egy emberi válasz. Vagy nyugtázzuk jóérzéssel, hogy van egy történész, aki képes legalább a kérdést föltenni? Nyilván azért, mert felmerült benne a halvány gyanú, nem lett volna-e jobb, ha a magyar fél 1848 szeptemberében vagy decemberében felhagy az ellenállással? Amire a történelmietlen válasz természetesen az, hogy dehogynem.
Ennek a (mégegyszer, a többi közül kiváló) történésznek a nem történelmietlen válasza az, hogy "vállalják a fegyveres konfliktust". Ugye tudják, mit jelent ez? Az ellenállás mégoly csekély eszközeivel "rendelkeznek" csak, azaz kisebb a hadseregük, gyengébbek a fegyvereik, de azért azt a gyengén felfegyverzett kisebb haderőt nekizavarják a túlerőnek. Nyilvánvaló a várható eredmény, meghal néhány ezer ember, de ha mondjuk néhány ezer plusz mondjuk még ezer embert feláldozunk, akkor lehet, hogy más eredmény születik - nem tudjuk, ezt még eddig nem próbáltuk, de majd most. Mert hátha.
Abban a (most már belátom, naiv) hitben húztam le sok évtizedet, hogy az ember élete legalábbis tényező. Jó, azt csak én gondolom, hogy a legfontosabb, de azért valamennyire szempont lehet, ha egy történelmi eseményt és a benne résztvevőket próbáljuk megismerni és értékelni. Hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eddig azért lehetett olyan a köztudatban, amit szentnek és sérthetetlennek vélünk, mert senki nem foglalkozott az esemény emberi oldalával.
Dehát persze, hogy nem foglalkozott vele senki. Hiszen az történelmietlen!
Nekem már az is gyanús volt, amikor az egyik ilyen hájfejű kijelentette, a hála nem politikai kategória. És ez úgy megállt a levegőben, azóta is idézik mint axiomatikus igazságot. Ebből is, és még sokminden másból egyenesen következik, hogy van az ember a maga isteneivel, és fölöttük, istenen és emberen uralkodik a politikus. Aki nem ismeri a hála fogalmát, akire nem érvényes semmiféle erkölcsi szabály és akinek semmit sem számít az ember élete. Tetszik érteni? Ez a lényeg. Az ember a politika szemében nem érték, hanem eszköz. Amíg az emberélet nincs útjában a politikusnak, addig hivatkozik rá, amint az ő magasabbnak vélt eszméje csak emberéletek árán valósulhat meg, akkor az ember csak mint eselék vétetik számításba, akkor már csak egy százalékban kifejezett viszonyszám, ami a halottak és az életben maradottak arányát közli. És amit a történészek salakja (azaz a túlnyomó többsége) természetesnek tekint, adatnak használja a nagy folyamatok leírásában. Még az egyik legkiválóbb, bőven a salakból kiemelkedő is leírta: "Mégis nem lett volna-e jobb, ha a magyar fél 1848 szeptemberében vagy decemberében felhagy az ellenállással? A kérdés történelmietlen, hiszen az ellenállás mégoly csekély eszközeivel rendelkező államok is többnyire vállalják a fegyveres konfliktust, hacsak nem nehezedik rájuk nemzetközi nyomás az ellenkező érdekében."
Ha a kérdés történelmietlen, az azt jelenti, hogy nemcsak a politikus áll az ember felett, hanem a történelem is (ami persze bizonyos szempontból logikus következmény, minthogy a történelem a politika tükre - elég hervasztó belegondolni, milyen képet kapunk, ha egy torzalakot szemlélünk torzító tükörben). A történelmietlen kérdés eszerint emberi kérdés. Amire jó volna egy emberi válasz. Vagy nyugtázzuk jóérzéssel, hogy van egy történész, aki képes legalább a kérdést föltenni? Nyilván azért, mert felmerült benne a halvány gyanú, nem lett volna-e jobb, ha a magyar fél 1848 szeptemberében vagy decemberében felhagy az ellenállással? Amire a történelmietlen válasz természetesen az, hogy dehogynem.
Ennek a (mégegyszer, a többi közül kiváló) történésznek a nem történelmietlen válasza az, hogy "vállalják a fegyveres konfliktust". Ugye tudják, mit jelent ez? Az ellenállás mégoly csekély eszközeivel "rendelkeznek" csak, azaz kisebb a hadseregük, gyengébbek a fegyvereik, de azért azt a gyengén felfegyverzett kisebb haderőt nekizavarják a túlerőnek. Nyilvánvaló a várható eredmény, meghal néhány ezer ember, de ha mondjuk néhány ezer plusz mondjuk még ezer embert feláldozunk, akkor lehet, hogy más eredmény születik - nem tudjuk, ezt még eddig nem próbáltuk, de majd most. Mert hátha.
Abban a (most már belátom, naiv) hitben húztam le sok évtizedet, hogy az ember élete legalábbis tényező. Jó, azt csak én gondolom, hogy a legfontosabb, de azért valamennyire szempont lehet, ha egy történelmi eseményt és a benne résztvevőket próbáljuk megismerni és értékelni. Hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eddig azért lehetett olyan a köztudatban, amit szentnek és sérthetetlennek vélünk, mert senki nem foglalkozott az esemény emberi oldalával.
Dehát persze, hogy nem foglalkozott vele senki. Hiszen az történelmietlen!