Ma este megy Jancsó filmje, a Még kér a nép. A neten a tv-műsorban egy nagy kép, rajta Cserhalmi Erzsi. Gondoltam, megnézem, hátha van valami hír, évek óta nem hallok róla. Jó régen találkoztunk, talán a salföldi tavaknál.
Hát volt hír. Tavaly áprilisban meghalt. Nem tudtam.
Találtam egy cikket, nem néztem, melyik újság, beleolvastam. "Debrecenben hatalmas tisztelet övezi a város híres szülöttét, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Cserhalmi Györgyöt, de legalább ennyire furcsállják, miért titkolja fájdalmát, hiszen így néhai feleségének tisztelői sem kaptak lehetőséget a végső búcsúra." Innen már tudtam, mi ez, felfordult a gyomrom. Még az is ott van, hogy keresték Cserhalmi Györgyöt, de nem találták.
Ismerik a véleményemet a bulvárról. Nem tudom, elég világosan írtam-e: az emberiség legpusztítóbb, legundorítóbb tömeggyilkosának tartom, kártékonyabbnak a fegyvergyártásnál és a kábítószernél, elsőszámú okozója annak a barbárságnak, ami akadályozza az emberré válást, dúlása relatíve (mert nem olyan régi) nagyobb, mint az egyházaké és a politikáé.
Ez a gennyfakadék számon kéri, mondhatnám, felelősségre vonja Cserhalmi Györgyöt, amiért merészelte eltemetni a feleségét a nyilvánosság kizárásával. A "sajtó" kizárásával.
Sok évtizede ismerem Cserhalmiékat. Nem "jártunk össze", de elég sokat foglalkoztattam őt is, Erzsit is, Cserhalmi valamelyik filmben játszotta a nagyobbik fiam papáját, ez szoros kapocs tud lenni, szerették egymást. Ha volna Cserhalmi Györgynek protokoll listája, bizonyosan rajta volnék - értesülhettem volna, hogy Erzsi meghalt.
Nem járok temetésre, az enyémen úgyis kénytelen leszek jelen lenni, az éppen elég. Nem érdekel, ki mit gondol arról, ott voltam-e valakinek a temetésén és ha nem, akkor miért nem. Nem akarok virítani, manifesztálni, milyen jóban voltam az elhunyttal. Gusztustalannak tartom az életben maradottak halálon élősködő demonstrációját.
Jó, hogy Cserhalmi is hasonlóképpen vélekedik. Mindig kedveltem, nemcsak azért, mert nagy színésznek tartom.
Beszélek itt, átkozódom, locsogok összevissza. Próbálok mellébeszélni, nem elengedni a tudatomig, hogy már megint elment valaki, aki "velünk volt" (© Rejtő Jenő). Bizonyos kor után nehéz tudomásul venni valaki halálát. Napról napra nehezebb.
Erzsi gyönyörű lány. Most már örökké.
