Öntsünk végre tiszta vizet a nyílt kártyák közé. A rádiósok utolsó (már tényleg az) nagy, még mindig fiatal nemzedékének a kiemelkedően tehetséges beszélő-szerkesztő riportere, Oláh Andrea készített velem egy interjút, aminek a végén föltette a kérdést: nem azért írtam-e a Názáreti című könyvet, hogy világossá tegyem, Jézust ma is megölnék.
De. Azért. Azért is. Meg azért, hogy a keresztény egyház ezerhatszáz éve ellenállhatatlanul működő, vakhitűt és bizonytalankodót ledaráló fogaskerekei közé hintsem a mondataimat. Első hallásra ez taszító nagyképűségnek hangzik, dehát nem azt mondtam, hogy azok a fogaskerekek ettől majd elkezdenek csikorogni, aztán bedöglik az egész gépezet, csak azt, hogy ebben a reményben írtam a könyvemet. Hogy Jézusnak a Názáreti című könyvből áradó szelleme mostantól kísérteni fogja a szemüket folyton égre emelő ájtatosokat, és esetleg évtizedek múltán kiűzi őket a Templomból mint bűnnel és hamis megbocsátással kufárkodókat.
Az általam használt forrásmunkák írói közül a két legfontosabb Raj Tamás és Vermes Géza - sajnos egyikük sem érte meg a könyvem elkészültét. Raj Tamás állandó figyelemmel kísérte a munkámat, olykor az éjszaka közepén hívtam fel, ha szükségem volt valamilyen adatra, Vermes Gézát nem ismertem személyesen, de talán említettem valahol, Tamástól tudott a könyvemről, az etoni teológus egyetemistát is neki köszönhettem, aki a végső fórum lett a bizonyosságban: soha senki semmit nem írt a názáreti 9 és 19 éves kora közötti életéről, ami ismerhető volna.
Vermes Gézának, a nagyszerű oxfordi történésznek A zsidó Jézus című könyvéből idézek:
"Kedvemre való az a felismerés, hogy a római katolikus egyház határozott állásfoglalásra jutott Jézus zsidó voltának elismerésében és abban, hogy a keresztény teológusoknak komoly figyelmet kell szentelniük a zsidó tudósok idevágó kutatásainak."
Jó, nem? A római katolikus egyház mostanáig ugyanis nemcsak Jézus zsidóságát nem volt hajlandó tudomásul venni (jelzem, most is érzek némi kényszeredettséget), hanem Jézust magát sem.
Tetszik emlékezni? Korábban említettem, Raj Tamás (hozzám hasonlóan, csak ő sokkal régebben) nem állhatta, ha Jézus neve mögé odatették a "Krisztus" szót. Még valami A zsidó Jézusból:
"A keresztény egyház szenvedélyes érdeklődést mutat ugyan Krisztus öröktől való létezése és dicsőséges túlvilági léte iránt, földi pályafutásáról azonban semmit nem közöl a hívőkkel, vagyis mindössze annyit, hogy megszületett és meghalt. A Hitvallás történelmi kapaszkodója nem maga a názáreti Jézus, hanem a kegyetlenségéről hírhedt másodvonalbeli római állami hivatalnok, Pontius Pilátus."
Az ezután következők megértéséhez kénytelen vagyok olyan ismereteket közölni, amiket leginkább elfelejtetni szeretnék, de Vermes mondatainak megértéséhez sajnos szükségesek.
A Hitvallásról van szó. A hitvallás az illető vallás "tanításainak" (idézőjel tőlem) összefoglalója. A keresztény vallás első Hitvallása a Nikaia-Konstantinápolyi 381-ből. A második, ennél rövidebb, de a lényeget érthetőbben összefoglaló az úgynevezett Apostoli hitvallás. Ideteszem a szövegét:
"Kedvemre való az a felismerés, hogy a római katolikus egyház határozott állásfoglalásra jutott Jézus zsidó voltának elismerésében és abban, hogy a keresztény teológusoknak komoly figyelmet kell szentelniük a zsidó tudósok idevágó kutatásainak."
Jó, nem? A római katolikus egyház mostanáig ugyanis nemcsak Jézus zsidóságát nem volt hajlandó tudomásul venni (jelzem, most is érzek némi kényszeredettséget), hanem Jézust magát sem.
Tetszik emlékezni? Korábban említettem, Raj Tamás (hozzám hasonlóan, csak ő sokkal régebben) nem állhatta, ha Jézus neve mögé odatették a "Krisztus" szót. Még valami A zsidó Jézusból:
"A keresztény egyház szenvedélyes érdeklődést mutat ugyan Krisztus öröktől való létezése és dicsőséges túlvilági léte iránt, földi pályafutásáról azonban semmit nem közöl a hívőkkel, vagyis mindössze annyit, hogy megszületett és meghalt. A Hitvallás történelmi kapaszkodója nem maga a názáreti Jézus, hanem a kegyetlenségéről hírhedt másodvonalbeli római állami hivatalnok, Pontius Pilátus."
Az ezután következők megértéséhez kénytelen vagyok olyan ismereteket közölni, amiket leginkább elfelejtetni szeretnék, de Vermes mondatainak megértéséhez sajnos szükségesek.
A Hitvallásról van szó. A hitvallás az illető vallás "tanításainak" (idézőjel tőlem) összefoglalója. A keresztény vallás első Hitvallása a Nikaia-Konstantinápolyi 381-ből. A második, ennél rövidebb, de a lényeget érthetőbben összefoglaló az úgynevezett Apostoli hitvallás. Ideteszem a szövegét:
- "Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
- mennynek és földnek Teremtőjében.
- És Jézus Krisztusban,
- az Ő egyszülött Fiában,
- a mi Urunkban,
- aki fogantatott Szentlélektől,
- született Szűz Máriától,
- szenvedett Poncius Pilátus alatt;
- megfeszítették, meghalt és eltemették.
- Alászállt a poklokra,
- harmadnapon feltámadt a halottak közül,
- fölment a mennybe,
- ott ül a mindenható Atyaisten jobbján,
- onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
- Hiszek Szentlélekben.
- Hiszem az egyetemes/katolikus anyaszentegyházat,
- a szentek közösségét,
- a bűnök bocsánatát,
- a test feltámadását
- és az örök életet. Ámen"
- Na jó, ezt hagyjuk. A lényeg talán érthető. A "történelmi kapaszkodó", ahogy Vermes Géza írta, azaz a létezett személy Pilátus. A többi az a vakszöveg, amin én már akkor is csodálkoztam, amikor családi parancsra ministrálni jártam, hogy ugyanis, ezt miképpen lehet komolyan venni? Felnőtt emberek ebben "hisznek"? De mennyien!
- Az a bődületes az egészben, hogy a harmadik sorban említett "Jézus Krisztus" éppúgy nem valóságos, mint az összes többi (Pilátus kivételével), és ezt a katolikus egyház mindeddig rendjén valónak találta - Vermesnek elhiszem, hogy talán már elgondolkodtak. És a "hívők" (szívesebben nevezem őket vallásosoknak) csak mondják, mormolják minden nap, eszükbe nem jut, hogy istennek hogyan lett a fia... na tényleg hagyjuk ezt.
- Mostantól már csak mondatokat veszek ki a könyvemből.
A
bűnt és a büntetéstől való félelmet azok a hatalomtól tébolyultak ültették az
emberbe, akik mitrát tesznek a fejükre, és isten szolgáinak nevezik magukat.
