Láttam egy nagyon rossz filmet. Azért néztem végig, mert Matthew McConaughey ebben is kiváló volt, Kaszás Attila hangja meg hasonlóan remek. Több mint sport a címe, és tényleg több mint sport amiről szól. Egy mentalitást dicsőít, a rombolást, a mészárlást tartja kívánatos módszernek, és ami a legundorítóbb, azt hirdeti, csak a győzelem számít, a győzelem bármi áron. Az amerikai futballról szól a film.
Valószínűleg nehéz felfogású vagyok, és gyenge az asszociációs képességem is, mert én csak ennek a filmnek a kapcsán jöttem rá valamire. Kicsit enyhít a helyzeten, hogy mindjárt két dologra is.
A csökött agyú, angol futballt játszó "sportemberek" azt akarják behozni ebbe a hajdan szellemes, fejlett gömbérzéket és magas játékintelligenciát igénylő sportágba, amitől az amerikai futball a legtaszítóbb és legdurvább - az ellenfél megsemmisítését. "Leütközi" - mondja a baromian ostoba sportkommentátor, és úgy gondolja, ez rendben van, így kell ezt csinálni. Az amerikai futballban igen. A játékvezetők is rendjén valónak tartják, "engedik a kemény játékot" - mondja a baromian ostoba sportkommentátor. Aki a maga stupiditásával talán mindenkinél többet árt, mert nem látja, hogy a bíró megöli a játékot, és a tribünön tomboló ösztönlény ezt most már meg is követeli. Ő vért akar látni. A pályán is, nemcsak a lelátón.
Ezenkívül arra is rájöttem, hogy a szotyolaköpködő miért rajong azért, amiről azt hiszi, ez a futball. Mert ennek most már világos az üzenete: azt a néhány játékost, aki még tud valamit ennek a sportágnak a lényegéről, meg kell akadályozni abban, hogy érvényesítse ezt a tudást. Lerántani, földbe döngölni, széttaposni, elvenni a kedvét az élettől is.
Rombolni, pusztítani, mert harc az élet. Ezt látta ott, ahonnan jött.
