„Kivégezték Észak-Koreában az országot vezető Kim Dzsong Un kegyvesztetté vált nagybátyját, Dzsang Szong Teket.”
Azért ez figyelemreméltó, nem? Észak-Koreával nincs még semmi kapcsolatunk? Csak kérdezem, hogy nem kéne? Van ez a keleti szél, amiről hallok egy ideje, olyan jó dolgokat eredményezett a fújása, mint a barátság Azerbajdzsánnal, a baltás gyilkostól nyilván sokat lehetett tanulni, azért Észak-Korea legalább olyan hasznos ismereteket adhatna át pártunknak és kormányunknak.
Itt van ez a nyelvtanításról készülő… na mit mondjak, ukáz? Cáratyuska újabb rendelete? Ez most nem foci, ez intellektuális szintre helyezi a Kedves Vezető intézkedés sorozatának egyik legszebb darabját, ő persze ehhez is ért, mint Sztálin elvtárs a nyelvészethez, bár nekem inkább a Piszkos Fred a kapitány jut eszembe:
„- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.”
Ezesetben is szakemberrel állunk szemben. Hogyan tartsuk még nagyobb butaságban a magyar népet, ehhez a tételhez csak olyan szólhat hozzá, aki pontosan tudja, mit kell tenni, hiszen a legsötétebb butaságból érkezett, és azóta legföljebb a környezet változott.
„Tilos lesz nyelvet tanítani Magyarországon intézményi akkreditáció, milliós kaució befizetése és napi szintű, rettenetes adminisztráció nélkül. A Fidesz talán legkevésbé közismert, de messze legveszélyesebb és legostobább lépéssorozata zajlik éppen most. Szeptember elsejétől már hatályos a felnőttképzési törvény, ami a hazai nyelvtanítást szabályozza. A dologról azért mondtam, hogy zajlik, mert a végrehajtási rendeleteket, amin a gyakorlati részletek közül egy rakás múlik, még nem írták meg, most folyik az egyeztetés. Nehéz szavakat találni egy olyan rendszerre, ami észak-koreai ihletettségű, ugyanakkor japános hatékonysággal fogja megszüntetni és illegalitásba kényszeríteni a nyelvoktatási piacot, gyakorlatilag felszámolva a magánnyelvtanár intézményét mint olyant, és csak magyarul beszélő tökfilkót faragni minden olyan magyarból, akinek nincsen pénze arra, hogy a hazai szovjetrendszert kikerülve külföldön tanuljon.”
Na. Azért ez már valami. Az velem a baj, hogy ezeket a dolgokat már nem értem. Nyilvánvalóan bennem van a hiba. A focit meg a stadionépítéseket még értettem, a fakivágásokat is, hogy például nem látszik az Országház egy bizonyos szögből, ez mind világos, szeretjük a focit, és irtjuk a növényzetet, mert annak takarásából lehet közelíteni csak úgy, hogy nem látja az ember azt, aki közeledik, körben kivágunk mindent, pusztítjuk a környezetet, ahol érjük, ez is része a struggle for life-nak, mondom, ez rendben van, ezeket a tüneteket az is ismeri, aki elégségest kap a pszichiátria vizsgán. De ez a nyelvtanítás ügy… Ezt nem értettem, pedig kell lennie érthető magyarázatnak.
És akkor jött ez a mai hír a kivégzésről Észak-Koreában. Azért azok ott tudnak valamit, amihez az euroatlanti térség még csak nem is közeledik. Mi a fenének hajtogatják itt a világnak ezen a felén az emberélet értékéről való szólamokat? Ki mondta, hogy az emberélet olyan nagy érték? Éppen itt beszélnek erről, mikor a történelem két legnagyobb emberirtását Európában sikerült összehozni? Ami azóta van, az csak a visszafejlődés, a lényeg ideiglenes leplezése, és erre rájöttek ott Észak-Koreában. Fejlődés. Persze, csak nem úgy, ahogyan itt hangoztatják.
Az ott országvezetés! Mit kell itt finomkodni? Parlament vigyázz! Érkezik az országgyűlés elnöke. Én itt a minap teljesítményt kértem számon, amivel legalább valamilyen tiszteletet ki lehetne vívni. Ugyan kérem! Miért tesz pártunk és kormányunk mindent, amit civilizált országokban nem tehetne? Mert megteheti. Jaj dehogy két-harmad! Bizonyos dolgokat három-harmaddal sem tesz az ember, ha a gyerekszobája nem a konyhában volt a kemence mellett. Azért teheti meg, mert kiépítette a rendszert, ami szájon kap, ha pofázol.
Na most az a baj, hogy némelyek ezt még mindig nem értik és pofáznak. Cáratyuskának a nyelvtanításról szóló rendelete azt célozza, hogy a pofázás egyszer s mindenkorra szűnjön meg. Igenám, de ez hosszadalmas dolog, mire sikerül az ország csekély maradékát is belenyomni a kemencesut butaságába, az sok idő.
Azért ajánlgatom az észak-koreai kapcsolat mihamarabbi kiépítését. Az a nagybácsi ott mondott vagy tett valamit, puff! Ilyen egyszerű.
Ha belegondolnak, ez még hátravan az itthoni gyakorlatból.
De már nincs olyan messze.
