Körbefertőzik egymást. Vagy fertőzzük? Lehet, hogy az utóbbi. Végülis mindannyian hagyjuk, az a kevés megmaradt írástudó is. Lényegében ugyanúgy, mint a jelenlegi kormánypárt és vele a futballista megválasztását. Ki emlékszik már arra, hányan voltak Németországban, akik csöndben, magukban tiltakoztak Hitler megválasztása ellen. Nincs bűnös nemzet? Nincs a fenét. Hagyták, hogy Hitler kancellár legyen. Mi meg hagytuk, hogy egy iszonyatosan buta, neveletlen, tanulatlan, rossz ízlésű, gerinctelen és súlyosan beteg ember miniszterelnök legyen.
Mint ahogyan azt is hagyjuk, hogy a tömegtájékoztatást ellepjék az iszonyatosan buta, faragatlan, jellemtelen és riasztóan tehetségtelen alakok.
Ez a két banda fertőzi egymást oda-vissza, és a megállíthatatlan epidémia tesz tönkre nemzedékeket, elsősorban a gyerekeinket.
Csak röviden vázolni akartam a jelenség okát, aminek mai megjelenési formája a Dalolva szép az élet című film stáblistája. Amely stáblistán az olvasható, hogy producer Vitéz Miklósné, látványtervező Pán József.
A film 1950-ben készült Magyarországon. Gyártásvezetőnek hívták azt a funkciót, amiről egyesek azt hiszik, megfelel a producernek, dehát az illetőnek egyetlen fillérje sem volt a filmben, az ilyesmivel járó felelőssége is a nullával volt egyenlő, a pénzhez való viszonya legprecízebben azzal írható le, mennyit tudott hogy is mondjam, átcsoportosítani a saját kasszájába az állami költségvetésből. A látványtervezőt díszlettervezőnek hívták, ez van odaírva a film főcímlistájára. Tudom, persze, az IMDb angolul van, ott ezeket a munkaköröket így nevezik. Vannak kétségeim, feltétlenül szükséges-e hamisítani, pusztán a pluszmunkára való restség, a henyeség következtében, fals adatokat megadni pusztán azért, mert munkaigényes a pontosság. A production leading például sokkal közelebb van a gyártásvezető feladatának összefoglalásához, de akik nálam jobban tudnak angolul, bizonyára találnak jobbat. Egy bizonyos, az ötvenes évek magyar filmjeinek nem volt producere. Akkor pedig ne tessék leírni ezt a szót. Sehová. Legfőképpen úgy ne, hogy egy eleve rossz fordítást visszafordítanak magyarra.
Mint ahogy azt se, hogy például a Háború és béke vagy az Emberi sors orosz film, mert nem az. Amikor ezek a filmek készültek, Oroszország nem létezett, része volt a Szovjetunió nevű birodalomnak. Ez nem érzelmi kérdés, hogy ugyanis ki mennyire gyűlöli ennek a förtelemnek még az emlékét is, ez történelmi tény. A jelzett alkotások szovjet filmek, már csak azért is, mert a rendezőjük és egyik főszereplőjük nem orosz, hanem ukrán, a nevéből is tudható, Bondarcsuknak hívták.
És Sean Connery nem írható le Sir előtaggal mint James Bond, ő ugyanis nem úgy született, amikor ezt a szerepet játszotta, még nem ütötték lovaggá.
És így tovább.
Ez az út vezet a teljes elbutuláshoz. Viszonylag gyorsan.
