Most láttam egy fényképet a neten. Ezt itt.
Abban a pillanatban felötlött bennem a néhány héttel ezelőtt olvasott leírás. Nem emlékeztem rá szó szerint, de arra igen, hogy bizonyos kifejezések nagyon illenének ide képaláírásnak. Például bizonyos voltam benne, hogy a kis termetű szerepelt a szövegben, aztán az is, hogy falkában vadásznak. Meg hogy maguknál nagyobb termetű állatot is képesek leteríteni.
Rászántam némi időt, hátha megtalálom azt a bizonyos szócikket. Végül - eléggé félreeső helyen - megleltem.
Azért örültem neki, mert bebizonyosodott, hogy a képaláírásnak legtökéletesebb mondatra pontosan emlékeztem, még arra is, hogy az volt az utolsó mondat.
Elolvasván ezt a néhány sort, először úgy döntöttem, nem teszem én ezt föl ide, a hiénakutya jóravaló ragadozó, minek sértegetném őket. Aztán győzött bennem az ismereteket mindenáron terjeszteni vágyó pedagógus, nem lehet, hogy az én olvasóimnak ne legyen része ebben a képzettársításban.
Legföljebb néhányan úgy döntenek, hogy ez mégis egy kicsit erős.
Szegény hiénakutyák nem ezt érdemlik.
"Kis termetű, de erős, hosszú lábain kitartóan fut. Az egyik legtarkább kutyaféle. Falkában vadászva zebra és gnú nagyságú állatot is képes elejteni. Amikor a zsákmány összeesik, a falka azonnal hozzálát a táplálkozáshoz. A hiénakutyák könyörtelen gyilkosok, de egymással nem agresszívak."
P.S.: Maradt bennem valami hiányérzet, újra elolvastam a fenti írást, tényleg nem teljesen világos, pedig fontos. "Amikor a zsákmány összeesik, a falka azonnal hozzálát a táplálkozáshoz." Ez olyan maszatolás, amilyet a képen láthatók szoktak. Nem a táplálkozáshoz látnak hozzá. Ezt úgy kell érteni, hogy az áldozat még él, amikor elkezdik marcangolni.
