Láttam egy filmet, magyarul (a fene tudja, miért) Sérülés a címe. Az eredeti (Concussion) jelentése megrázkódtatás, sokk - gondolom, azért, mert erről szól a film. Leveszem a kalapom a rendező, Peter Landesman előtt, de a legmélyebb tiszteletem ezúttal a producereknek jár, egy Elizabeth Cantillon nevű szép és értelmes tekintetű, középkorúnak látszó asszonynak, egy színésznőnek, aki a Gladiátorban játszotta Commodus császár feleségét, Giannina Facionak hívják, és Ridley Scottnak, a ma élő filmrendezők egyik legnagyobbjának, aki különben rendezte Giannina Faciot a Gladiátorban. Ők hárman a film producerei, ők vállalták az igazi kockázatot. A Concussion ugyanis arról a sokkról, arról a borzalmas megrázkódtatásról szól, amit az úgynevezett amerikai futball játékosai szenvednek el pályafutásuk során, és amibe vagy belehalnak negyvenvalahány éves korukban, vagy öngyilkosok lesznek az elviselhetetlen agyi történések következtében.
A producerek ezzel a filmmel nekimentek az egyik legveszélyesebb maffiának, az amerikai futball szövetségnek. Mely szövetségnek a hatalma, a vagyona, az agresszivitása nagyjából a fegyver- és a kábítószer üzletben érdekeltek stílusával mérhető. A nagyképűsége és a vélt felhatalmazásból eredő önbizalma meg semmivel. Ez ugyanis a legnépszerűbb sport Amerikában, és ők nem tesznek mást, mint hogy milliókat szórakoztatnak. Hogy mivel?
Vannak veszélyes sportok. A lovaglás például vagy az alpesi sí. Borzalmas sérülésekkel járhatnak, beléjük is lehet halni. De az amerikai futball nemcsak veszélyes, hanem undorító is. Gusztustalanabb, mint a ketrecharc, a nézői - tudják, nem tudják - aljasabb ösztönöktől vezérelten járnak meccsre, mint a kakasviadalok vagy a pitbullcsaták fogadói. Az amerikai futball lényege ugyanis a rombolás, a kegyetlen megtorlása minden igyekezetnek, ami egy alapjában véve ártatlan cél elérésére irányul: pontot érő helyzetbe juttatni egy eszközt, amit érthetetlen indíttatásból labdának neveznek. Az érthetetlenség különben az elnevezéssel kezdődik, nem tudom, mitől futball (football, azaz láblabda, lábbal labdázás) az a játék, amit kézzel játszanak - dehát ez nem is fontos. Pontosabban annyira azért fontos, hogy éppen az eszközzel való bánás, az eszköznek a játékos által való magához ölelése teszi lehetetlenné: ezt a tojásnak sem jó hegyes cipóformát másképp lehessen elvenni, mint a lehető legdurvább fizikai erőszakkal. Időm sincs, kedvem sincs ennek a "játéknak" az eredőjét, a történetét összevetni a revolverhősök romantikájából kinőtt amerikai történelemmel, elemezni annak a néhány politikusnak a máig meddő kísérletezését, akik megpróbálták a hétköznapi jogot a hétköznapi erőszak fölé helyezni - pedig érdekes eredménye lehetne egy ilyen tanulmánynak. Inkább annak a megállapításánál maradnék, hogy ez csak a felületes szemlélő számára az ő problémájuk. Nem azért, mert az amerikai futball hamarosan megöli az európait, minden hülye sportriporter szótárában állandó kifejezés a "leütközte", ami mint tudjuk nemcsak nem eleme az Angliában született sportnak, hanem a szabálykönyv szerint kifejezetten tiltott, nem azért. Hanem mert lassan minden sport az agresszivitás, a dühödt gyűlölet hirdetőjévé válik, nem csekély részben ennek a förtelmes amerikai "szórakoztatásnak" a hatására.
Négy éve ebben a blogban föltettem a kérdést, mi lenne, ha eltűnne a versenysport. Arra jutottam, hogy valószínűleg semmi. A teóriát talán igazolja a magyar futball megszűnése. Senkit nem érdekel, hogy halott. Azt nem tudom, mi történne az Egyesült Államokban, ha betiltanák az amerikai futballt. Valószínűleg semmi. Megtudni nem fogjuk, az ottani elszánt gyilkosok erősebbek annál, hogy ez bekövetkezzék.
Marad annak rögzítése, hogy készült egy film az amerikai futball szörnyűségeiről. Bemutatta a halottakat, a halálok okait, a három producer vállalta a kockázatot, hogy atrocitások érhetik őket.
Mi történne, ha Magyarországon beadna valaki egy filmtervet, amiben bemutatják azt a tömeghalált, amit a különféle sportpályákra elköltött százmilliárdok hiánya okozott a szociális ellátásban, az egészségügyben és fog még okozni évtizedekig (kivédhetetlenül) az oktatás tönkretétele miatt?
Ugye nem kell válaszolnom a kérdésre?
A producerek ezzel a filmmel nekimentek az egyik legveszélyesebb maffiának, az amerikai futball szövetségnek. Mely szövetségnek a hatalma, a vagyona, az agresszivitása nagyjából a fegyver- és a kábítószer üzletben érdekeltek stílusával mérhető. A nagyképűsége és a vélt felhatalmazásból eredő önbizalma meg semmivel. Ez ugyanis a legnépszerűbb sport Amerikában, és ők nem tesznek mást, mint hogy milliókat szórakoztatnak. Hogy mivel?
Vannak veszélyes sportok. A lovaglás például vagy az alpesi sí. Borzalmas sérülésekkel járhatnak, beléjük is lehet halni. De az amerikai futball nemcsak veszélyes, hanem undorító is. Gusztustalanabb, mint a ketrecharc, a nézői - tudják, nem tudják - aljasabb ösztönöktől vezérelten járnak meccsre, mint a kakasviadalok vagy a pitbullcsaták fogadói. Az amerikai futball lényege ugyanis a rombolás, a kegyetlen megtorlása minden igyekezetnek, ami egy alapjában véve ártatlan cél elérésére irányul: pontot érő helyzetbe juttatni egy eszközt, amit érthetetlen indíttatásból labdának neveznek. Az érthetetlenség különben az elnevezéssel kezdődik, nem tudom, mitől futball (football, azaz láblabda, lábbal labdázás) az a játék, amit kézzel játszanak - dehát ez nem is fontos. Pontosabban annyira azért fontos, hogy éppen az eszközzel való bánás, az eszköznek a játékos által való magához ölelése teszi lehetetlenné: ezt a tojásnak sem jó hegyes cipóformát másképp lehessen elvenni, mint a lehető legdurvább fizikai erőszakkal. Időm sincs, kedvem sincs ennek a "játéknak" az eredőjét, a történetét összevetni a revolverhősök romantikájából kinőtt amerikai történelemmel, elemezni annak a néhány politikusnak a máig meddő kísérletezését, akik megpróbálták a hétköznapi jogot a hétköznapi erőszak fölé helyezni - pedig érdekes eredménye lehetne egy ilyen tanulmánynak. Inkább annak a megállapításánál maradnék, hogy ez csak a felületes szemlélő számára az ő problémájuk. Nem azért, mert az amerikai futball hamarosan megöli az európait, minden hülye sportriporter szótárában állandó kifejezés a "leütközte", ami mint tudjuk nemcsak nem eleme az Angliában született sportnak, hanem a szabálykönyv szerint kifejezetten tiltott, nem azért. Hanem mert lassan minden sport az agresszivitás, a dühödt gyűlölet hirdetőjévé válik, nem csekély részben ennek a förtelmes amerikai "szórakoztatásnak" a hatására.
Négy éve ebben a blogban föltettem a kérdést, mi lenne, ha eltűnne a versenysport. Arra jutottam, hogy valószínűleg semmi. A teóriát talán igazolja a magyar futball megszűnése. Senkit nem érdekel, hogy halott. Azt nem tudom, mi történne az Egyesült Államokban, ha betiltanák az amerikai futballt. Valószínűleg semmi. Megtudni nem fogjuk, az ottani elszánt gyilkosok erősebbek annál, hogy ez bekövetkezzék.
Marad annak rögzítése, hogy készült egy film az amerikai futball szörnyűségeiről. Bemutatta a halottakat, a halálok okait, a három producer vállalta a kockázatot, hogy atrocitások érhetik őket.
Mi történne, ha Magyarországon beadna valaki egy filmtervet, amiben bemutatják azt a tömeghalált, amit a különféle sportpályákra elköltött százmilliárdok hiánya okozott a szociális ellátásban, az egészségügyben és fog még okozni évtizedekig (kivédhetetlenül) az oktatás tönkretétele miatt?
Ugye nem kell válaszolnom a kérdésre?
