Mi a közös Orbán Viktor poloskázásában, és abban, ahogy Magyar Péter Nagyváradon azt mondja, hogy „megkezdődött a végső visszaszámlálás”? Nyilván mozgósítási, hatékonysági vagy akár retorikai szempontból is lehetne a két beszéd között párhuzamokat vonni, de most amiatt hoztam ide őket, mert rá szeretnénk mutatni, hogy azonos érzelmi reakciót válthatnak ki a velük ellentétes politikai oldalon álló hallgatóságból: szorongást...
...Polarizált társadalmunkban ennyi kollektív tapasztalás még maradt, mindannyiunknak van miért és mitől félni. A politikai szorongás összeköt.
Semmi. Semmilyen szempontból nem lehet párhuzamot vonni a két beszéd között, de én ezt most nem magyarázom meg, mert ha valaki az egész család helyett tárgyilagos, annak nyilván hiába beszélnék. Mint ahogyan annak is, aki egy ilyen írást leközöl. Valamikor egy lapnál voltak szerkesztők, rovatvezetők, olvasószerkesztő, főszerkesztő. Mindannyiuknak volt bizonyos mennyiségű és minőségű felelősségük. Ezek a funkciók megszűntek? Vagy olyanok töltik be ezeket az állásokat, akiknek halvány fogalmuk sincs a szakmáról? Hogy ugyanis nem közlünk olyan cikket, amiben halmozottan vannak ostobaságok. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy létezik olyan ember, aki képes leírni egy mondatot, ami arról szól, hogy engem például bármi összeköthet bárkivel a kormány hívei közül.
Ideírom sokadszor: egy autoriter, gyűlöletre, rasszizmusra, iszonyatos butaságra, az országlakosok megnyomorítására épülő rendszer szavazói nem "más véleményen vannak", hanem életben tartanak egy kártékony, rablógyilkos bandát, és ezzel a tettükkel kimerítik a bűnsegédi bűnrészesség tényállását.
Az a minimum, hogy legalább szorongjanak. Bár szilárd meggyőződésem, hogy nem teszik azt. A szorongáshoz szükséges ugyanis a körülöttünk lévő világ valóságának felfogására elegendő szellemi muníció. Ehhez viszont kellene az a tanultságból eredő képesség, amihez legalább egy nagycsoportos óvodás színvonala a mérce...
