Kerestem minden elképzelhető helyen, nyoma sincs egy tévéjátéknak. Talán csak ketten élünk a készítői közül, én még elég részletesen emlékszem rá.
Dürrenmatt: A baleset. Trops textilügynök Pécsi Sándor. Az öreg bírók nevét elfelejtettem, de a szereposztás majdnem biztosan: Páger Antal, Kemény László, Kovács Károly… A házigazda bíró valakije (talán házvezetőnője) Somogyi Erzsi. A IV-es stúdióban (ez volt akkor a Szabadság téren a vadonatúj, hatalmas műterem) fel volt építve az egész emeletes családi ház.
Este 10-től éjjel 2-ig forgattunk, színészt akkor csak így lehetett egyeztetni, a színházi előadásnak akkor lett vége, a színész reggelig ráért – ha éppen nem volt egyéb munkája. Akkor azért többnyire volt. De ez a tévéjáték valószínűleg azon a helyen állt a színészegyeztetőknél, amihez a többi munkát kellett igazítani, azaz elsőbbsége volt az összes többivel szemben. Először azért, mert a Magyar Televízió tényleg a legfontosabb „játszóhelynek” számított, másodszor meg azért, mert a darabot a Televízió valamilyen módon kiemelten előkelő állásban lévő munkatársa rendezte. Azért vagyok ilyen körmönfont, mert nem emlékszem, akkor művészeti legfőbb főnök volt vagy már elnökhelyettes is vagy még egyik sem, de az bizonyos, hogy nagy tekintélynek tisztelte jóformán mindenki, a szakma jórésze is.
Én a produkció egyik operatőre voltam, 23-24 éves lehettem, a rendező Szinetár Miklós 34-35, minthogy 11 évvel idősebb nálam. Ez azt jelenti, hogy a 60-as években is ennyivel lehetett idősebb, bár ezt én akkor másképp éltem meg. Találkoztunk a folyosón többször is, nem hittem, hogy van fogalma róla, ki vagyok én, hiába vett körül valami nimbusz mint ifjú titánt, aki bravúrosan közvetít futballmeccset, a „popsztárok” miatta imádnak forgatni a Halló fiúk halló lányokban, és táncfilm nem készül nélküle, mondom, lehetett engem ismerni, de nem gondoltam, hogy Szinetár tud hova tenni, pedig operatőrt a rendező választ (vagy ha beosztott operatőrről van szó, legalábbis jóváhagy). Úgyhogy nyilván nem volt véletlen. De ebbe én csak most gondolok bele, akkor nem kaptam levegőt a megtiszteltetéstől.
Akkor ugyanis az én meghatározó élményeim között ott volt a Koldusopera a Petőfi színház produkciójában (ezt a színházat most éppen Tháliának hívják, de volt már Nemzeti is, amikor a Blaha Lujza téri épületet lebontották), amihez fogható színházi előadást azóta sem sokat láttam, és amit Szinetár huszonvalahány évesen rendezett. És amiben nem is az volt az igazán nagy szenzáció, hogy egy addig nagyjából ismeretlen színészre (Agárdi Gábor) bízta a főszerepet, még csak az sem, hogy a rossz kabarétréfákba száműzött Horváth Tivadar döbbeneteset alakított, vagy hogy egy tizenhat éves lány (Almási Éva) játszhatta Pollyt, hanem hogy Peachumnak a szembeni Operettszínházból hívott egy kiöregedőben lévő táncoskomikust, akit imádtak a Kálmán Imre rajongó nagymamák, de csak itt vált világossá, hogy az illető mindig is az ország egyik legjelentősebb színésze volt, és semmit nem is felejtett: Feleki Kamill.
Aztán ugyanebből a színházból a Mélyvíz, Mándy Iván darabja, amiben Sennyei Vera mutatta meg a világnak (körülbelül utoljára), milyen zseniális színésznő. Aztán az Egy szerelem három éjszakája, az első magyar musical, és Szinetár még mindig nincs harminc. (Ezzel az „első magyar musical”-lel kapcsolatban van itt még valami, amiben aztán tényleg teljesen bizonytalan vagyok. Egy Szivárványvölgy című előadásról volna jó többet tudnom, de sehol nincs nyoma, pedig volt ilyen, az biztos, mint a halál, én annak még a próbáit is végigültem, igaz, semmire nem emlékszem belőle, „csak” a női főszereplőre, aki miatt akkor mindennap a színházban voltam, Nádasi Myrtillnek hívják, ha jól tudom Angliában él, nemrég megjelent egy könyve. Ez musical a javából, Myrtill azért játszotta a főszerepet, mert nem lehetett tudni, balett táncosnőnek jobb-e vagy színésznőnek, a papája az Operaház félelmetesen (én legalábbis kicsit féltem tőle) nagynevű koreográfusa volt, aki természetesen balerinának szánta a kislányát. Szivárványvölgy. Musical. Jó, nem magyar, csak magyarországi, de annak első. Azt hiszem. Én ennek a rendezését is Szinetárnak tulajdonítottam, és ez mintha előbb lett volna az Egy szerelemnél, de mondom, ezügyben nem vagyok komolyan vehető.)
A meghatározó élménynél is erőteljesebb előadások, és ami talán ennél is fontosabb, a semmiből előhívott vagy a homályba taszítottságból visszahívott színészek, egy nagynevű, számomra legendás rendező egyszercsak ott van velem együtt egy stúdióban, és olyan, amire számítani lehetett. Elkészítette a lehető legtökéletesebb szereposztást, könnyedén, mosolyogva vezényli a munkát úgy, hogy senki észre sem veszi, itt a magyar színészvilág nagy öregjei jókedvűen és lelkesen dolgoznak éjszakákon át. Dürrenmatt, A baleset.
Szinetár feleségül vette minden idők legszebb hangú színésznőjét, aki elég szép és elég tehetséges volt ahhoz, hogy a legnagyobb sztár legyen ebben az országban. El is játszotta Karinthy Ferenc Dunakanyarját Sztankay Istvánnal, máig kitartó gyönyörű előadás, ráadásul Ruttkai Éva után, szinte lehetetlen vállalkozás, Hámori Ildikónak sikerült Ruttkainál is emlékezetesebbnek maradnia – aztán… Aztán voltaképpen semmi. Kihasználhatta volna a nagyhatalmú férjet, a tekintélyes Szinetár pedig akárhogy futtathatta volna a feleségét, senki egy szót nem szólhatott volna, Hámori Ildikó mint mondtam szép és tehetséges, remek színésznő és mégis – semmi. Sokat beszélgettünk azóta Ildikóval, voltunk együtt „jégmamák” is, amennyiben az ő kislánya meg az én kisfiam egy filmben játszottak, de erről nem került szó. Hogy miért lett így. Az úri modor, a jóízlés. Dehát nem kellett volna. Mindegy, nem az én dolgom ezt megítélni, ők tudják.
Szinetár volt vendég rádióműsoromban, rendezett hangjátékot, amire én kértem föl, ismerjük egymást 50 éve. De nem mondhatnám, hogy a barátom. Túl messze van fölfelé. Vásáry Tamás meg ő, mindketten lehetnének a barátaim, de nem azok. Valahogy nem erről a világról való a teljesítményük.
Szinetár Miklós pályafutása voltaképpen hibátlan. Nem tett és nem mondott soha semmit, amit én ne tartottam volna jónak, gyakran kiválónak.
És most meggyalázzák a nevét ezzel a listával. Hogy „felkérik”, írjon egy majdani nemtudommibe.
Mit lehet ilyenkor tenni?
