Keresés ebben a blogban

2013. december 5., csütörtök

Tisztelet

Olvastam egy hírt. A hír arról szól, hogy az avatatlan lelkiismeretnek egy múló és színehagyott látszata (nagyon finoman akartam körülírni egy külsődleges jegyek alapján embernek látszó térfogatot) rendeletet fog hozni arról, hogyan lesz kötelező tiszteletet nyilvánítani az ő (az embernek látszó térfogat) megjelenésekor. Hogy ugyanis mindenkinek föl kell majd állnia, amikor ő bemegy a munkahelyére. Lévén ez a munkahely az országházi ülésterem, ez többszáz ember vigyázzállását jelenti. Lévén ez a munkahely az úgynevezett képviselők, más néven politikusok „munkahelye” is, ez azt jelenti, hogy jórészt egyetértek az ő vigyázzállásuk elrendelésével, szerintem úgy is kellene maradniuk jó 8-10 órára, vigyázzállásban és csöndben, hangot se halljunk, aztán hazamehetnek, de ha már ez a jelenlegi viszonyok között nem megoldható, mert azoknak ott az országházi ülésteremben egy végzetes félreértés nyomán az a munkaköri leírásuk, hogy nekik ülni és beszélni kell a munkájuk végzésekor, akkor viszont tényleg álljanak föl, amikor belép a terembe

egy munkása a takarítószemélyzetnek vagy
egy villanyszerelő a karbantartóktól vagy
egy fűtő a kazánházból vagy
egy lány a büféből

mert az említettek komoly emberek, akik pusztán az általuk elvégzett munka, valamint az emberi fajhoz való tartozás alapján megérdemlik azt a tiszteletet, hogy a terembe való belépésükkor az ott tartózkodók felállva fogadják őket. Ha van abban az épületben valaki, aki a tiszteletnek a legparányibb megnyilvánulására sem tarthat igényt, akinek a belépésekor akkor is leülnék, ha addig álltam, az éppen ennek a rendeletnek a hozója. Eddig sem találtam semmit a lényben és tevékenységében, ami bármilyen pozitív érzeményt válthatna ki bármilyen érzelmi vagy netán értelmi reakció kifejezésére képes élő szervezetből, de amióta híre ment, hogy ilyen rendeletet hoz, ez a tény önmagában elegendő arra, hogy levegőnek nézzék. Még a politikusok is.

Amikor tényleg azt hiszem, hogy lejjebb már nincs, mindig következik valami, ami azt mutatja, nincs olyan, hogy lejjebb már nincs.

Mindig van.