Azt mondja a jónevű magyar író, hogy ő hisz a tényekben. Ha ugyanannak a lapnak az internetes oldalán egy sportújságíró cikkében az áll, hogy nehéz tenni egy sok évtizede kialakult ösztön ellen, akkor már végképp nincs min csodálkozni. A tényeket ugyanis lehet ismerni vagy tudni róluk, de ha valaki hinni akar bennük, akkor azzal a mozdulattal már kétségbe is vonta a tények tényjellegét. Mint sokszor elmondtam (a jelek szerint teljesen hiába, ha egy magyar írónak sem világos a különbség), hinni a nem tudható dolgokban lehet - a hit a nemtudás beismerése és kinyilvánítása. Ezek után mit várjunk egy sportújságírótól? Hogy képes legyen felfogni az ösztön és a reflex között mutatkozó differenciát?
A magyar író azt is mondja, hogy ő nem akarta bántani a miniszterelnököt, midőn kritizálta az etnikai homogenitás miatt. Aztán jön egy zavaros mellébeszélés, amiből az derül ki, hogy a magyar írónak nincs fogalma a kifejezés jelentéséről (vagy még egyet benyal csontig a magyar miniszterelnöknek, nekem majdnem mindegy). Közben arról van szó, milyen rossz dolog az öncenzúra. Kérdésem: miért nem tetszik akarni bántani a miniszterelnököt?
Előre kellett volna bocsátanom, a magyar íróval nincs semmi bajom, nem is ismerem, a képek alapján inkább kedvelhető, dehát ha ő így nyilvánul meg, akkor mire számítsunk ebben a nyavalyás országban? Hogy majd jön a Momentum? Akik 800 000 forintig állják egy per költségeit? Ami különben nagyon tisztességes, hogy odaállnak egy nő mellé, akit kirúgtak az Antall József Tudásközpontból. Két bajom van ezzel. Az egyik: mit keres valaki egy ostoba, kártékony "munkahelyen", amihez képest a luftballon hámozás hasznos tevékenység? Ahonnan kirúgták, és ahová valószínűleg vissza akar menni, azért perel. A másik: honnan van a Momentumnak 800 000 forintja? Ilyesmire. Amiből arra következtetek, hogy van több is. Adták a pénzt? Kik? Akiknek már most le vannak kötelezve, ami akkor is baj, ha az adományozók felvilágosultak, aktív humanisták, az emberi jogok harcos védelmezői?
Megint tisztázzunk valamit. Ha még mindig fővárosi lakos volnék, aláírtam volna a népszavazási ívüket. Méghozzá nem azért, hogy beszéljük meg, hanem azért, mert evidensen pusztító, romboló, elmebeteg dolognak tartom, hogy egy gazdaságilag és társadalmilag a béka segge alatt tartózkodó ország további érvekkel segítse egy gyalázatos és ostoba ember beteges hajlamainak a világ által való megismerését, és ezáltal Magyarországnak a teljes reménytelenségbe való taszítását.
Azaz nem kedveltem a Momentum rokonszenves fiataljainak a szárnyaló liberalizmusát, más néven a politikusokéhoz hasonló szövegét, mely szerint ők csak azt akarták a népszavazással, hogy beszéljük meg, de mondom, az ívet aláírtam volna.
Azt viszont szánalmasnak tartom, hogy ez a huszonévesekből álló mozgalom az új messiás, hogy egy csomó hülye felnőtt adja alájuk a lovat: csináljátok csak, győzni fogtok. Tudják mit? Tételezzük fel, hogy tényleg. És utána?
Gyönyörű dolog a fiatalság (kár, hogy ezt éppen akkor nem tudja az ember, amikor fiatal). És az élet sok területén csak a fiatalság lendülete, teremtőképessége, újítóhajlama volna alkalmas arra, hogy az emberiség a megfelelő módon fejlődjön - mindazokon a területeken, ahol a féltékeny, az ifjúság lényegét gyűlölő vén hülyék uralkodnak, akik különben fiatalnak is hülyék voltak.
Attól tartok, hogy ahová most tartanak, az nem tartozik a nekik való területek közé. Attól tartok, hogy villámgyorsan beszennyeződnek. Nagyon tetszik az alapállásuk: eltakarítani kivétel nélkül mindenkit, akinek bármi köze volt az elmúlt 27 év politikai berendezkedéséhez. Egyetértek. Talán még sikerülhet is annak a néhányszáz politikusnak a kisöprése, akik a rendszerváltás óta arcukat és nevüket ismerhetően tették tönkre ezt a szerencsétlen országot. De a tisztviselői kart, az adminisztrátorokat, az államigazgatás névtelenjeit nem lehet eltávolítani. Pedig kellene. Ezt a mocskot ugyanis ők működtették. A "konzervatív" jobboldaliság, aminek az áporodott, büdös és fertőző "eszmevilága" szétrohasztotta Magyarországot nemcsak a most elmúlt 27 évben, hanem évszázadok óta, ami két világháborúba sodorta bele ezt a fiatalságot mindig következetesen gyűlölő "nemzetet", azt az urambátyám, gyáva, zsidózó réteget, ami szabotál minden ifjúi lelkesedést, de soha nem szabotál, sőt segít lehetővé tenni, hogy egy gazember gyerekek százezreit éheztethesse, azt nem lehet pusztán az ifjonti hév erejével eltüntetni. Ahhoz az öregkor tapasztalathalmaza szükséges, mint ahogy annak szétválogatásához is, mit szűr le az öregember ebből a tapasztalathalmazból.
Ez a nehéz feladat. Tudni, hogy meg kell találni, aztán megtalálni a referenciaszemélyeket. A hiteles öregembereket, akikre szabad, akikre kell hallgatni.
Nagyon félek, hogy ez az esély már elveszett akkor, amikor előkerült az a 800 000 forint. Nem állítom, hogy ilyesmire nincs tisztességesen megkeresett pénz. Azért nem állítom, mert nem tudom bizonyítani.
Csak tartok tőle, hogy így nem fog menni.