Már megint.
Okos, általam kedvelt ember írta le ezt a mondatot:
"Szószegők
lettünk, a leghitványabb nemzet.." írta Horthy miniszterelnöke, Teleki
Pál, öngyilkossága előtt, mert Telekinek legalább a saját adott szava, úri
becsülete fontos volt.
Na akkor, íme az újabb adag borsó a falra.
Egy ember megítélése mindig az illető rosszcselekedetein
alapul – elmondtam, leírtam számtalanszor. Hitler történelmi szerepét nem az
határozza meg, hogy ő volt az autópályaépítő, Waldbühne-alapító, gyerekfej
simogató.
Az öngyilkosság említése mint pozitív,
példaadó tett különben is borzalmas ostobaság, dehát Telekiről nem az jut
eszébe épérzékű, a történelemben valamelyest tájékozott embernek. Nemcsak
azért, mert egy olyan elvetemült, ócska gazember, amilyen Teleki Pál volt,
nyilvánvalóan nem lesz öngyilkos – ezt nem tudom azzal igazolni, hogy őt idézem
egy olyan mondattal, amiben maga mondja, „nem lettem öngyilkos”. Viszont írtam Menon
Club címen egy közel 700 oldalas könyvet, abban benne van az összes
bizonyíték, amik kizárják a halvány gyanúját is ennek az öngyilkosságnak.
Tudom, nem sokat számít, mert mindenféle „történészek” meg azt írták, hogy bizony
öngyilkos lett, és ha Magyarországon valamely kurzuslovag „történelemtudós”
leír bármilyen marhaságot, az szentírás lesz, és évszázadokig tartja magát.
Mindaddig, amíg ennek az országnak a népe egyszer el nem jut oda, hogy meg
akarja ismerni a hiteles múltját, annak értelmes magyarázatával együtt – ennek körülbelül
annyi esélye van, mint egy hógolyónak a pokolban.
Dehát mondom, nem az öngyilkosság számít.
Hanem ennek az alaknak a tettei.
Ideteszek néhány idézetet, hozzá a
szükséges megjegyzést:
Numerus clausus
Az 1920. évi
XXV. tc. (A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi
karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról) az egyetemekre való
beiratkozást a nemzetiségek országon belüli arányához kötötte. A törvény
végrehajtási része nemzetiségnek minősítette a zsidókat – 6%-os arányszámot
állapított meg rájuk nézve –, annak ellenére, hogy 1867 óta jogilag nem idegen
etnikumnak, hanem izraelita vallású, egyenlő jogokkal rendelkező magyar
állampolgároknak számítottak.
A törvény írója Teleki Pál. Az ország miniszterelnöke, aki a törvények végrehajtásáért felelős kormány feje, Teleki Pál.
A kapcsolódó momentumok közül az egyik
legundorítóbb a „hivatalos” történészi leírás:
Teleki első
kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a numerus
clausus-törvény tulajdonképpen az 1920. évi XXV. törvény („a
tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi
karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról”), nevének
jelentése: lezárt (értsd: meghatározott, állandó) szám. A parlament elé a
vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 szeptemberében fogadták el.
A törvény elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország
vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba
bekerülők számát. A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük
kellett a Magyarországon élő „népfajok” arányszámát. A törvény fő célja
elsősorban az volt, hogy biztosítsa a magyaroknak a lakosságon belüli
arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. A törvényt sokan az első
zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az
addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt.
Tetszik érteni? Ellentmondásos. A
jóisten szentséges szerelmére, hol van itt az ellentmondás? Mi ez a nyálas,
mindent elkenő szó valamiről, ami felháborító, aljas és undorító? A törvény
fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a magyaroknak a lakosságon belüli
arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. Világos, nem? Valamint
logikus. Ha valaki különben nem értené… Á, egy nyavalyát próbálok itt szemantikát,
stílust számon kérni valakitől, aki nyilvánvalóan egyetért Telekivel és a
numerus clausus-szal.
Frankhamisítás
Windischgrätz
Lajos herceg, hajdani közellátási miniszter 1922-ben saját sárospataki birtokán
kezdett el – kőnyomatos technikával – előállítani ezerfrankosokat. Minthogy a
hamisítványok egy vak koldus megtévesztésére is alkalmatlanok voltak, a herceg a
fővárosba költöztette a holmiját, és az Állami Térképészeti Intézet Retek utcai
épületében folytatta a munkát. Ennek az intézetnek a legfőbb korifeusa egy
„nagy tudós”, bizonyos Teleki Pál buzgón vállalt részt a tevékenységből,
minthogy ő is meg volt győződve Trianon igazságtalanságáról.
A frankhamisítás
bosszú akart lenni Franciaországon Trianonért. A frankhamisítás egyik szellemi
atyja és legfőbb felelőse Teleki Pál.
Első
zsidótörvény
Az 1938. évi
XV. törvénycikk (A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb
biztosításáról) Első Zsidótörvény néven lett ismert. A törvény kimondta: a
szabadfoglalkozású állásoknál és a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató
kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál 20% a zsidók maximális aránya,
melyet öt év türelmi időszak alatt kell elérni.
A törvény
előterjesztője és egyben megfogalmazója a Darányi-kormány vallás- és
közoktatásügyi minisztere, Teleki Pál. A törvény betartatásának legszigorúbb
őre a következő, 1939-től miniszterelnök Teleki Pál.
Második
zsidótörvény
Az 1939. évi
IV. tc. (A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról) már
elsősorban faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak. Zsidónak
minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az
izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. A
törvény 6%-ban maximalizálta a zsidók arányát a szellemi foglalkozásokban,
valamint megtiltotta zsidók alkalmazását állami közigazgatási és igazságügyi
szerveknél és középiskolákban. Zsidó nem tölthetett be színházakban és médiában
olyan állást, amely befolyással volt az adott színház/média szellemi
irányvonalára. Az engedélyeztetés alá eső ipari és kereskedelmi ágazatokból a
zsidókat teljesen kizárta a törvény.
A törvény egyik
megfogalmazója és végrehajtója az ország miniszterelnöke, Teleki Pál.
Egy kép a háromhatalmi egyezmény aláírásakor, 1940.
Adolf Hitler és Teleki Pál
Harmadik
zsidótörvény
Az 1941. évi
XV. tc. (A házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. kiegészítéséről és
módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi
rendelkezésekről) már mindenkit zsidónak minősített, akinek két nagyszülője az
izraelita hitfelekezet tagjaként született. Megtiltotta a vegyes házasságokat
és a zsidó és nem zsidó közötti nemi kapcsolatot. Mindenkinek meg kellett
szereznie a nagyszülei keresztlevelét...
A törvény egyik
megfogalmazója és végrehajtója az ország miniszterelnöke, Teleki Pál.
Elég ennyi? Valakiről, akinek a saját
adott szava, úri becsülete fontos volt – legalábbis egy értelmiségi véleményvezér
írása szerint.
István királytól kezdve Zápolyán, Rákóczin,
Kossuthon át Teleki Pálig és tovább a legaljasabb gonosztevőket tartjuk
történelmünk legnagyobb alakjainak.
Én mondom, mondom fáradhatatlanul.
Van értelme?
Hülye kérdés.
