Keresés ebben a blogban

2018. június 18., hétfő

A szellem rendje

Talán nem volt elég világos, talán túl röviden intéztem el. A Magyar Tudományos Akadémia tagjairól szóló megemlékezést. Afelől nincs kétségem, finom voltam és visszafogott. De egy hozzászóló a Szalonnán hervasztóan nem érti, miről van szó, és attól tartok, nincs egyedül.
Hogy világosabb legyen, előbb összefoglalom egyetlen mondatban a lényeget: itt nincs tornából felmentett. Senki. A kutatóintézetekben szorgalmasan dolgozók sincsenek fölmentve. Sőt, az sincs, aki a hozzászólásában védi őket. Tőlem. A szorgalmasan dolgozás nem ad mentességet.
Hadd tegyek ide egy idézetet. Spengler könyvéből való, A nyugat alkonyából. Spengler következtetéseivel nem kell mindig egyetérteni, sőt lehet rá haragudni is a véleménye miatt - de a megállapításai, a történelem tényeinek meglátásából fakadó leírásai zseniálisak, mert halálos biztonsággal képes elkülöníteni a lényegest a felületestől.

A város szellem. A nagyváros „szabad szellem”. A polgárság, a szellem rendje a vér és a tradíció „feudális” hatalmai elleni lázadással tudatosítja különös létezését. Megdönti a trónusokat, és a jogokat az ész nevében, de mindenekelőtt a „nép” nevében - amin persze innen kezdve kizárólag a városok népét értik - korlátozza. A demokrácia az a politikai forma, amelyben a parasztoktól a városi emberek világnézetét követelik meg. A városi szellem megreformálja a koraidők nagy vallását, és az ősi rendi vallás mellé polgári vallást állít: a szabad tudományt.

A szellem rendje folyamatos árulásban van. Azt nem mondhatom, hogy a magyar polgár áruló, mert - ellenkező híresztelésekkel szemben - ez a fogalom nem létezik. A XIX. századi reformkor óta mindig megpróbál kialakulni, egyszer a kiegyezés utáni néhány évtizedben majdnem sikerült is, de akkor jött a világháború, ami nemcsak a boldognak látszó békeidőket söpörte el, hanem a születés kínjaival elfoglalt polgárságot is. Kiderült, hogy az úgynevezett magyar jobboldal butaságának a végtelen ereje nemcsak arra képes, hogy hadakat üzenjen, arra is, hogy ellentmondást nem tűrően beledöngölje a talajba a tanult embert, az értelem szellemét. Arisztotelész polgára, a vagyoni helyzete és műveltsége révén önálló ítéletet alkotni, a többi hozzá hasonlóval együtt despota nélküli közösséget fenntartani és vezetni képes városlakó soha nem volt ebben az országban, és úgy látom, ennek a létrejöttére most van a legkisebb esély. A polgár három jellemzője közül legalább kettőnek a léte szükséges ahhoz, hogy ez az emberfajta megnyilvánulhasson: a biztonságot adó, független magántulajdon, a szabadságjogok tudatos alkalmazása és a kiművelt emberfő, a felelősségérzettől áthatott, viselkedni tudó civilizáltság hármasságából kettő egészen nyilvánvalóan hiányzik - nincs biztonságérzet és nincs szabadságtudat. De az igazán nagy baj az, hogy viselkedni tudó tanult emberekből is csak egyedeink vannak, jórészt felelősségérzet nélküli, gyáva páriák, akik nem tudnak és nem is akarnak tudni egymásról. A szellem rendje azért képtelen polgári vallást állítani, és ezáltal küzdelembe küldeni a szabad tudományt, mert a szabadnak született tudományt nyomban a világra jövetel pillanatában maga veri bilincsbe. Méghozzá azáltal, hogy a szabadságjogok tudatos alkalmazásáról való vélekedése ezer éve kimerül a várakozásban, miszerint valaki majdcsak ideadja ezeket a szabadságjogokat. Senki sem fogja ideadni. Egy Gorbacsov nevű egyszer megtette. Akkor sem tudtunk mit kezdeni vele, azóta sem. Az a fajta szabadság egyvalamire lett volna jó, ha képesek vagyunk leszűrni a tanulságot: az ajándékba kapott szabadság semmit sem ér. Egy becsomagolt üres doboz, mi a fene volna benne?
A demokrácia az a politikai forma, amelyben a parasztoktól a városi emberek világnézetét követelik meg - áll a fenti Spengler-idézetben. Ki fogja a vidéktől joggal követelni a városi emberek világnézetét, ha a szellem rendje képtelen felfogni: vagy ő teremti meg a lehetőséget vagy senki. A kutatóintézetekben szorgalmasan dolgozók, a beszari akadémikusok azt manifesztálják, hogy minden jól van. A születő polgár az öntudatát, a felelősségérzetét tudja csak életre kelteni ahhoz, hogy megteremtse a biztonságot adó magántulajdont és azokat a szabadságjogokat, amikről minden nyavalyás kis tolvaj diktátorfióka visszapattan. Dehát tessék szíves lenni észre venni már, itt és most, ebben a diktatúrának is ostoba, dilettáns rendszerben egy közösségi állásfoglalásnak, egy nyílt és tisztességes polgári megnyilvánulásnak nincs semmilyen kockázata. Egyszerűen azért, mert ez a sok "szorgalmasan dolgozó" egyed együtt sokkal erősebb a csúti beteg csürhéjénél.
Ja hogy sokan vannak a testületben, akiknek tetszik ez a rendszer? Javaslok valami egyszerűt. Tessék felmérni a viszonyokat, aztán ha ők vannak többen, akkor nem tehetek mást, visszavonom az állításomat a "szellem rendjéről".
















tudományt.

2018. június 16., szombat

Évforduló

"Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem." 

                                                                  Martin Niemöller


Ma reggel Tamás Róbert megjelentetett egy írást a Kolozsvári Szalonnán arról, hogy a csúti beteg elérte végre a Magyar Tudományos Akadémiát is (Mintha jó taktika lenne...). Az írás csöndes és visszafogott ahhoz képest, amit ez a túlnyomó többségében jellemtelen, gyáva, ócskalelkű senkiháziakból álló testület érdemelne. Én nem vagyok egy vérszomjas alkat, de én nagyon szeretném látni azt a bagázst, a magyar tudósok jelentős részére gondolok, amint beállnak a sorba a Rókus kápolnánál, hogy majd órák múlva jussanak hozzá egy csajka leveshez és egy darab kenyérhez. Elvegyülve az ellenzéki pártok tagjaival és képviselőivel (kivétel nélkül mindegyikkel, köztük az elempé nagyasszonyával, aki éppen egy melegebb kabátért könyörög reszketve a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, de az nem ad neki. A többiek sem. Így van jól, így természetes).

Ideteszem egy tavaly decemberi bejegyzésem végét:

1989-ben azon a bizonyos napon, amikor a "lánglelkű" hazaküldte a jórészt már hazament szovjet csapatokat (a kivonásukról szóló megállapodást Német Miklós és Horn Gyula már hetekkel korábban aláírta, lehetett is tudni róla), azon a napon beszéltünk telefonon Göncz Árpáddal. Ideírom a dialógust.

- Láttad?
- Láttam.
(egyikünknek sem volt kétséges, miről van szó)
- Mit szólsz?
- El tudod képzelni, hogy mást, mint amit te szólsz?
(rövid szünet a vonal túloldalán)

- Az isten őrizze meg ezt az országot ettől az alaktól.

Ez a mondat annyira megragadt bennem, hogy mindig eszembe jut, amikor ezt a modortalan  csúti parasztprolit meglátom. Az én kedves, öreg barátom nem érhette meg, hogyan fog bűnhődni a szotyolaköpködő briganti. Erről beszéltünk, amikor utoljára voltam fent nála a Vérhalom tetején. Azt mondta, te még olyan fiatal vagy, te talán még látni fogod.
Hááát.

Az a bizonyos nap éppen ma 29 éve volt. Ez a kóros önmutogató, ez az elmebeteg bugris akkor tolakodott oda a jórészt tisztességes felnőttek közé. Azóta bugyog belőle a gyűlölet és a bosszúvágy mindennel és mindenkivel szemben, aki bármilyen módon az emberre jellemző viselkedésformákat mutatja, vagy amiben és akiben lehetőséget lát arra, hogy elinduljon az emberré válás útján. Így jutott el most a Magyar Tudományos Akadémiához. Ebből is látszik, milyen reménytelenül, baromian ostoba. Ezt a pocsolyagerincű testületet hálás szívvel kellene minden jóval ellátnia. Ezek mostanáig is az ő piszkos, fertőző szekerét tolták, minek most elvadítani őket. Még a végén elkezdik félteni a megélhetésüket, és beszüntetik a csúti dagadék ülepének a hangosan csattogó nyalását. Jó lesz az? Ugye nem? Persze, ennél látványosabb ellenállástól nem kell tartani, dehát ez is milyen.
Mindenkire sor kerül. Ez az ótvaros tróger addig nem nyugszik, amíg Magyarországból nem csinál egy égig érő szemétdombot, aminek a tetejére végre fölmászhat, és csípőre tett kézzel körülnézhet: sikerült. Mindenki meghalt vagy elmenekült. Nincs tovább.








2018. június 15., péntek

Kiszera méra

Néhány iszonyatosan buta alak megint felböfögött egy jelzős szerkezetet, mostantól ők védeni fogják a keresztény kultúrát.
Az jó lesz. Van, aki örül ennek, és van, aki dühöng, ironizál, tiltakozik, törvényekre hivatkozik, de sehol nem olvastam (lehet, keveset olvasok), hogy valaki megkérdezte volna: az mi. A keresztény kultúra, amit ezentúl védeni kell (azt egyelőre hagyjuk, miért és kivel szemben kell védeni). Mi az a keresztény kultúra? Komolyan nem tudom. Ha a vallást kultúrának tekintjük - éppen lehet, vannak például szántóföldi kultúrák, sőt úgy tudom, a trágyázásnak is megvan a maga kultúrája, ami hagyján, de egy cikkben azt is láttam, hogy a különféle kártevő kultúrák elleni védekezésnek is megvannak a módszerei, akkor miért ne lehetne a vallásnak is kultúrája, bár az ellene való védekezés eléggé kezdetleges.
A kereszténység - sokadszor mondom - egy vallás. Kevéssé okos emberek próbálkoznak azzal, hogy különböző fogalmakat és tárgyakat összekenjenek a "keresztény" névszó eléjük illesztésével, de attól még a "keresztény" nem lesz más, mint egy vallás jelzője, ha valaki mindenáron ragaszkodik hozzá, a "vallás" szót helyettesíthetjük a "kultúra" szóval, de ez semmit nem változtat azon, hogy a "keresztény" névszó kizárólag a vallás jelzője lehet. Az Országház épülete nem keresztény. Markó Károly Halászok című festménye sem az. Ezenkívül nem keresztény az Így írtok ti, a margitszigeti Rózsakert, Bartók II. zongoraversenye, sőt Kodály Psalmus Hungaricus-a sem az. Nem keresztény a dobostorta és az Újházy-tyúkleves, de a magyar vízilabdacsapat olimpiai aranyérmei sem keresztények és a négyes metró meg a ferihegyi repülőtér sem. Ezeket csak azért soroltam, mert ezek az emberiség kincsei, javai és alkotásai, ezeket összefoglaló néven kultúrának szoktuk nevezni. Ezeknek pontosan annyira nincs semmi közük a kereszténységhez, amennyire például a Pécsi Székesegyháznak vagy az apátfalvi kehelynek sincs. Az egyik ugyanis egy épület, a másik egy ötvösművészeti alkotás. Utóbbiak esetében a megrendelő köthető a kereszténységhez, a létrejött alkotás mindössze használati tárgyként funkcionál a keresztény vallás gyakorlásának eszközeként, de lényegét tekintve a magyar építészet és iparművészet része, amiknek a létrejöttéhez a kereszténység a témát adta, nem az alap diszciplínát, nem a technikai tudást és nem a tehetséget.
Ha már ideírtam ezt a szót, ezt a "kereszténység"-et, tisztázzuk ezt is. A -ség képző által a "keresztény" nem lesz sem több, sem más. A keresztényizmus, miként a buddhizmus vagy az iszlamizmus egy eszme, egy irányzat neve, azaz egy vallás jelölő szava. Semmi mást nem jelöl, sem országot, sem korszakot, sem térséget. Az ókori görög és római kultúra sem egy vallás által lett, a kultúra túlságosan általános fogalom ahhoz, hogy megengedhesse magának a zavaros, semmi felé nem orientáló jelzők használatát. Még egyszer: annak a jelzős szerkezetnek, hogy "keresztény kultúra" nincs semmi értelme, nem létező dolog.
Félreértés ne essék, egy olyan faragatlan, tanulatlan, primitív alaktól, amilyen a csúti hordóhasú, nem várom el, hogy akár egy ilyen egyszerű szövegértelmezést fel tudjon fogni. Védje csak az általa védendőnek ítélt hogyishívjákot, úgysem lehet lebeszélni róla, csak azért szólok, hogy azoknak, akik az ilyesmin hajlamosak felhúzni magukat, megspóroljak egy csomó bosszúságot. 








2018. június 14., csütörtök

Kistelepülések

A falunknak van egy futballpályája. Olyan a gyepszőnyege, hogy ha a Real Madridtól meglátná valaki, sírva könyörögne az itteni módszer leírásáért. Körbe is van kerítve, hatalmas oszlopokon a pálya négy sarkában világítótestek, nappali fényt szórnak  a külön épített edzőpályára is, aztán van még műfüves kiskapus is, ezek mind külön körül kerítéssel elválasztva egymástól. Klubház, öltözők, fürdő, kiépített, lépcsőzetesen emelkedő nézőtér.
Negyedik éve lakom itt, talán tízszer láttam valamilyen labdajátékra bazírozó rendezvényt, abból a tízből egyszer én is ott voltam, a legidősebb unokám csapata játszott körmérkőzést egy csomó más, nyolcévesekből álló csapattal. Néha látni tizenvalahány embert futkározni, általában este, villanyfénynél.
A faluban nyolcezren lakunk. Úgy tudom, a falunak nincs futballcsapata. A falunk lehetne szép is, virágos, füves, gödörmentes utakkal, boltokkal, kirakatokkal, közösségi terekkel, nyitottakkal, fedettekkel. A falunk nem ilyen. Nincsenek boltok, nincsenek kirakatok, az utcában, aminek a sarkán lakom, egy elefántmama a legkisebb gödörben is meg tudná fürdetni a borját. Ilyen utca van jónéhány a mi falunkban. És a mi falunk így is az egyik legszebb az országban.
A közelmúltban eltöltöttem két hetet egy nagyjából akkora településen, mint a mi falunk, területét illetően is körülbelül akkora. Az utakon egy repedés sincs, vannak viszont virágok és nyírott fű mindenütt. Uszoda, strand, éttermek, cukrászdák, boltok a központban. Egyvalami nincs. Futballpálya. Pedig ez a bizonyos település Németországban van. Németország négyszer nyert futball világbajnokságot, ennek a ma kezdődőnek is esélyese.
A minap beszéltem a mezőőrrel, tőle tudom, hogy bár ez egy tömény fideszfalu, az önkormányzatot Magyarország kormánya kényszerítette a futballpálya építésére. Azt nem kérdeztem, mennyi pénzt visz el csak az üzemeltetés. Közgazdasági ismereteim nem haladják meg a művelt laikus szintet, de azt nem nehéz kiszámítani, mi mindenre futná, ha az a pálya nem volna, ami különben a falu lakosságát semmi módon nem érdekli.
Mi csak a milliárdos stadionok építéséről értesülünk. Pedig nem tartom valószínűnek, hogy egyedül a mi falunknak van az ismertetett körülmények között épült és fenntartott futballpályája.
A csúti dagadt gazember pusztítása sokkal nagyobb annál, mint amit el tudunk képzelni.







Ha kecskét vezetne, azért az jobb volna

Azt olvastam, hogy egy celeb lány mostantól műsorvezető lesz. A fiaim mamája tudta is, ki az, valamilyen sorozatnak az amatőr szereplője (ebben a sorozatban csak olyanok vannak, ők legalább beismerik).
Megnéztem a képét, szép lány. Olyan keleties, az különben is a gyengém, tudom, most nagyon népszerűtlen leszek, szerintem a legszebb és legizgalmasabb emberféle a különböző "migránsokkal" való keveredésből születik, különös tekintettel a lányokra (róluk megbízhatóan tudok esztétikai ítéletet mondani, sok évtizedes rutinnal ez nem olyan nehéz).
Naszóval, műsorvezető lesz. Egyszer olyan jó volna valakitől megtudnom, mi az. Mert ezek szerint ez valami foglalkozás. Esetleg egy állás, amit be lehet tölteni olyanokkal, akik az égvilágon semmihez nem értenek, bejönnek az utcáról (vagy valamelyik színházból, ahol addig színészek voltak), és azt mondják, ők műsorvezetőnek jöttek. Kérem szépen, mondják nekik, itt tessék aláírni... nem is tudom, talán az nem követelmény, hogy az illető írni is tudjon. És akkor föl van véve. És akkor attól fogva műsorvezető.
Jó, tudom, mi akarna ez lenni, ezzel az álértetlenkedéssel csak azt jeleztem, hogy ilyen nincs. Ez egy nemlétező funkció. Olyan persze van, hogy valaki összekötő szöveget mond egy valamilyen műsorban, azt háromféle munkakörben lehet csinálni: 
1. egy bemondó (szpíker) vagy hozzá hasonlóan szépen artikuláló, jó beszédkészségű civil felolvassa azt, amit a különféle műsorszámok közé a szerkesztő megírt
2. egy riporter beszélget azokkal a vendégekkel, akiket a szerkesztő meghívott a műsorába, összekötendő a különféle betéteket
3. a szerkesztő odaül (áll, sétál) a mikrofonhoz, a kamera elé, és saját maga mondja el a saját műsorához saját maga által kitalált (leírt vagy szabadon elmondott) szövegeit, e legutolsó esetben az illető valóban levezeti a műsort, de ő akkor is szerkesztő marad, aki bír azokkal a képességekkel, amikkel képes ellátni egy bemondó és egy riporter feladatát is (akik különben azért nem lehetnek vezetői egy műsornak, mert az a funkció minden esetben a szerkesztőé, aki az esetek jelentős százalékában megbízást ad az összekötőszöveg elmondására vagy a riportok, interjúk elkészítésére).
Azt tetszik gondolni, vaskalapos vagyok. Pedig nem. Csak próbálom elmagyarázni a jószándékú, de a tömegtájékoztatásban fogyasztóként résztvevő olvasónak, miért borzalmasak a különféle magazin műsorok, amikről persze már senki nem tudja, hogy azokat úgy nevezné a szakma, ha volna még szakma ebben az országban. A fentebb felsorolt funkciók akkor is a nevükön nevezettek, ha az illető bemondó vagy riporter megbízást kap egy műsor egyes darabjainak az elválasztására.
Ezek szakmák ugyanis. Sok évig, sok gyakorlati helyen elsajátítandó, sok elméleti tudás megszerzésével elérhető hivatások, amiket persze ugyanúgy lehet kiválóan, közepesen és rosszul csinálni, mint bármi mást az utcasepréstől a csillagászatig, de bizonyos (nehezen és hosszú idő után megszerezhető) felkészültség nélkül éppúgy tiltott terület kellene, hogy legyen a dilettánsok számára, ahogyan hidat sem tervezhet az, aki nem azt tanulta. Bár látszólag nagy a különbség a két foglalkozás között, mert azt hinné az ember, hogy egy kutyaütő riport miatt nem szakad le a híd, de tessék csak belegondolni, mi van, ha a tervezőirodában a mérnök éppen egy ilyet hallgat, és dühében csak egy számot elír. Akkor esetleg később tényleg leszakad a híd.
Na jó. Hogy teljesen világos legyen. Amelyik műsornak manapság a kalmáradók dominanciájának világában vezetője van, annak semmije sincs. Az ugyanis úgy áll fel, hogy van egy szerkesztő, az esetek 99 százalékában nem rossz szerkesztő (mint tudjuk, olyan van), hanem dilettáns, kinevezett, aki megbőgi a szakmát, aki azt mondja a hozzá hasonló dilettánsnak, akit néhány évtizede műsorvezetőnek neveznek, hogy bejön a Julcsi meg a Peti, beszélgess velük a cserebogarak halhatatlanságáról (ami még rosszabb, beszélgessetek, mert több műsorvezető is van), vagy ami még ennél is rosszabb, de túlnyomórészt ez történik, azt mondja, hogy bejön a Julcsi meg a Peti, oszt beszélgessetek. Mert az olyan helyes, amikor két rendkívül buta és tehetségtelen civil hangokat ad ki magából, amire két vagy több hozzá hasonló ugyanezt teszi - ezt neveznénk dialógusnak, ha nem egyszerre beszélnének mindannyian, dehát közbe meg ez a legfrankóbb, mer ott van a stúdióba az élet, a valóság gyött be, ilyenek vagyunk. A néző meg otthon ül és bámul. Mint majom a tükörben. Vagy hallgat. Ugyanaz tükör nélkül.
Na ilyen akar most lenni ez a szép lány.
Tőlem.







2018. június 13., szerda

Szemlélődöm

Van egy Rambo nevű szarkánk. Pontosabban a szomszédnak van, mert az akác az ő kertjének a sarkában áll, azt meg Arany Jánostól tudjuk, ha perre mennénk, úgyis a bírónak cserregne az a szarka, amit ugyan én látok csak, mert a szomszéd még nem lakik itt, de a fa akkor is az övé. Nem tudom, a tulajdonjogot mennyiben befolyásolja, hogy a nevet én adtam a szarkának, hiába a szomszédé a fa.
Rambo azt csinálja, hogy felmegy az akác csúcsára, körülnéz, cserreg néhány fenyegetőt, aztán lezuhan belül, a fa törzse mentén. Nem viccelek, bevont szárnyakkal csapódik ide-oda, egyik ágról a lentebbi másikra, azt innen a verandáról nem látom, meddig. De túléli, ahogy a névadója, a filmbéli Rambo is túlélte, midőn a szikláról leugrott egy fára, menekülőben az üldözők elől, és vágódott egyik ágról a másikra, amit különben kizárólag egy filmben lehet túlélni, de ilyen szőrszálakat nem szeretek hasogatni. Nem tudom, a mi Rambónk menekül-e valaki elől, szerintem nem, mert viszonylag rövid idő múlva felbukkan, és ugrál egészen a csúcsig. Ott megülne, ha a vékony ág elbírná, de az csak hajladozik a szarka súlya alatt, csoda, hogy le nem szakad. Rambót ez különösebben nem zavarja, egyensúlyozásképpen rebbent egyet-egyet a szárnyával, de úgy látom, nincs tériszonya, pedig az a fa irdatlan magas, elég ijesztő lehet onnan lenézni a mélységbe.
Rambo inog egy ideig, ilyenkor csöndben van, nem akarja, hogy az általa megfigyelt személy vagy személyek fölfedezzék. Aztán cserregés, zuhanás.
Néha elrepül. Arra még nem sikerült rájönnöm, ezt milyen időközönként teszi, de olyankor is azt az eljárást alkalmazza, hogy érkezéskor rászáll a legfelső ágra, kilengés, cserregés, zuhanás. Lehet, hogy nekem bohóckodik? Á, nem hiszem, nem is errefelé néz. Mindenfelé, de erre nem. Azért az elgondolkodtató, hogy már egy szarka sem tart ellenfélnek. Persze, ezt itt Rambónak hívják, megnézheti magát, aki vele ki mer kezdeni.
A fiaim mamája azt mondja, ott lejjebb, a sűrűjében van annak a szarkának a fészke, odajár etetni a fiókáit meg azokat őrzi.
Az én feleségem olykor olyan prózai tud lenni.





2018. június 8., péntek

A csornai csárlszbronzonról

Említettem már, a Berlini Filharmonikusok valakije rendszeresen küld nekem különféle klipeket a zenekar legújabb eseményeiről. Ezt itt most szeretném, ha megnéznék, mert bár kilenc perc, az sem fog unatkozni, aki nem beszél sem angolul, sem németül. Azért kicsit segítek.
A Berlini Filharmonikusok, közelebbről Simon Rattle feladott egy emailt, amiben meghirdette, hogy műkedvelő muzsikusokat várnak a berlini Philharmonie épületébe, ahol a belőlük összeállított zenekar Brahms I. szimfóniáját fogja eljátszani a Filharmonikusok vezető karmesterével. Aki valószínűleg nemcsak a zenészek körében világhírű. Aki Abbado halála óta sokak számára a világ elsőszámú karmestere (ebben a "sokak"-ban én is benne vagyok). Aki például már vezényelt gyerekekből összeállított zenekart is, ahelyett hogy a saját nagyszerűségétől ájuldozna. Most kiválasztottak 100 muzsikust, van köztük mérnök, fogorvos, ügyvéd, jöttek Kanadából, az Egyesült Államokból, Hong Kongból, Bolíviából, Hollandiából és valamennyien életük egyik legnagyobb élményének tartják, hogy ott lehetnek Berlinben. Én is életem nagy élményének tartom, hogy erről értesülhettem, kár, hogy nem lehettem ott a koncerten. Hadd ajánljam még figyelmükbe az akció és (gondolom, bár erről nem volt szó) a zenekar elnevezését: a "Be Phil" betűszó egyrészt lehet a Berliner Philharmoniker egy bővebb jele, másrészt angolul jelentheti azt, hogy "Legyél Barát" (talán nem túl nagy képzettársítási bakugrás a "phil" kimondott változatából a görög "filosz", azaz "barát" elő- vagy utótagként használatos - lásd például filantróp vagy bibliofil - alakját asszociálni).


Ha nem értették esetleg az utolsónak hallható instrukciót, ideírom magyarul: "inkább nemesen, mint agresszíven. Ez jó szólás (vezérmondat) volna az egész világnak is."
Namármost. Barátom (egyetlen e nemben) elküldte nekem a miniszterelnökségnek egy közleményét, tudván, hogy én ilyeneket nem olvasok. Midőn vettem a küldeményt, elhatároztam, ezt én hálából megzenésítem.  Először azt gondoltam, nem teszem ide az egész förtelmet, legyen elég, hogy az én gyomrom már felfordult tőle, de aztán rájöttem, ennek a részleteitől nem foszthatom meg azokat, akik ezt első kézből nem ismerik. Íme:


2018. június 7., csütörtök 17:31

A Miniszterelnökség közleménye (1. rész)
    Budapest, 2018. június 7., csütörtök (OS) - Jelentősen megújul a Csornai Premontrei Apátság.

    Az egyházi fejlesztések azért is fontosak, mert meg kell őrizni és élővé kell tenni a kereszténységet hazánk jövője, az itt élő emberek érdekében – mondta a Csornai Premontrei Apátságban június 6-án tartott projektindító sajtótájékoztatón Soltész Miklós, a Miniszterelnökség államtitkára.

Soltész Miklós elmondta, hogy Csornán turisztikai látogatóközpont létesül, megszépül a helyiek által használt park, valamint egy régen várt idősek otthona is létesül az apátság mellett.  A Premontrei Rend évszázadok óta jelen van Magyarországon. Méltó, hogy hazánkban is megújuljanak a 2021-ben 900 éves szerzetesrend komoly turisztikai vonzerőt jelentő műemlékei és színvonalas szakmai munkát végző intézményei. A Csornai Apátság 2.7 milliárd Ft kormányzati forrásból és a Széchenyi 2020 program keretében 300 millió Ft uniós forrásból újul meg. Az államtitkár utalt rá, hogy a Csornai Apátság most bejelentett nagy beruházásai mellett kormányzati támogatásból újult meg és bővült a rend gimnáziuma Szombathelyen, valamint megkezdődött keszthelyi szakgimnáziumának felújítása is. Régóta esedékes a román stílusú türjei premontrei prépostsági műemléktemplom és környezetének rekonstrukciója, amely 3.1 milliárd Ft kormányzati támogatásból szintén megvalósul.

Az államtitkár utalt egy friss felmérésre, amely szerint a magyarok több mint 80%-a értéknek tartja a kereszténységet a saját életében és a nemzet szempontjából egyaránt. Az egyházi fejlesztések elsősorban a hitéletet szolgálják, de a magyar társadalom többsége számára is értékesek. Azok számára is fontosak, akik igénybe veszik az egyházi fenntartású köznevelési és szociális intézményeket, vagy látogatják az egyházi műemlékeket – fogalmazott. 

Csorna a premontreieknek köszönhetően több mint 800 éve spirituális központ is – fogalmazott Gyopáros Alpár. A térség országgyűlési képviselője méltatta a szerzetesrend szorgalmát és agilitását, melynek köszönhetően meghatározó fejlesztések valósulhatnak meg.
Dr. Bónáné Dr. Németh Katalin polgármester szerint a premontreiek mindig biztos hátteret, hagyományt, kultúrát, rangot, országos ismertséget és fejlődést jelentettek a városnak. 

Fazakas Zoltán Márton apát megköszönte a kormányzati támogatásokat, melyeknek köszönhetően a Premontrei Rend a 21. századi feltételeknek megfelelően tudja folytatni lelkipásztori, oktató-nevelő, szociális és kulturális tevékenységét hazánkban.

     Kiadó: Miniszterelnökség

Szerintem szükségtelen megmagyaráznom, hogyan kerül ez a két anyag egymás mellé, így csak azt az egyetlen szempontot írom még ide, miszerint a Berlini Filharmonikusok vezetői a saját pénzüket költik a "Be Phil"-hez hasonló eseményekre, ez a nyomorult gazember (hazánk elsőszámújáról beszélek) meg az önökét tömi bele a stadionok után most már az egyházba (ezúttal tettestársa, az államelnök szülőhelyén).
Megérdemeljük. Minden rosszat, minden gyalázatot megérdemlünk, amit ez a beteg tahó ránk hoz.