Sokmindent
elolvastam erről a gyalázatról, ami tegnap történt Amerikában. Rendesen leírták
a betegség sok tünetét, a fekélyes kiütéseket, a rákra utaló jeleket, mindenfélét
a szalmafejű lókupec és elsőszámú seggnyalója tetteiből, azt is, hogy egyelőre
nem látják a lehetséges terápiát – azaz keresgélik a tüneti kezelések
változatait, de nem találják.
Csak azt nem olvastam sehol, mi az oka
ennek a halálos kórnak, amit egyebek között amerikai elnöknek hívnak. Pedig
ideje volna megnevezni a kórokozót, mert az emberiség hamarosan bele fog
pusztulni abba a generális önámításba, amivel makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a
demokrácia nevű lassan ölő méreg alapjában véve jó dolog, csak még nem
tökéletes.
Nem jó dolog. És mostantól már nem lassan
öl, a méreg koncentrációja az emberiség szervezetében elérte a kritikus
szintet. Amit tegnap a Fehér Házban tenyésző lény produkált, az mindenekfelett a
demokrácia csődje. A bulvár, az internet és a többi gyilkos
szer, amik nagyon hamar el fogják pusztítani a civilizáció legtetejét jelentő
atlanti térséget, mind ebből a borzalomból, a népuralomnak képzelt
baromi ostobaságból származnak. Az amerikai elnököt az amerikai nép választotta
meg a saját és ezzel egyben a világ uralkodójának, ez a selejtes holmi, ez a
primitív, iszonyatosan buta kitüremkedése az emberi fajnak a mennyiség
legitimációját bírja felmutatni. Pontosabban azt, amit a demokrácia hívei
legitimációnak tartanak, amire diadalmasan mutogatnak. A tömegre, ami az
amerikai elnökhöz hasonló alakokat „megválasztja”. Azaz egy meg nem határozható
tulajdonságokkal bíró, mennyiségében változó embertömegre, amely
konglomerátumról egyet tudunk bizonyosan: éppen a saját tehetetlen tömegénél fogva
nem viselhet semmiféle felelősséget, a tömegben ide-oda sodródó egyén pedig
ennek tudatában (vagy inkább még ezt sem tudva) mindenféle következmény nélkül
tesz (vagy nem tesz) valamit, amiről tudja (vagy leginkább nem is tudja), hogy
a sorsának alakítását bízta rá valakire, akiről az égvilágon semmit nem tud. És
ha megkérdezné a szomszédját (nem kérdezi meg), kiderülne, hogy az sem tud
semmit. De legelsősorban azt nem tudja, hogy valójában nincs választása, mert
akárkire bízza magát a kínálatból, a demokrácia jelen állása mellett az illető
mindenképpen politikus lesz, és ettől a pillanattól fogva teljesen mindegy,
milyen „pártállású” az illető, a léténél fogva (eo ipso) csakis alkalmatlan
lehet.
Ennek a konglomerátumnak (a népnek) a
túlnyomó többsége most, a 21. század elején tanulatlan, megtéveszthető, az
ösztöneire és érzelmeire hagyatkozó természeti lény. Szaporodásra és az ehhez
szükséges funkciók működtetésére való. És mint ilyen könnyen uralható a
demokrácia szörnyű alaptételére bazírozó, nagy többségben rossz jellemű és a
nép többségénél alig vagy semmivel sem magasabb intellektusú „választottak”
által. E sok évszázados gyakorlat következtében tart ott az emberiség, hogy
lényegében a mai földlakót az évezredekkel ezelőtt élt mezopotámiai földművestől
az a villamos különbözteti meg, amin közlekedik.
A továbbiak megértéséhez ide kell idéznem
egy részt egy 2013. novemberi blogomból:
„Az itt következő rész nem tudományos előadás,
csak vázlatos áttekintés egy komoly és egzakt tudománynak, a biológiának kicsi,
de lényeges részéből, a mai ember rendszertani besorolásából, annak is a
közérthetőség kedvéért kivágott szeletéből.
Az ember az állatvilág része. Amikor
megszületik, benne van a lehetősége annak, hogy a tápláléklánc legtetején
legyen, ha emberi közösségbe kerül, esélye van, hogy az ember elnevezésű nemnek
a homo sapiens elnevezésű fajára, azon belül a homo sapiens sapiens elnevezésű
alfajra jellemző tulajdonságokat mutasson. A társadalmon kívül csak egy ügyes
főemlős, ami külső jegyei alapján az emberfélék (hominidae) családjához
tartozik, és képes az eszközhasználatra. Különben minden megnyilvánulása
azokból az ösztönökből fakad, amik ennek a rendszertani elemnek a sajátjai, és
meg is marad azon a szinten, nem lévén semmilyen gátló tényező, amit az emberi
társadalomban mint viselkedésformát elsajátíthatna.
Ország:
Állatok (Animalia)
Törzs:
Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:
Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:
Emlősök (Mammalia)
Rend:
Főemlősök (Primates)
Család:
Emberfélék (Hominidae)
Az ember természetesen ugyanazokkal az
ösztönökkel és reflexekkel születik, amik erre a rendszertani kategóriára
jellemzők, ez az élővilágnak egy kicsi része, az alábbi ábrán pirossal jelezve
tetszik megtalálni ott a kör 11 és 12 órája között, az van odaírva,
"Animalia" („Állatok”). Oda tartozunk.
Az ember elevenszülő, magzatára különösen
érvényes az anyakeresés, az anyához tartozás ösztöne, ami különben a
rendszertani kategóriák alsóbb „emeletein” is észlelhető: tetszett már látni
vadkacsamamát úszni, mögötte a fiókákkal. A függőség determinál minden
megszületett egyedet, és ez megmarad a csoporthoz tartozás során is, kiben
erősebben, kiben kevésbé, attól is függően, mennyire meghatározó az egyedben a
csoportazonosság percepciója.
Az alárendeltség a születés pillanatától
meglévő tulajdonság, csoport sem kell a megnyilvánulásához, elegendő egy másik
egyed megjelenése, azonnal tisztázni kell a viszonyt: kié a táplálék, kié a
szaporodás lehetősége és így tovább, azaz két egyed közül melyik a domináns. A
csoporthoz tartozás ennek az ösztönnek egy kiterjesztett formája, a gátlások
erejétől és minőségétől függ, mennyire érvényesül a csoportazonosság, azaz
milyen erős az inger a másik csoporthoz tartozó elpusztítására. Az már
részletkérdés, mekkora csoporton belül kell kiválasztani a domináns egyedet,
azaz hány vezérbika élhet egy rozmártelepen, vagy mekkora egyedszámú csoport
akar magának Führert, Nemzetvezetőt, Kedves Vezetőt satöbbi.
Mondjam tovább? Vagy már az eddigiekből is
világos: az ember alárendeltségbe születik, egyszerűen azért, mert a
természetes kiválasztódás parancsának megfelelően nagyobb az egyedszáma az
alárendelteknek, mint a dominánsoknak.
A természetes kiválasztódás biológiai
törvény, azaz természeti és nem hitvány emberi. Amíg az ember nem (vagy alig)
több, mint biológiai lény, az állatvilág része, amíg nem használja ki a
fejlődés során kialakult lehetőségeit, addig a biológia törvényei érvényesek, addig
azok a tulajdonságok, amik az embert kiemelhetnék az állati létből vagy
egyáltalán nem vagy alig érvényesülnek.
Sokszor leírtam már, a civilizáció
néhányszázezer év alatt jutott el a jelenlegi szintre néhány ember
tevékenységének következtében, azaz az emberi fajnak egy matematikailag
kifejezhetetlenül kis töredéke juttatta el az emberfélék (Hominidae) családját
a felismeréshez, mely szerint ő egy magasabb rendszertani kategória
képviselője. Viszont ez a rendszertani kategória csak a tudomány világában létező,
a faj csaknem 100 százalékos többsége úgyszólván semmit nem mutat abból, hogy
használná a lehetőségeit, a csaknem 100 százalékos többség rendszertani
meghatározottsága az állatok (Animalia) országán belül ott lebeg valahol a
főemlősök (Primates) rendje és az emberfélék (Hominidae) családja között.
Ösztönlény. Az állatokra jellemző biológiai törvények szerint él.
A fejlődés azért lassú, mert ezek a
biológiai lények az állatvilágban érvényes törvények alapján választják ki a
domináns egyedeket (minisztereket, államtitkárokat stb.), a rövid üzekedési
(választások) időszak után pedig ösztöneiknek engedelmeskedve követik a
vezérbikát, és boldogan nézik, hogy az összes tehenet az hágja meg, és a
legjobb és legtöbb étel-ital az övé (szolgálati autó és kastély, személyzet,
ingyen fűtés-hűtés és világítás stb.), a vezérbika szerepét magának kiküzdő,
látszólag az emberi fajhoz tartozó lény meg odáig már eljutott a törzsfejlődés
során, hogy felismerje: az ő létének alapkövetelménye a fajtársak fejlődésének
bármi áron való akadályozása, a butaság, az ösztönvezérelt lét fenntartása.
A demokrácia azért a lehető legrosszabb társadalmi berendezkedés, mert rendszerszerűvé emeli a nivellálást, éppen azokra bízza a kiválasztást, akik erre a legalkalmatlanabbak: a népre. A demokrácia a lehetőségét is kizárja annak, hogy alkalmas emberek kerüljenek a megfelelő posztokra, azaz hatalomra, uralkodásra vágyó alakokat ültetnek azokba a székekbe, ahonnan ügyeket intézni kellene, a közt szolgálni.
Az amerikai elnököt ezek az ösztönlények
helyezték maguk fölé, azért választották, mert közülük való, amit ez az alak
mond vagy tesz, azt értik.
Ez volt a mellbevágó eset. De a demokrácia
csődje már Európában is bekövetkezett, tessék megnézni a különböző országok
választási eredményeit.
Ami pedig Hegyeshalomtól keletre van, amit
már csak földrajzilag lehet Európának nevezni, arról nem érdemes beszélni. Az
eddig is évszázadokra volt az európai civilizációtól, változás nincs.
Legföljebb annyi, hogy a rothadás innen indult…
Ez már egy másik történet.
Még valami, a rend kedvéért. Természetesen
nem a diktatúrát tartom a helyes társadalmi berendezkedésnek – semmiféle autokrácia
nem jöhet szóba, annál is kevésbé, mert végülis a demokrácia sem egyéb, mint az
autokráciára való törekvésnek egy sajátos, nyakatekert formája.
Hogy mit tartok jónak és megvalósíthatónak,
azt már több helyen leírtam, itt most már nincs hely annak az újólag való
fejtegetésére, lévén az olvasó türelme véges.
