Körülbelül az állványnak a kép széléhez legközelebbi lábánál állt Vásáry Tamás zongorája, Schubert Pisztráng ötösét vettük fel, én lapoztam, mert a zeneakadémista lánynak el kellett mennie, akit Vásáry behívott a stúdióba - elhúzódott a felvétel. Ez valamikor a 90-es években volt. Az meg 1965-66 körül lehetett, amikor A jazz világa című műsorom élő adásában a képen látható nagy, sárga lebontott falburkolat helyén állva mutattam be az ifjú fogorvost, Vukán Györgyöt, aki valamilyen komolyzenei díjat nyert Lengyelországban, de úgy döntött, megpróbálkozik a jazzel is, a Stúdió 11-ből Berkes Balázs állt be bőgőzni, arra már nem emlékszem, ki dobolt (lehet, hogy én). A jazz világa a 6-osból és a 22-esből ment...
A Magyar Rádió épületeit eltüntették a föld színéről, kellett a hely a pázmány péter katolikus egyetemnek. Tetszik érteni, ugye? Katolikus egyetem. A börtöncella perspektívája. Betonbunker vitorlázórepülőknek. Az univerzitás, az egyetemesség, a legmagasabb tudomány intézménye egy jelzővel körbezárva, a kártékonyság, a hazugság, a bilincsbe vert szellem, a korlátoltság, a kirekesztő gyilkosság, a konok butaság jelzőjével.
„Tisztelt Kolléga!
Mint arról már értesítést kapott, a félév során kompetencia és tudásfejlesztő programon kell részt vennie. A képzésen a megjelenés, az aktív tudáselsajátítás és a felmérések kitöltése kötelező. A program célja, hogy a katolikus egyetem oktatójaként elmélyíthesse tudását a Katolikus Egyház tanításáról. A programban – egy az első alkalommal végzett előzetes tudás és kompetencia mérést követően – heti gyakorisággal, folyamatos ismeretellenőrzés mellett sajátíthatja el a Katolikus Egyház Katekizmusának tanítását”
Ezt ennek a förtelmes intézménynek a dékánja írta egy adjunktusnak. Hogy "folyamatos ismeretellenőrzés" mellett. Azaz feleltetni fog. Mint a porosz dedóban. Hogy miből? A "Katolikus Egyház" tanításából. Ami a "Katolikus Egyház Katekizmusának" a megtanulása által érhető el. Mint például? Mondjuk ezt a "tanítást" kötelező elsajátítani: Az Isten utáni vágy az ember szívébe van írva, mert Istentől és Istenért teremtetett; Isten pedig szüntelenül hivogatja magához az embert, és az ember csak Istenben találja meg az igazságot és a boldogságot, amelyet szüntelenül keres:
"Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás. Az ember kezdettől fogva párbeszédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet, és rábízza magát a Teremtőjére."
Ezek bontották le, semmisítették meg a Rádiót. A Magyar Rádió épületeivel nem az én hajdani munkahelyemet pusztították el, hanem az egyetemes kultúrtörténet egyik páratlan intézményét, a magyar művészet és tudomány megjelenítőjét, folyamatos megteremtőjét, múltjának és jövőjének legfontosabb műhelyét. Ehhez fogható barbár aljasság nem található a világtörténelemben, beleértve a II. világháború bombázásait is. Ezért az egy alávaló tettért az egész nyavalyás "politikai" garnitúra legutolsó hivatalsegédének is többszörös életfogytiglan jár. Hajnaltól estig kapálással egy terméketlen földön.
P.S.:
Ennél borzalmasabb képet nehéz elképzelni. Békeidőben, az atlanti térségben.
Milyen jövő vár erre a kisfiúra? Istenfélelemben, menekülőben a valóságtól, kiszolgáltatottan, mindenféle értelmes tettől, tudástól elrekesztve, bezárva a vallás tiltásainak, elrendeléseinek, annak leglényegéhez tartozó hazugságainak a legsötétebb börtönébe, az onnan való szabadulás majdnem totális reménytelenségével.
Már most könyörög egy iszonyatos, megfoghatatlan hatalomhoz, amiről nem tudja, hogy az soha semmi módon nem fog segíteni. Viszont egész életében korlátozni fogja. És már most el kell fogadnia, hogy boldog majd a halála után lesz a mennyek országában.
A tanáraim szerint okos gyerek voltam. A Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola (a későbbi-mai Fazekas) akkor is az ország legjobb iskolája volt, ott legjobb tanulónak lenni valószínűleg nem lehetett egyszerű, mindennapos dolog. Különösen nem az osztály, hanem az iskola legjobb tanulójának – fogalmam sincs, ezt milyen ismérvek alapján határozták meg, de hetedikben és nyolcadikban én voltam ez a bizonyos legjobb.
Évekig tartó küzdelem után tudtam kitépni magam az emberiség valaha létrehozott legförtelmesebb ideológiájának kényszerzubbonyából.
Kiszolgáltatott, védekezésre képtelen gyerekeket kényszerítenek a „hittan” elnevezésű, agy- és lélekgyilkos „tanórákon” való részvételre, elintézve ezáltal ennek az országnak a szellemi fejlődését a következő 25-30 évre.
Természetesen elismerem minden vallásos olvasóm jogát a fentieken való felháborodásra, mint ahogyan elismerem a vallásszabadság törvényességét is. Ez itt fönt csak az én véleményem.
