Tetszett látni a tegnapi Barcelona-meccset? Tetszett olvasni néhány nappal ezelőtt a bejegyzésemet edzőkről és kapitányokról? Nem örülök, hogy ilyen hamar ilyen erőteljesen erősítette meg a valóság az elméletet, mert kedvelem a Barcelonát, de attól még a lényeg nem változik: Luiz Enrique ugrálhatott, csapkodhatott, ha egyszer a sportolónak valamiért nem megy, megfeszülhet, akkor sem lesz más az eredmény.
Mondják, a játékosok elfáradtak. Lehet. Bár nem hiszem. Messi napi 66 millió forintnak megfelelő összeget keres... Csak mondom. Ennyi pénztől egy intelligens, jóindulatú ember is elszemtelenedik, és ki tudja, mire lesz képes (nézzék csak meg a mi hordóhasú, vidéki futballistánkat - az talán ennyit nem bír lopni naponta, de biztosan nem sokkal kevesebbet - , meg van győződve róla, hogy ennyi pénzzel már érinthetetlen).
Svájccal játszott az Aranycsapat. A számokra már nem emlékszem, de a történetet Kocsistól hallottam, azaz majdnem "elsőkézből".
Puskás a kezdés előtt megkérdezte Sebestől: van annyi pénz, amennyit kértünk, Guszti bácsi? Nincs, takarodjatok ki a pályára. A svájciak öt perc múlva egy nullra vezettek. A félidő vége felé újabb kérdés: van pénz, Guszti bácsi? Nincs. A szünetben kettő null. Második félidő tizedik perc: van pénz? Nincs. Néhány perc múlva három null. Eltelik fél óra, még mindig három null. Öcsi, gyere ide! Meglesz a pénz! A meccs végeredménye négy három az Aranycsapat javára. Ilyen is van. Csak mondom.
Egyvalami nincs. Hogy az edzőtől, kapitánytól bármi változik, ha a sportoló nem bírja, nem akarja.
