„Dörgő és hálás vastaps köszöntötte a
magyar vízilabda csapatot, amiért sikerült megszereznie a 7. (hetedik) helyet.”
– írta az egyik portál a vizes világbajnokság végén. A portál „újságírója”
nem talált semmi kivetnivalót ebben a hálás vastapsban.
Leírtam már április 3-án este, hogy ez a
nép 8000 év vegetálás után ezen a választáson hozta meg az ítéletet saját maga
felett, a pusztulást választotta.
Nem is nagyon tehetett mást, nem lévén
semmiféle alternatíva, az úgynevezett ellenzék csak egy gyenge, tehetetlen, de
hasonlóképpen jellemtelen variációja az uralmon lévő bagázsnak.
Idézgetni fogok innen-onnan.
Mihail Petrovics
Pogogyin, a moszkvai egyetem tanára 1841-es feljegyzéseiben a magyar „erőtlen,
dölyfös nép”-ként szerepel.
Én Kossuthot tartom
a legveszedelmesebb embernek egész Európában. Kossuth befolyása rendkívül
ártalmas volt. Ha ő nincs, lehet, hogy Ausztria már rég átalakult volna
alkotmányos birodalommá, aminek Magyarország lett volna a legerősebb tagja,
mintegy védőbástyát alkotva Oroszország ellen, aminek most rabszolgája. Ezt
Alexis de Tocqueville, Franciaország 1849-ben volt külügyminisztere írta Nassau
William Senior brit közgazdásznak 1852-ben.
Ivan
Szergejevics Akszakov orosz író az 1860-as években úgy vélte, hogy a „magyar
törzs fiziológiailag kihalófélben van”, de ezt „úgy ellensúlyozza, hogy erős
nemzeti szellemet fejlesztett ki”.
„Nagyon nagy örömmel érkeztünk Kazahsztánba.
Az EU-ban politikai értelemben véve egyenrangú félként kezelnek minket. Ám a származásunk
alapján mégiscsak idegenek vagyunk ott, ha Brüsszelbe utazunk. Ott ugyanis
nincsenek rokonaink. Ám, ha idejövünk, Kazahsztánban vannak rokonaink. Ez
igencsak furcsa érzés, de az embernek keletre kell utaznia, ha otthon akarja
magát érezni" – Magyarország
miniszterelnöke, 2015…
Most már csak két idézet kívánkozik ide a
Bibliából. Az első a Királyok
könyvéből való:
És történt az
ő uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik
napján, hogy feljött Nabukodonozor, Babilónia királya minden ő seregével
Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene, és köröskörül ostromtornyokat
építettek ellene.
És megszállva
tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig;
De a negyedik
hónap kilenczedik napján akkora inség lett a városban, hogy nem volt mit enni a
föld népének.
És betöretett
a város, és a harczosok mind futni kezdtek éjjel a kettős kőfal között levő
kapu útján, a mely a király kertje mellett van; a Káldeusok pedig ott
táboroztak a város körül. És a király is elfutott a puszta útján.
De a
Káldeusok hada űzőbe vette a királyt, és utólérték őt Jerikhó mezején, és egész
serege szétszóródott mellőle.
És elfogták a
királyt, és elvitték őt Babilónia királyához Riblába, a hol ítéletet tartottak
fölötte.
És Sédékiás
fiait saját szeme láttára vágták le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és
lánczokba verve vitték el őt Babilóniába.
És az ötödik
hónap hetedik napján - ez a Nabukodonozor, babilóniai király uralkodásának
tizenkilenczedik esztendeje - feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya,
Babilónia királyának szolgája Jeruzsálembe;
És
felgyújtotta az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálem összes házait és mind
a nagy palotákat felégette tűzzel.
És Jeruzsálem
kőfalait köröskörül lerombolta a Káldeusok serege, a mely a vitézek hadnagyával
volt.
A többi népet
pedig, a mely a városban még megmaradt volt, és azokat, a kik Babilónia
királyához hajlottak, és a többi népet mind elhurczolta Nabuzár-Adán, a vitézek
hadnagya.
A föld
népének csak a szegényéből hagyott ott a vitézek hadnagya szőlőmíveseket és
szántó-vető embereket.
És a
rézoszlopokat, a melyek az Úr házában voltak, és a mosdómedenczék talpait és a
réztengert, a mely az Úr házában volt, összetörték a Káldeusok, és azok rezét
Babilóniába vitték.
Elvitték a
fazekakat is, a lapátokat, a késeket, temjénezőket, és minden, szolgálatra
rendelt, egyéb rézedényeket.
És elvitte a
vitézek hadnagya a serpenyőket, a medenczéket, a melyek közül némelyek
aranyból, némelyek pedig ezüstből voltak,
A két
rézoszlopot, a réztengert és a mosdómedenczék talpait, a melyeket Salamon
csinált volt az Úr házában; megmérhetetlen volt mindezeknek az edényeknek a
reze.
Az egyik
oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és egy rézgömb volt rajta és a gömb
három sing magas volt, a gömbön köröskörül hálózat és gránátalmák mind érczből,
és ugyanilyen volt a másik oszlop is a hálózattal együtt.
És
elhurczolta a vitézek hadnagya Serája papot is, az első rendből és Sofóniás
papot, a második rendből és a három ajtónállót,
És a városból
elvitt egy főembert, ki a hadakozó férfiak előljáró hadnagya volt, és öt
férfiút, a kik a király körül forgolódtak volt, a kik találtattak a városban,
és a sereg hadnagyának íródeákját, a ki sereget gyűjt vala a föld népe közül,
és hatvan férfiakat a föld népe közül, a kik ott találtattak a városban.
És vevé őket
Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, és elvitte Babilónia királyához Riblába,
És levágta
őket Babilónia királya, és megölte Riblában a Hámát földjén. És így viteték el
Júda az ő földjéről.
A Júda
földjén megmaradt népnek pedig, a melyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia
királya, Gedáliát, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát, rendelte tiszttartóul.
A
tájékozottabbak nyilván tudják, ez a részlet a babiloni fogságról szól. Kicsit
később, az Ószövetségnek a Krónika könyve II. részéből még ide kell
tennem a Biblia egyik legdöbbenetesebb részét, ami ordít a qumráni papok (az
Ószövetség majdnem teljes egészét írók) igazi céljáról, a zsidók
megfélemlítésének és megalázásának szándékáról – kiemelem a különös figyelemmel
olvasandókat:
Huszonöt
esztendős vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig
uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt.
És feljöve
ellene Nabukodonozor a babilóniai király, és kettős békót vete lábaira, hogy
Babilóniába vinné őt.
Az Úr házában
való edények egy részét is elvivé Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté
azokat az ő templomába, Babilóniában.
Joákimnak
pedig többi dolgai és az ő útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek
találtattak ő benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak
könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az ő fia.
Nyolcz
esztendős korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig
uralkodék Jeruzsálemben; de ő is gonoszul cselekedék az Úr előtt.
Az esztendő
fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté őt Babilóniába, az
Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az ő testvérét Sédékiást
Júda és Jeruzsálem felett.
Huszonegy
esztendős korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig
Jeruzsálemben.
És gonoszul
cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt, és nem alázta meg magát Jeremiás
próféta előtt, a ki az Úr képében szól vala néki.
Sőt még
Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki őt az Isten nevére
megesküdtette vala, s makacscsá és önfejűvé lett, a helyett, hogy megtért volna
az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
Sőt még a
papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bűnt a pogányok minden
undokságai szerint, és megfertőztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala
Jeruzsálemben.
És az Úr, az
ő atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ő
népének és az ő lakhelyének.
De ők az
Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt
űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala
segítség.
És reájok
hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az ő szent
hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szűzeknek, sem a vén és elaggott
embereknek, mindnyájokat kezébe adá.
És az Isten
házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit,
s a királynak és az ő vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.
Az Isten
házát meggyújták, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind elégeték
tűzzel, és minden drágaságait elpusztították.
Tetszik érteni? Sőt
még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött…
Ki a hibás a
Biblia írói szerint? Akik az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit
megvetették, és prófétáival gúnyt űztek.
Talán vagyunk
még néhányan, akik nem érzünk hálát a vízilabdacsapat 7. helyének olvastán. De
még az első helyért sem éreznénk. Akik a magyar futballcsapat említésekor is
inkább azt érzik, hogy feljön a savanyú a gyomrukból. Mert önmagában az a
jelző, hogy „magyar” nem elegendő semmiféle pozitív érzemény kiváltásához. A mi
miniszterelnökünk is magyar. Az igazságügy-, a bel- és külügyminiszter is
magyar. Kövér, Deutsch, Rogán, Gulyás is mind magyar, a nevük hallatán én mégis
undort és szégyent érzek, és már jóideje nem akarom ezt a szót Bartók, Ottlik,
Neumann nevéhez illeszteni, mert nagyon hosszú idő fog eltelni, amíg sikerül
lemosni azt a gyalázatot, amit a fidesz, a tagjai és a szavazói rákentek a „magyar”
névre. A fidesz, ami ugyancsak magyar. Mint ahogyan a nyilaskeresztes párt is
az volt, a nyilas ivadékok itt a 21. században is magyarok.
Talán vagyunk
még néhányan, akik az isten követeit kigúnyoljuk, az ő beszédeit megvetjük.
Na mi leszünk a
hibásak a nagy orosz birodalomba való beolvadásért. Ha egyáltalán lesz még, aki
ezért hibáztat bárkit.
