"Howard Gardner, a többszörös intelligencia elmélet megalkotója szerinte az intelligencia nem egységes értelmi képesség, hanem több fajtája van. Nyolcféle, egymástól független intelligenciát különböztet meg:
- nyelvi, vagyis hogy mennyire bánunk jól a nyelvvel, a szavakkal, és ezzel főként a költők, írók és újságírók, a sokat szónoklók vannak megáldva
- logikai-matematikai, ami - mily meglepő - főként a matematikusokra és más tudományterületekkel foglalkozókra jellemző
- zenei, vagyis, hogy mennyire értjük a zenét, képesek vagyunk-e zenét szerezni vagy előadni, és persze lehetne tehetségként tekinteni, de ha van nyelvi intelligencia, akkor a zenét sem szabad diszkriminálni
- térbeli, amivel bizonyos értelemben rendelkezhet egy sakkozó vagy egy sebész, de a nagyobb térben való tájékozódás is idetartozik, vagyis nem árt, ha egy pilóta vagy egy hajós kapitány is
- testi-kinesztéziás, aminek két fajtája van: egyrészt, hogy mennyire jól tudjunk használni az egész testünket, lásd táncosok sportolok, illetve, hogy mennyire tudjuk jól használni egyes testrészeinket, lásd azok, akik saját kezűleg alkotnak tárgyakat
- személyközi, vagyis hogyan viszonyulunk másokhoz, és bárkinek, aki emberekkel dolgozik, erre bizony szüksége van, főként a vezetőknek lehet ez nagy erénye
- belső személyes, ami nagyjából egyenlő az önismerettel, ez régen nem volt annyira fontos vagy hangsúlyos, de a modern időkben az egyén, egyéniség egyre nagyobb szerepet kap
- természeti, vagyis hogy mennyire tudunk eligazodni a minket körülvevő élőkörnyezetben, Gardner példának Charles Darwint hozza fel, és persze lehet azt mondani, hogy manapság a természet teljesen háttérbe szorult az ember alkotta világgal szemben, de agyunk alkalmazkodott a helyzethez, és ha kicsit másként,
És lehet, hogy ez a lista tovább bővül majd, Howard Gardner két új intelligencia típust is megemlít a videóban, az egyik a pedagógiai intelligencia, ami meghatározza, hogy ki a jó tanár, és már hároméves korban megmutatkozik, a másik pedig az egzisztencialista intelligencia, amit az élet nagy kérdéseivel lehet összekötni, legyen szó akár filozófiai, művészi vagy más jellegűek, és ezzel is viszonylag korán találkozni, csak egy ötéves gyerek talán nem szentel annyi figyelmet a válaszoknak."
Na szóval, megalkotta. A neves amerikai pszichológus. Hervasztó. Ezenkívül szánalmas, valamint dühítő. Azt volna jó tudni, hogy ez a neves amerikai pszichológus ennyire nagyképű vagy ennyire tudatlan. Ha jobban belegondolok, mindkettő.
Az intellego (rendhagyó ige, a többi alakot most mellőzném) azt jelenti: megismer, megragad, megért. Minden nyelvben, amelyikben ezt a latin eredetű szót használják, ugyanazt jelenti. Angolul is. Sőt még amerikaiul is. A CIA nevű szervezetükben a középső szót rövidítő I betű is erről szól: az intelligence ugyanúgy a megismerésen alapul, mint minden, ami ebből a szóból származik - a hírszerzésnek is a megragadás, megértés a nélkülözhetetlen alapja.
Köszönjük Gardner úr az alkotást, hiába tetszett fáradni, nincs nyolc-tízféle intelligencia. Csak fogalomzavar van, amit a pszichológiai tanulmányok nyilván még fokoztak is, szörnyű lehet akár csak tudat alatt is együtt élni azzal a gondolattal, hogy fölöslegesen töltött el éveket az egyetemen.
Széchenyi Zsigmond mondta egyszer az úriemberséget taglalva, hogy a család birtokain jónéhány intelligens paraszttal találkozott már, a saját társadalmi osztályában pedig számosan vannak az intelligenciától totálisan mentes, ócskalelkű bugrisok.
Az intelligencia nem készség, nem tehetség, nem olvasottság, nem műveltség - az intelligencia a világ megértésének és a környezethez való alkalmazkodásnak az egyes emberben meglévő lehetősége és gyakorlati felhasználása.
Hiába erőlködik mindenféle neves pszichológus, az intelligencia vagy van vagy nincs. Aki nem született intelligensnek, az megtanulhat szabályokat és megpróbálhatja azokat az adódó helyzetekhez illeszteni, de ettől nem lesz intelligens. (Mint ahogyan a rendkívül magas IQ tesztet - úristen, mekkora baromság - produkáló emberek között is kevés az intelligens.)
Amit a pszichológus úr összezagyvál, az a tehetség és a tanulhatóság közötti összefüggéseknek a különben tényleg nagyon bonyolult rendszere, mely rendszerek kiterjedt halmazai pillanatnyilag a teljes sötétségben való tapogatódzást jelentik, azaz a pszichiátriának (ami azért a pszichológiához képest mégis inkább közelíti a tudományos diszciplína fogalmát) még jelentős adósságai vannak annak feltárásában, mi okozza a különbséget például Vang Judzsa és például egy kozmetikus zenei képzettségében. Azaz mi a tehetség, és ha ez egyszer meglesz, akkor már csak az van hátra, hogy megállapítsuk, vannak-e tehetségtelen emberek, vagy esetleg minden egyedben van valamilyen feltárható tehetség. És akkor már csak az lesz hátra, hogy rájöjjünk, ez a tehetség miképpen tárható fel. Ha ez már ismert módszer volna a tudományban, akkor a kis Howard Gardner már esetleg tízéves korában tudta volna, hogy remek aranyműves válhat belőle, és akkor most nem terhelné az amúgy sem túlságosan tájékozott közvéleményt a kártékony marhaságaival.