Ezt az alábbi mondatot a minap másoltam ide, nem emlékszem az illető nevére, aki ezt kieresztette magából. A jellemtelenség egyik megnyilvánulási formája az a viselkedés, ami köszönet és lojalitás helyett fröcsögni kezd a segítő befogadóról. Természetesen itt is vannak nagyságrendi különbségek, mint például egy falusi budi és egy világháborús latrina között. A hajdani Soros-ösztöndíjas, aki a szó szoros értelmében az életét köszönheti Soros Györgynek, ő a latrina. Ez a kis tiszás budi csak nagyon büdös, de voltaképpen ártalmatlan, ez büszkélkedett az alábbi mondattal:
„Egymagam alkottam meg a Tisza egyházügyi programtervét..."
Egy ilyen programterv "megalkotása" nem lehetett különösebben megerőltető. Ha történetesen engem kérnek meg erre a "megalkotásra", elég gyorsan elkészülök vele: néhányszáz évvel ezelőtt, a felvilágosodás korának egyik legszebb, gyakorlatban azonnal alkalmazandó elve a szekularizáció volt, azaz a szétválasztás, egyház és állam egymástól való függetlenségének manifesztációja. A Tisza nevű formáció vélhetőleg és remélhetőleg Magyarország kormányát fogja adni, az állam megtestesítőjét. Mint ilyennek, az égvilágon semmi köze nem lesz semmiféle egyházhoz, és mint ilyennek, az égvilágon semmiféle programja nincs az egyházak működését illetően. Olyan függetlenek lesznek egymástól, ami a különben kényes és többnyire árnyalt fogalom, a függetlenség tökéletes példája gyanánt hirdethető - a magyar államtól az egyház azt csinál, amit akar, élhet a hívek adományaiból vagy elszegényedve megszűnhet, a szabadsága úgyszólván végtelen. Egy bizonyos: az állam semmi módon nem szól bele az egyházak működésébe, amíg azok tartják magukat a törvények előírásaihoz. Azaz például fizetik az adót, mint minden más szervezet, de különben az állam pénzt nem fogad el az egyházaktól. Persze nem is ad. Egyetlen fillért sem. Iványi Gábortól azonnal átveszi az ő közösségét, minthogy a szegények és elesettek gyámolítása természetesen állami feladat, mely funkcióhoz az égvilágon semmi köze nincs semmiféle vallásosságnak és semmiféle felekezetnek, Iványi Gábort természetesen hálás köszönetének nyilvánítása mellett felkéri a szervezet további vezetésére, azzal a kikötéssel, hogy a működtetésben említés, utalás sem tétetik semmiféle vallási elméletre. A nemzeti kultúra részét képező épületek karbantartása természetesen ezentúl is az állam feladata, ahogyan eddig is az állam adta a pénzt az egyházak melldöngetéséhez. Az egyházaknak természetesen ehhez semmi köze nincs...
Nagyjából ennyi az "egyházügyi programterv".
