Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.
Van kedvük
kicsit játszani? Olvassák el ezt itt alaposan. Nem baj, ha nem tudják, mi ez
(részlet Tiborc panaszából), lényeg a szöveg pontossága.
Aztán írják be a
Google keresőjébe, hogy „aki száz meg
százezert rabol”, és nézzék meg az első tíz találatot. Mindenütt azt
láthatják, hogy százezret.
Emlékeznek még a
néhány nappal ezelőtti, Körülbelül című bejegyzésre? Azt mondtam, ha valamit
pontosan akarnak tudni, irány a könyvtár.
Nem volt kedvem
felállni az asztalomtól, levenni a könyvespolcról a Bánk bánt, az ilyesmi
különben is veszélyes, ha kezembe veszem a kötetet, akkor már beleolvasok itt
is, ott is, elmegy vele egy-két óra, arra most nincs időm. Bizonytalan voltam,
jól emlékszem-e a „garas”-ra, erre
már csak jó a netes kereső, beírtam a fenti mondattöredéket. Ki is adta, ahogy
kell, ott volt a „garas”, jól
emlékeztem. Csakhogy ez a kereső lazán, mondhatnám szemrebbenés nélkül azt
írta, hogy százezret.
Elmondtam
hangosan a monológot (Tiborc panasza), akárhogyan próbálkoztam, nem jött az ki
másképp, csak úgy, hogy „százezert”. Mégis
csak le kellett vennem a kötetet, fellapozni a megfelelő szöveghelyet – úgy van
az, bizony.
Hallom, a nagy
újraírók, újrafordítók a Bánk bánnak is nekiestek. Lehet, hogy Katona József is
áldozatul esett a nádasdyádámok forradalmi, nagypofájú, kurucos hevületének?
Lehet, hogy a Google tudja jól, át van az már írva, vesszen a versforma, kit
érdekel?
Lehet. Mondom
évtizedek óta, hamarosan elég lesz 200 szó egy doktori értekezés megírásához.
Makogni fogunk.
