Azt olvastam, hogy Európában újra hatalomra kerülhet
a nemzeti szocializmus. Hagyjuk most a gyáva, ostoba és körülményes
mondatszerkesztést, beszéljünk a lényegről: egyre nagyobb tömegek lélegzik be
kéjesen a fasiszta bűzt.
Nincs időm hosszú elemzésre (pedig jó volna, elég
fontos téma), de egy-két mondattal jeleznem kell, nagy a baj. A világsajtó a
tünetek egy részének leírásával (még csak nem is a kezelésével) van elfoglalva,
még primitívebben és homályosabban, mint ahogyan a II. világháború kitörése előtt
tette lényegében ugyanezt.
A helyzet hasonló, a háború kitörése
elkerülhetetlennek látszik, megpróbálom felvázolni, miért van így, és mit
kellene tenni, hogy ne legyen így.
A Föld civilizált részének az atlanti térséget
tartjuk (azaz Európát és Észak-Amerikát), főképp mi, akik itt élünk, bizonyos
okokból ide szokták még számítani Ausztráliát és Japánt is. Nem nagyon
leegyszerűsítve ennek a kiválóságnak az eredője mindössze annyi, hogy ezekben a
régiókban használják a legtöbb és legrafináltabb protézist, azaz a legtöbb gépi
pótlást, az ügyetlen és sokféle funkcióra alkalmatlan emberi test feljavítására
szolgáló szerkezetet. Néhányszáz kiváló elme olyan villámgyors technikai
fejlődést indított el az úgynevezett legújabb korban, amit az ember mint lassan
változó biológiai részek halmaza csak nehezen képes követni, a faj túlnyomó
többsége meg teljesen képtelen a homo erectus szintjétől észrevehetően eltérő
viselkedésformák elsajátítására.
Egy pár elvetemült, erkölcstelen tróger megérzett
valamit ebből az ordító diszkrepanciából, és elkezdte kihasználni: a
tömegtermelésre, azaz a bármilyen mennyiségű és formájú sokszorosításra lehetőséget
adó masinériát bevetette a fent leírt állapot konzerválására és tovább
silányítására. Minél sötétebb butaságban tartanak ugyanis minél nagyobb
élőlénymasszát (embernek nehéz nevezni), annál nagyobb mennyiségű pénz
összeharácsolása lesz lehetséges, ennek folytán mind korlátozhatatlanabb
hatalommal szorítható le a mértani haladvány szerint növekvő csorda az állati
létbe. Az a pár elvetemült, erkölcstelen tróger hihetetlen gyorsasággal kezdett
osztódással szaporodni, ma kereskedőnek, politikusnak és bulvármédiának
nevezzük az ivadékaikat.
Ezek a hajdan legalább gazemberségükkel kitűnő alakok
lassan hozzábutultak az általuk lenézett tömegekhez, a butaságuk szintje már
azonos, a színe más, ennek következtében nem értik, mi történik körülöttük,
fogalmuk sincs, mit kellene tenni.
A nemzeti szocializmus hatalomra „kerülése” nem
valamiféle folyamat, azt az a tehetetlen, szűklátókörű, puhagerincű
konglomerátum teszi lehetővé, amelyik most irányítja az atlanti térséget.
Amelyik nem képes felfogni például azt, hogy az európai ember mentális
fejlettsége alig különbözik a mamutbőrbe öltözött ősemberétől – az a medvebőrbe
öltözöttet nem bírta elviselni. Azóta lett például vallás és látunk másféle
arcszínt, a modern, huszonegyedik századi ember az istenhite alapján érez
gyilkos indulatot. Az európai emberre rá lehet kényszeríteni egy mecsetet és
egy minaretet, de tízet már nem. Az európai emberrel el lehet hitetni egy ideig,
hogy ő a legjobb a világon, és az általa fenntartott erőszakszervezetek neki
adják a legnagyobb biztonságot, de elég hamar méregbe gurul, amikor azt
tapasztalja, hogy ezek az erőszakszervezetek ugyanolyan rosszul működnek, mint
minden egyéb, aminek a közelében politikus vagy kereskedő lelhető fel.
A jelenlegi (nem győzöm hangsúlyozni, ez csak egy a sok tünet közül) menekültügyben odáig sikerült eljutni, hogy másolni kezdik a primitív, arrogáns és értetlen, a prolitempó szintjén sötétlő "magyar modellt", mert a megoldással elkéstek. Pedig szóltak nekik, hogy ez be fog következni.
Az a néhányszáz ember, aki elindította a technikai
civilizációt, most is megvan, de már régen hiába beszél. Szólt a 2001-ben
bekövetkezett amerikai 9/11 előtt, szólt a 2008-as világválság előtt, a londoni
merényletek előtt, legutóbb a párizsi előtt is – senki nem figyelt rá, akinek
intézkednie kellett volna. Akinek intézkednie kellett volna, most utólag vívja
a háborút, amit elvesztett, amit a világtörténelem minden ostoba figurája
megtett már előtte, királyok, pápák, hadvezérek, politikusok. Az a néhányszáz
ember most is szól vagy szólni fog, hogy az atlanti térséget vezérlő banda bele
fogja vinni a világot a III. világháborúba, de valószínűleg hiába, mert ezek az
emberek nagyon okosak ugyan, de azt nem tudják, hogyan lehetne elzavarni a
politikusokat.
A politikának, hatalomnak nevezett adminisztrációk
történetében egy ország eljutott arra a szintre, ahol már lehet valamit
csinálni az emberré válás érdekében. Tanulmányozni és követni kellene a kanadai
gyakorlatot. Nincs más lehetőség az emberiség fennmaradására.
