Említettem a minap, hogy a Mátyás téren és a Teleki téren nőttem fel, 16 éves koromig a fekete lyukban laktam, a főváros nyolcadik kerületének a közepén, a legprimitívebb társadalmi réteg legsötétebb alakjai között. Az ócska emberről, gyűlöletről, rosszindulatról, sunyi gyilkosokról nehéz nekem újat mondani, sokáig azt hittem, hogy az ötvenes éveknél és a hetedik, nyolcadik, kilencedik kerület proletariátusának nyomoránál rosszabb az újkor évszázadaiban nem létezett, és soha többé nem is fog létezni.
Tévedtem. A nyolcvanas évek végén a felszínre nyomakodott egy alak, aki elég hamar az ország legfőbb elöljárója lett, akiből kifelejtettek mindent, ami az emberre jellemző tulajdonság, még a beszédet is csak hibásan, a beteges gyűlölettől áthatva képes imitálni, rombol, gyilkol, és egy ezer éve megnyomorított nép tehetetlenségét kihasználva fertőz, elpusztítva maga körül minden életet, ami jóra, megértésre, egymás elfogadására törekszik, a gaz terjedésének természetes folyamata közben magától értetődő módon tenyészik körülötte a hozzá hasonló jellemtelenek kiirthatatlan sokasága. Akik például most azt mondják, hogy kasztrálni kell, felnégyelni, rettegést kelteni.
A "politikus", annak is a legalantasabb csökevénye azt mondja, amit a "választó" hallani akar. Ez önmagában elég undorító, dehát egyelőre nincs mit tenni, ebben az országban tényleg arra van igény, hogy embereket kiheréljenek, felnégyeljenek, visszaállítsák a halálbüntetést, sőt leginkább a piactéri nyilvános kínzást - említettem, ez a nép ezer éve ebben él, ezt képes magából kiizzadni.
Az igazán nagy baj az, hogy ezek a mi "politikusaink" az ilyesmit azért képesek a lehető legőszintébb gerjedelemmel beleüvölteni a levegőbe, mert valóban úgy is gondolják. Nekik az a természetes.
