Na még egy utolsót (mondtam már ilyet, de ez most tényleg). Teszek ide idézeteket, így sorrendben megállnak önmagukban is, azért írok hozzájuk néhány magyarázó mondatot.
Olvasni és kérdezni mindenki tud, de nem mindenkinek jelenti ugyanazt, amit pedig sokan olvasnak, és nem mindenki teszi föl a megfelelő kérdést (talán leginkább egyet sem, akkor sem a kérdésen nem kell gondolkodni, sem a lehetséges válaszokon).
Azt írtam (nem is egyszer), hogy Jézus nem olyan volt, amilyennek ábrázolták. Kérdezhetnék, honnan veszem. Nincs más forrás, csak a Biblia (és a vele kapcsolatos történeti kutatások eredményei, de azok csak az időpontok tisztázásában segítenek, a kérdéseket a legkiválóbb munkák sem teszik föl).
Mutatok egy mondatot azok közül, amilyenekből sok van. Rengeteg. Nem ismerem mindet, nem vagyok szakértője a Bibliának, nem is akarok az lenni, alkalmatlan vagyok rá.
Az alant látható mondatnak az első két szava fontos, a többi a kor természetéből fakad, valamint az evangélisták szellemi képességeinek lenyomatai (de épp ezért fontosak).
Kicsoda ez? Azt kérdezik. Kicsoda, aki olyanokat mond például, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, midőn kérdőre vonják, hogy miért vacsorázik együtt a vámszedővel és más bűnözőkkel.
Azt mégsem írhatja a Máténak nevezett szerző, hogy a nép azért kérdezi, kicsoda ez, mert nem érti, miért nem az egészségeseknek van szükségük orvosra. Pedig a kérdés nyilván elhangzott, és a nép nyilván azért kérdezte. Azt nem kérdezhette, ami itt áll, mert ez nyilvánvaló ostobaság, a szelek és a tenger ott és akkor sem engedelmeskedtek, amikor az evangélista szerint a kérdés elhangzott.
"Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki."
Kicsoda ez? Aki próbálja nekünk megmagyarázni, hogy aki más, mint amilyen én vagyok, az is ember. Ilyen vagy olyan, amíg nem ismerem, nem ítélkezhetem róla. És ha megismertem, már tudni fogom, hogy nem ítéletet vár, hanem törődést. Jó szót, megértést.
Kicsoda, aki ilyeneket beszél?
31. Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
33. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
34. És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
(Mt 8-9.)
Távozzék az ő határukból. Arra "kérék őt". Dehogyis kérték. Nyilván elzavarták. Nyilván sok helyről elzavarták, ahol nem értették. Gadarában valami történhetett. Az is lehet, hogy egy konda tényleg beleveszett a Genezáreti-tóba. Kellett gyorsan egy csoda, amivel persze a názáreti ismét jót tett, csak most éppen nem értették. Véletlenül.
Nem tudom, mi történhetett. Nem is fontos. De lehet, hogy akkor valamiért fontos volt, fennmaradt egy anekdota a vízbe veszett disznókról, kellett róla beszélni. Kellett hozzá egy baromi, érthetetlen "magyarázat". Jó, értem.
Csak azt nem értem, miért kellett a 20. században olyanokat írni, mint ami itt következik. Szándékosan választottam egy kedves, jó szándékú öregasszony "megfejtését", hogy el tudják képzelni, milyenek lehetnek a többiek (például egy rémületes alak, akinél a Biblia történetei egy földön kívüli összeesküvés által válnak "valóságossá", mely összeesküvésnek Jézus a földi ügynöke - ha jól értem, bár akarja a fene érteni).
Azt a tényt, hogy egyes embereket démonok szálltak meg, az Újtestamentum világosan kijelenti. Az így
meggyötört emberek nemcsak betegségekben szenvedtek. Krisztus jól tudta, hogy mivel van dolga, felismerte a gonosz
lelkek közvetlen jelenlétét és működését.
170
Számukról, hatalmukról és gonoszságukról, valamint Krisztus hatalmáról és irgalmáról ékesen beszél a gadarai
ördöngösök meggyógyításáról szóló szentírási történet. Azok a szerencsétlen megszállottak, lerázva minden korlátot,
vonaglottak, tajtékzottak. Kiáltásuk messze elhallatszott. Megsebezték önmagukat, veszélyt jelentettek környezetüknek.
Vérző, eltorzult testük és tébolyultságuk olyan látványt nyújtott, amiben a sötétség fejedelme gyönyörködött. E
szenvedőket fogva tartó démonok egyike ezt mondta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” (Mt 5,9) A római
hadseregben egy légió három-ötezer emberből állt. Sátán seregei is csapatokba rendeződtek. Egyetlen csapat, amelyhez
ezek a démonok tartoztak, nem kevesebb, mint egy légiót számlált.
Jézus parancsára a gonosz lelkek eltávoztak áldozatukból, és a megszabadított emberek nyugodtan, csendben,
józanul, szelíden ültek a Megváltó lábánál. GC 515 De a démonoknak Jézus megengedte, hogy egy disznónyájat besodorjanak
a tengerbe. Gadara lakóit ez a veszteség érzékenyebben érintette, mint a Krisztus nyújtotta áldás, és könyörögtek a
mennyei Orvosnak, hogy hagyja el őket. Sátán éppen ezt akarta elérni. A veszteségért Jézusra hárítva a felelősséget,
felébresztette a nép önző félelmét, és gátat emelt, hogy ne hallhassák Jézus szavait. Sátán a veszteségekért, csapásokért és
szenvedésekért mindig a keresztényeket okolja, hogy a vád ne azokat érje, akiket illet – őt magát és képviselőit.
Krisztus szándéka azonban nem hiúsult meg. Hagyta, hogy a gonosz lelkek elpusztítsák a disznónyájat, tanulságul
azoknak a zsidóknak, akik a nyerészkedés kedvéért tenyésztették e tisztátalan állatokat. Ha Krisztus nem fékezte volna
meg a démonokat, akkor nemcsak a disznókat fojtották volna a tengerbe, hanem őrzőiket és tulajdonosaikat is. Az őrzők és
a tulajdonosok egyedül Krisztus hatalmának és irgalmának köszönhették, hogy életben maradtak. A történteket Isten azért
engedte meg, hogy a tanítványok tanúi legyenek Sátán kegyetlen hatalmának, amit az emberek és az állatok felett
gyakorol. A Megváltó azt akarta, hogy követői tudják meg, milyen az az ellenség, akivel szembe kell szállniuk, hogy ne
essenek áldozatul cselfogásainak. A környék lakóinak is meg akarta mutatni hatalmát, amellyel széttépi Sátán bilincseit, és
megszabadítja foglyait. És bár maga Jézus eltávozott, az oly csodálatosan megszabadított emberek ott maradtak, hogy
hirdessék jótevőjük könyörületét.
(Ellen Gould White: A nagy küzdelem)
"És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország."
A négy evangélista sűrűn ejtett el olyan mondatokat, amiknek volt értelmük, akkor a szájuk elé kapták a kezüket, és gyorsan odaírtak valami "csodát".
Ezt például Márknál lehet olvasni, abban az írásban, amit forrásnak használt, véletlenül megmaradt a mondat, vagy valaki mesélt valamit, és aközben hangzott el. Viszont még mielőtt el kellett volna gondolkodni rajta, miért és mivel kapcsolatban mondhatta ezt a názáreti, máris jön a következő:
"És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van."
(Mk 3. 24,26.)
Aztán itt van Belzebub, "az ördögök fejedelme" (még mindig a megunhatatlan disznókról szól a szöveg):
34. A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
35. És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.
Ezen a ponton már tényleg sok, az ember (ha hajlamos az indulatosság bűnébe esni, mint például én) már odavágná a könyvet, de akkor egyszer csak ott áll a világító mondat, amiből lehet következtetni:
(Mt 9.)
És így tovább.
Nem állítom, hogy a názáreti pontosan olyan volt, amilyennek én leírtam.
Csak azt állítom, hogy olyan biztosan nem volt, amilyennek az Újszövetség ábrázolja. Valamint azt állítom, hogy a veritas duplex (kettős igazság), a skolasztika egyik vadhajtása a sok közül (talán a legvadabb) ugyancsak rémületes károkat okoz a jelen pillanatig a magukat értelmesnek érző, olvasni tudó emberek tudatában. (Természetesen elismerem, amikor William Ockham a 14. században ennek az elvnek az alapján elválasztotta a természettudományokat a vallás "igazságaitól", akkor ez még egy gyönyörű gondolat volt, ennek a kiváló embernek a tiszta filozófiáját viszont nyomban elkezdték szétkenni, és máig úgy él a "köz"tudatban, hogy kétféle igazság létezik, az egyik a tudományos, a másik a vallási. Ha most tehetetlen dühöt éreznek a "valóság" és az "igazság" aljas indokból elkövetett összemosása miatt, azon kicsit sem csodálkozom.)
És nyilvánvalóan azt állítom, hogy valamelyest lehetett más a názáreti, mint amilyennek én leírtam. De lényegében csak olyan lehetett, amilyennek én leírtam.
Különben a Názáreti című könyv csak egy regény volna.
Azt azért nem szeretném.
Nincs
senki, aki megmondaná, mit kell tenni. Hillél meghalt. Szedekiás azt mondja, ő
erre alkalmatlan. De mind a ketten azt mondták, van egy kisfiú Názáretből.
