Na jó. Élettelen lényt nem rugdos az ember, ennek a blognak az indításakor elhatároztam, hogy az úgynevezett ellenzék legnagyobb pártjáról (ha ugyan a magyar nácipárt meg nem előzte őket) semmit nem szólok, mert fölösleges, teljesen mindegy, mit mondok, egy-két kivételtől eltekintve a szövegértési képességük nagyjából a kormánypárt szintjén található, én odáig nem látok le. A többiről végképp nincs mit beszélni, ahhoz, hogy élettelenné váljanak, előbb meg kellene születni.
De azért ez a dunaújvárosi ügy vert akkora iszaphullámokat, amik elérték az undorküszöbömet.
Tessék szíves lenni abbahagyni. Úgy értem, mindent. Amíg ilyesféle elnökökre telik. Ha nincs abban a párt elnevezésű bugyogó halmazban egy olyan, akiről az értelemnek valamilyen halvány fénye pislogna, aki képes egy mondatot úgy kimondani, hogy végig bírjam hallgatni, aki egy logikai alapművelet felfogásáról látható jelet tud közvetíteni, addig ne tessék semmit tenni. Csak rosszabb lesz minden megnyilvánulással, és ezt még tetézi a Brüsszelből üzengető népszerűségi bajnok - már úgy értem, aki egy pesti kerületben olyan baromian népszerű.
Azért volna jó csöndben maradni, mert az egy pozitív üzenet. Ahhoz képest, ami néhány éve átjön a rivaldán.
Tudniillik a tömeggyilkos rablóbanda helyett kellene valami. Az kevés, hogy egy társaság nem tömeggyilkos. Még. Meg hogy nem rabol. Mostanában. Azaz dehogynem. A jelenlegi színvonal ugyanis azt teszi lehetővé, hogy a párt vezetősége villamossal járjon. Saját zsebből fizetett bérlettel. Tőlem különben lóghatnak is, az úgy belefér a képbe, hogy a pártelnökség elindul hátrafelé a hatoson, mikor elöl meglátnak egy ellenőrt.
Viszont autóval járnak. Amit mi fizetünk. Ne! Saját bicikli. Az még rendben van. Csak lassan tekerni. Hátha meglátnak valakit az utcán, aki alkalmas pártelnöknek.
