Keresés ebben a blogban

2024. április 1., hétfő

Eddig még pislákolt valami fény

Tegnap estig kedveltem ezt a fiút. Olykor egész jó műsorokat csinált, és bár egy-két éve már valahogy egyik sem sikerül, azért a tartalomismertetésbe mindig belenéztem, hátha. Ezt a tegnapit soha nem fogom megbocsátani, a Heti napló ezentúl kimarad az érdeklődési körömből.

Sokféleképpen lehet rossz műsort készíteni. De gyalázatosat csak úgy, ahogyan ez a tegnapi készült. A Varga Judit családi életét végeláthatatlan hosszúságban tálaló förtelem akkor is megbocsáthatatlan, ha megrendelésre csinálták, sok pénzért vagy fenyegetésre, akkor kiváltképpen, ha úgy is gondolták, hogy ezt kell tenni. Utóbbi esetben a pályáról való örökös eltiltás a legenyhébb büntetés volna.

Ceterum censeo, ennek az országnak a népe reménytelen, semmi jót nem érdemel. Az egész tömegkommunikációs masinéria, ez az erkölcstelen, tehetségtelen, gerinctelen, ócska, beteg szerkezet Varga Judit "bántalmazását" csámcsogja és öklendezi fel újra meg újra, tényként kezelve azt, aminek a reális valószínűsége nem éri el az 5 (öt) százalékot. Minthogy minden figyelembe veendő tényező ellene szól annak, amit ez az iszonyatosan jellemtelen, fertőzően kártékony nő állít.

Egy hónappal ezelőtt megírtam, nem szeretem a renegátokat. Nem kedvelem Magyar Pétert sem, egyszerűen nem szeretném őt a közeli ismerőseim között tudni. De amit tesz, azt kifejezetten kedvelem. Egyelőre. Figyelmet, támogatást, segítséget érdemel azoktól, akik értenek a politikai marketinghez, ha húsz évvel fiatalabb volnék, kezemben azokkal az eszközökkel, amiket akkor a magaménak tudhattam, én bizonyosan segítenék Magyar Péternek.

Ez a sok nyavalyás, ostoba, primitív alak, akik most képviselik a médiát, napjainkban teszik tönkre az utolsó esélyt, amivel még élni lehetne azért, hogy ez itt egyszer ország és életképes nép legyen.