Tessék szíves lenni becsületszóra elhinni nekem, nem vagánykodni akarok, hogy én már mikor megmondtam, Hamletet sem kívánom felidézni (oh az én próféta lelkem), csak annyit akarok mondani, hogy idén április 24-én, amikorról az itt idézett bejegyzés való, már minden előre látható volt, ha az ember képes arra, hogy értelmes kérdéseket tegyen föl.
„…tegnap
valaki a magukat komolyan vevő politikusok közül szigorú arccal elítélte a
kormány valamely tevékenységét. Nyilván hallotta a nagyoktól, hogy bizonyos
társadalmi berendezkedésű országokban ilyesmit szoktak mondani. Miszerint
bizonyos tevékenységeket úgy helytelenítenek, hogy elítélik őket. És akkor az
azt jelenti, ez így nem lesz jó, sürgősen változtatni. És akkor valószínűleg
változtatnak is, nem tudom, sosem éltem társadalomnak nevezhető közösségben, én
itt élek ebben az ázsiai törzsszövetségben, ahol az együttélés szabályozása még
mindig a vérszerződés rendkívül primitív és gusztustalan, ám a politikusaink
által nagyra becsült aktusán alapul, annak a 8-9. századi kornak a szellemi és
erkölcsi színvonalán tenyésző vezérekkel, akik még mindig úgy viselkednek, mint
a nyáj kolomposai. Jó esetben. Kivétel elenyésző mennyiségben.
Namármost.
Ebből az ázsiai hagyományokat szorgalmasan építgető, annak megfelelő szellemi
és erkölcsi színvonalon tenyésző fajtából van nekünk egy miniszterelnökünk, aki
egy, egyetlen egy dologban abszolút következetes: soha életében nem tett semmi jót. Minden cselekedetét a gyűlölet, az
ártani akaró szándék, a bosszúvágy alapjáról indítja, ha netán épít valamit,
azáltal is rombol, sokkal nagyobb az építés által okozott kár, mint amennyi
hasznot hajt valami újnak a létrehozása. Ez azért nem lehet könnyű, még
Hitler is tett olyan dolgokat, amiknek a hozadéka dicséretes lett, a mi
miniszterelnökünknek azért sikerül ezt is elkerülni, mert minden egyes
pozitívnak látszó mozdulata valaminek a megsemmisítését célozza.
És most itt
van ez a mindent elsöprő oltási hullám. Tetszik gondolni, hogy sok évtized után
egyszercsak tesz valami jót, valami mások üdvét szolgálót? Ugye első
pillantásra nyilvánvaló, ez lehetetlen. Némely körültekintő, a holnapnál
valamivel messzebbre látó elmék bölcs mosollyal legyintenek: ugyan, hát
mindenki tudja, az EB miatt van az egész.
Komolyan?
Ennek a széthízott gyűlölethalomnak szüksége volna arra a legitimációra, amit
az oltás jelent? Ürügynek talán jó, de nem a teli stadion a cél. Itt vannak
ezek a lelkes kékszemű kisgyerekek a nagy piros rollijukkal, és demokráciát
akarnak játszani. És bármilyen pipogyák, látszólag el is érhetnék a céljukat,
mert bár senki nem tekint rájuk úgy, mint akik képesek megváltani ezt a
világot, de a hordóhasú most már tudja, hogy az ideje lejárt. A jövő évi
választásokon egy hátsó lábaira álló pávián is megverné, ha a választás
megközelítőleg tisztességes volna. A mi miniszterelnökünk annak hallatán is
csak elnyom egy gúnyos mosolyt, midőn az „ellenzék” rendszeresen hárommillió
kormánypárti szavazóról beszél, ő ugyanis tisztában van vele, hogy valójában
három-négyszázezer közvélemény kutatási szavazat vehető biztosra, ami már régen
nem jelent egymillió választót sem. Ide már kevés az a számítógépes csalás, ami
a „határon túliak” ugyancsak hamisított szavazataival együtt is majdnem kevés
lett a 2018-as választások megnyeréséhez.
Kisfiúk,
kislányok ott az „ellenzéki” oldalon, akik még mindig legföljebb toporzékolni
tudtok, esetleg toppantani egy mérgeset a cipőcskétekkel, próbáljatok ki egy
egészen kezdetleges anticipációt: miért kellett mindent villámgyorsan kinyitni?
Gyerekeket, tanárokat iskolába küldeni, hamarosan megnyitni mozit és cirkuszt,
mikor minden szakértő rimánkodik, hogy ezt ne, mert a látszólag nagyszámú oltás
egyelőre nem véd. Mikor minden ország, ami sokkal jobb helyzetben van nálunk,
még mindig vár, és csak fokozatosan nyit. Kicsit kell tudni számolni, mikorra,
milyen vad és nehezen megállítható fertőzéshullám fog végigsöpörni az országon.
Ami nyilvánvalóan totális bezárkózást fog követelni, ha nem akarunk
megjósolhatatlan létszámban elpusztulni. Milyen esélye lesz az „ellenzéknek”,
hogy eljátssza a maga demokráciásdiját? Azt mondta a momentumos ifjú ember,
hogy ha most ő lenne (helyesen: volna) a miniszterelnök, azonnal leváltaná az
egészségügyi minisztert.
Azta! Úgy is
mondhatnám, hüjnye! De kemény! Meg hogy milyen nehéz lesz visszaszerezni az
ellopott ezermilliárdokat. Ajjaj. Ez egy ilyen kérdés? Lehet, hogy nincsenek
még kiküldve azok a pénzügyekhez és joghoz értő nyomozók, akik évek óta
figyelik ezeknek a pénzeknek az útját? Akik fillérre tudják, hol található az a
Mészárosnak tulajdonított, de nyilván máshová tartozó vagyon, aminek a hiánya
milliókat nyomorított meg és százezreket küldött a halálba? Ez az egy
mozdulatsor megy, hogy amúgy játszásibul próbáljuk elkapni a miniszterelnök
által közibénk hajított pamutgombolyagot? Mert majd a 2022-es választások után?
Elítéljük a vadászati világkiállításra elköltött milliárdokat? Nem azokat
kellene, hanem a fideszt vezérestül és megannyi bűnsegédi bűnrészestül perek
százai által.
Megkérdezem
ezredszer, mire tetszik várni? Vérre, verejtékre és könnyekre? Amikor már
tényleg nem megy másképp?
Lehetséges
persze, hogy csak rémeket látok. Hogy egy kártékony alak, aki akkor érzi jól
magát, ha maga körül mindenkit szenvedni lát, most hirtelen eltökélte, hogy ő
jó lesz, mint Götz von Berlichingen Az Ördög és a Jóistenben.
Dehát Sartre
is azért írta meg a darabot, mert tudta, hogy Götznek gonosznak kell maradnia.
Nincs más lehetőség.
Most tessék elolvasni a napi jelentéseket a
megbetegedésekről, halottakról. Valamint a vészhelyzet meghosszabbításáról való
értesítést jövő júniusig. Hozzá a lakóhelyekre bejelentkezésekről szóló „törvényt”.
És amiket még nem tudunk, amikre a vérszerződés örökösei készülnek. Amiről már
többször, több helyen leírtam, a csúti futballistának és összes bűntársának
létkérdés, mert azt pontosan tudják, hogy vereség esetén valami módon megkapnák
a nekik járó büntetéseket, ami életfogytiglaninál nem lehet enyhébb. Lehet
persze reménykedni a tejbetök ellenzékben, de az kevés. Még ott is történhet
valami, ami komolyra fordítja a helyzetet.
Ez a helyzet ma még kétségkívül komolytalan. Amilyen
az április óta eltelt majd' nyolc hónap. Mely időszak alatt sikerült felmutatni egy „előválasztást”.
Ezzel most mindenki nagyon meg van elégedve. Tényleg remek dolog, hogy a Kolnay
meg a Barabás megállapodott, ki fogja rágni ezentúl a gittet. Amennyiben van
egy jobboldali, konzervatív, mélykeresztény miniszterelnök jelöltje egy
baloldali összefogásnak, akinek a tanácsadói között nagy örömmel üdvözölhetjük
egy 1400 lakosú község polgármesterét. Az új pártelnök lány szólt is, hogy ez
így nem lesz jó, rendesen neki is mentek, ne bomlasszon már, nagy munka folyik
a színfalak mögött, világraszóló események viharzanak a kulisszák és függönyök
által eltakarva. Az más kérdés, hogy ez a lány is utcára akar vinni mindenkit, hogy
ő sem képes felfogni, a törvény előtti felelősségre vonással nem kell – sőt nem
szabad – megvárni 2022-t. Mindenesetre most hatalmas vehemenciával várnak.
2022-re.
Ahogyan áprilisban előre látható volt, mi fog
történni őszre, most is előre látható: a mi miniszterelnökünk nem készül tisztességes
választásokra.
Én megpróbálnám ennek a készülődésnek a várható
variációit részletezni. Erre vannak mindenféle szakemberek.
Nem vagyok benne bizonyos, hogy Kübekháza polgármestere az egyik közülük.
