Azt írja Fekete-Győr András, hogy Miniszterelnök „úr”, még ma beszerzem és postára adom önnek a pedofilsegítő, mégis elnöki kegyelemben részesített Kónya Endre könyvét. Olvassa el figyelmesen, mert az, hogy ez a könyv egyáltalán megszülethetett, és ez a bűnöző a hazugságaival szabadon turnézhatja körbe Magyarországot, az ön morális csődjének kézzelfogható bizonyítéka...
És végül a legfontosabb: mikor fog végre személyesen bocsánatot kérni azoktól az áldozatoktól, akiket az ön által vezetett állam cserben hagyott?
Fekete-Győr Andrást a jobb sorsra érdemes, a "politikus"-nál lényegesen értelmesebb, jószándékú embernek vélem, éppen ezért semmi keresnivalója a pártpolitikában, amíg a "demokrácia" elnevezésű fétis vezérli még a legokosabbakat is. Kérem, ha valaki ismeri az olvasóim közül, szóljon neki, hogy senkit ne akarjon rábírni bocsánatkérésre, különösen a címzettjét ne. Bocsánatot kérni attól kell, akinek véletlenül ráléptünk a lábára vagy a tömegben hozzáértünk, esetleg kicsit meglöktük. Bocsánatot kérni nem szándékosan okozott kellemetlenség okozásáért lehet. Azért már nem, ha valakinek a lábára készakarva léptünk rá. A közelmúltban egy magát fennen "kereszténynek" hirdető politikus azért kért folyton bocsánatot, mert ezt a rutint hozta a maga mély kereszténységével, mert halvány fogalma sincs arról, hogy ezt a baromi gesztust éppen az ő vakon, tudattalanul imádott Jézusa (akit ráadásul állandóan krisztusoznak) próbálta kiirtani, mikor kizavarta a templomból a kereskedőket. Jézus ugyanis pontosan tudta, hogy a különféle állatok legyilkolásával és elégetésével nincs elintézve a már elkövetett bűn. A bűn ugyanis bűn marad, nem megbocsátandó, hanem büntetendő, a bűnnek kell hogy legyen következménye. Mely következmény nyomán az elkövetett bűn még mindig bűn marad. Tíz év börtönbüntetés letöltése után is. A bűn ugyanis elsősorban nem jogi kategória. Amit nem a "büntetett előélet" bélyege jelez, hanem az elkövető agyában megmaradó elváltozás, akár képes ennek felismerésére, akár a butaság homályában éli tovább az életét, miként FGyA fentnevezett címzettje, a világtörténelem eddigi legsunyibb tömeggyilkosa, aki az erkölcs fogalmát nem ismeri ugyan, de az agyvelejében szaporodó torzulatok naponta roncsolnak. Egy bocsánatkéréssel nincs elintézve semmi. A pápa annyiszor kér bocsánatot az egyház elkövetett bűneiért, ahányszor akar, én például nem bocsátok meg a kereszténység által meggyilkolt százmilliók ellen elkövetett bűnökért, sem a papok egyéb aljasságaiért, sőt, (ó irgalom atyja ne hagyj el) én a pápának sem bocsátok meg az álságos uralkodásáért, az emberek kifosztásával keletkezett elképesztő vagyonért, a világ fejlődése elé fektetett gátakért. A bocsánatkérésnek ez a fajtája a tudatos hazugság minősített esete, minthogy egy pápa még a kereszténység által elbutítottan sem lehet olyan ostoba, hogy ne tudja, legalább az agya leghátsó zugába elrejtve, mit tett az ő egyháza az emberiséggel.
A magyar miniszterelnöki tisztséget bitorló alak meg már csak azért se kérjen bocsánatot, mert azon kívül, hogy az aktus mibenlétéről fogalma sincs, abban a mélyfekete sötétségben, ahol ő éli az életét, nincs semmiféle átélhető erkölcsi fogódzó, annak a puszta meglátásához ugyanis már legalább egy pillanatra felvillanó fény volna szükséges. Hiába állna elé valaki, hogy jól artikulálva a szavakat, azok ismétlésére bírja rá nevezett figurát, egy csimpánzzal valószínűleg látványosabb eredményt érne el.
Csak feszengenénk mindannyian, akik ezt nézzük. A nevezettet kivéve...
