Van miniszteri biztosa a felcsúti vasútnak. Most hallottam a televízióban. És a miniszterelnöknek van véleménye a felcsúti vasútról. Most mondta el a televízióban. A Népszabadság című újságról nincs neki véleménye.
A Magyar Tudományos Akadémia elnökének sincs véleménye. Neki a magyar közállapotokról nincsen. Merthogy az Akadémiának nem feladata a politizálás. Ezt is most hallottam a televízióban.
Namármost. A miniszterelnöki székbe egészen más módon lehet belekerülni, mint a Tudományos Akadémia elnöki székébe. A bekerülés módozatainak ismeretében tudjuk, semmi akadálya, hogy egy bármilyen buta, ócskalelkű, jellemtelen, gyáva tolvaj legyen Magyarország miniszterelnöke.
Eddig azzal nem foglalkoztam, mik a feltételei annak, hogy valaki az Akadémia elnöke legyen. 1948. óta lényegében ez egy díszpinty állás.
A Magyar Tudományos Akadémia tekintély - elvileg. Ha ezzel a körülménnyel például az intézmény elnöke sincs tisztában, az baj. Baj volt ez a szocializmusban is, de akkor tényleg semmit nem lehetett tenni. 1990. óta lehetne. Még most is. Ha az Akadémia elnöke képes volna egyszerű tételek logikai sorrendbe rakására, amit azért egy matematikustól akár el is várhatnánk, akkor ezek közül az egyik logikai művelet eredménye az lehetne, hogy ha 180 akadémikus aláír egy petíciót, akkor azzal foglalkozni kell. Ha nem bánják, abba most nem megyek bele, mi a különbség egy ország gazdasági, társadalmi, kulturális állapota és a politika között, az ugyanis szánalmas, amikor ezt egy olyan tekintélyes intézmény vezetőjének kell megmagyarázni, mint amilyen a Magyar Tudományos Akadémia. Ami különben elnökének ezzel a pipogya, gyáva, szemforgató nyilatkozatával el is vesztette a maradék reputációját - előttem legalábbis.
Hátra van még a török tisztogatás, ezt is a televízióban hallottam. Hogy 38000 körüli a nyár óta letartóztatottak száma. Kivégzésekről még nincs hír, de ez csak idő kérdése. Azokat ugyanis el kell kezdeni, mert amíg ezek a másképp gondolkodók életben vannak, egy perc nyugta nem lehet semmiféle hatalmi tébolyultnak. A másképp gondolkodókat egyszerűen ki kell végezni, nincs más megoldás.
Szóljanak a köpcösnek
P. S.: Tegnap este már bele akartam írni az Akadémia elnökeiről szóló mondat után, hogy volt egy (egyetlen egy), aki nemcsak díszpintynek tartotta magát. Aki tisztában volt ennek a hivatalnak a súlyával. Nem voltam bizonyos a dátumban, megkérdeztem a világ általam ismert legolvasottabb, legműveltebb emberét, így most már bizonyos: 2006-ban történt. Kosáry Domokos kezdte mondani a beszédét az október 23-i megemlékezésen (ő volt az egyetlen, akitől elfogadtam, hogy ezen a napon megszólaljon), amikor egy náci banda bele akarta fojtani a szót. Motorbiciklik motorjainak a bőgetésével. Kosáry Domokos nem somfordált el, nem érezte úgy, hogy félnie kellene ezektől a lényektől, elmondta, amit mondani akart.
A jelenlegi akadémiai elnök kiváló tudós, tiszteletreméltó címekkel és eredményekkel, ráadásul matematikus - ha van diszciplína, amire babonás rémülettel nézek föl, akkor az a matematika.
Na ez az a szempont, ami nem érdekel. Az Akadémia elnöke. Gondolom, értik a distinkciót.
Jó lenne, ha ő is értené.
P.P. S.: Utánanéztem, mert megint elbizonytalanodtam. 2006-ban már nem Kosáry Domokos volt az Akadémia elnöke. Kár. Így azért egy kicsit gyengébb a tétel. Hacsak azt nem vesszük, hogy a jelen pillanatig miniszterelnök úrnak kell szólítani egy iszonyatosan ostoba vendéglátóipari dolgozót a létezett szocializmusból, csak mert a fenti (a miniszterelnöki székbe való bekerülés) körülményeinek annak idején alkalmasnak találtatott. Akkor egy Akadémiai elnök is... á, megette a fene. Címkórságokról hablatyolok itt. Kosáry Domokos mindenekelőtt Kosáry Domokos volt, és az is maradt. Most is az.
A Magyar Tudományos Akadémia tekintély - elvileg. Ha ezzel a körülménnyel például az intézmény elnöke sincs tisztában, az baj. Baj volt ez a szocializmusban is, de akkor tényleg semmit nem lehetett tenni. 1990. óta lehetne. Még most is. Ha az Akadémia elnöke képes volna egyszerű tételek logikai sorrendbe rakására, amit azért egy matematikustól akár el is várhatnánk, akkor ezek közül az egyik logikai művelet eredménye az lehetne, hogy ha 180 akadémikus aláír egy petíciót, akkor azzal foglalkozni kell. Ha nem bánják, abba most nem megyek bele, mi a különbség egy ország gazdasági, társadalmi, kulturális állapota és a politika között, az ugyanis szánalmas, amikor ezt egy olyan tekintélyes intézmény vezetőjének kell megmagyarázni, mint amilyen a Magyar Tudományos Akadémia. Ami különben elnökének ezzel a pipogya, gyáva, szemforgató nyilatkozatával el is vesztette a maradék reputációját - előttem legalábbis.
Hátra van még a török tisztogatás, ezt is a televízióban hallottam. Hogy 38000 körüli a nyár óta letartóztatottak száma. Kivégzésekről még nincs hír, de ez csak idő kérdése. Azokat ugyanis el kell kezdeni, mert amíg ezek a másképp gondolkodók életben vannak, egy perc nyugta nem lehet semmiféle hatalmi tébolyultnak. A másképp gondolkodókat egyszerűen ki kell végezni, nincs más megoldás.
Szóljanak a köpcösnek
P. S.: Tegnap este már bele akartam írni az Akadémia elnökeiről szóló mondat után, hogy volt egy (egyetlen egy), aki nemcsak díszpintynek tartotta magát. Aki tisztában volt ennek a hivatalnak a súlyával. Nem voltam bizonyos a dátumban, megkérdeztem a világ általam ismert legolvasottabb, legműveltebb emberét, így most már bizonyos: 2006-ban történt. Kosáry Domokos kezdte mondani a beszédét az október 23-i megemlékezésen (ő volt az egyetlen, akitől elfogadtam, hogy ezen a napon megszólaljon), amikor egy náci banda bele akarta fojtani a szót. Motorbiciklik motorjainak a bőgetésével. Kosáry Domokos nem somfordált el, nem érezte úgy, hogy félnie kellene ezektől a lényektől, elmondta, amit mondani akart.
A jelenlegi akadémiai elnök kiváló tudós, tiszteletreméltó címekkel és eredményekkel, ráadásul matematikus - ha van diszciplína, amire babonás rémülettel nézek föl, akkor az a matematika.
Na ez az a szempont, ami nem érdekel. Az Akadémia elnöke. Gondolom, értik a distinkciót.
Jó lenne, ha ő is értené.
P.P. S.: Utánanéztem, mert megint elbizonytalanodtam. 2006-ban már nem Kosáry Domokos volt az Akadémia elnöke. Kár. Így azért egy kicsit gyengébb a tétel. Hacsak azt nem vesszük, hogy a jelen pillanatig miniszterelnök úrnak kell szólítani egy iszonyatosan ostoba vendéglátóipari dolgozót a létezett szocializmusból, csak mert a fenti (a miniszterelnöki székbe való bekerülés) körülményeinek annak idején alkalmasnak találtatott. Akkor egy Akadémiai elnök is... á, megette a fene. Címkórságokról hablatyolok itt. Kosáry Domokos mindenekelőtt Kosáry Domokos volt, és az is maradt. Most is az.
