Suttyomban
távoztak az utolsó amerikai katonák Afganisztánból
„Fanfárok nélkül,
pestiesen szólva suttyomban távoztak az utolsó amerikai katonák Afganisztánból
az elmúlt napokban.”
Ez a legnagyobb „példányszámban” megjelenő,
legtöbbek által olvasott portál „szalagcíme” és a tudósítás első mondata.
Gondolom, újságíró írta. De ha a takarítószemélyzet valamely tagja, újságírónak
akkor is látnia kellett, mikor föltette. Ami azt jelenti, hogy ennél a lapnál
(nem tudom, mi a fenéért vagyok ilyen tapintatos, hogy még mindig nem írom ide
a címét, pedig már sokadszor tapasztalom, hogy a szakma alapjai is hiányoznak a
működési feltételek közül) egyetlen ember sincs, aki legalább egy közepes
előmenetelű, másodikos elemista szintjén bírná a magyar nyelvet.
Mindenekelőtt: a suttyomban nem „pestiesen” szól, méghozzá nagyon nem, lévén úgynevezett
tájnyelvi szó, az értelmező szótárak
ezt „nép” megjegyzéssel jelzik. A sutton, sut szóból ered, ami
rejtekhelyet, zugot jelent, a suttyomban pedig
ennek határozóraggal rögzült alakja,
a kemence sut ma már ritkán előkerülő
szó, de aki olvasott Mikszáthot, Móriczot, Tersánszkyt, az azért érti, mi az.
Tudom, hogy manapság az lesz újságíró, aki
elhatározta, hogy az lesz. Követelmény nincs, ha némely helyen tanítják a
szakmát, azt olyanok teszik, akiket nem egy tanári szobába nem engednék be, egy
takarító szertárba sem – ha már föntebb szóba hoztam a takarító személyzetet.
Csak azért említem olykor, hogy jó volna legalább
a tömegtájékoztató eszközöknél alkalmazni bizonyos limitet, mert ez a nép
mindenek fölött a nyelve által maradt meg körülbelül 8000 évig. Az Ezerév című, megjelenésre váró
könyvemben elég részletes indoklással leírtam már, ezt most nem hozom át ide,
nézzék el nekem, hogy csak a konklúziót rögzítem: ismeretes mindenféle elmélet
a magyar nyelv mindenféle rokoni kapcsolatairól, jövevényszavakról és más
finomságokról – ezek szép és tudományosnak álcázott mesék, bizonyíték nincs.
Eretnekség, persze, azt állítani, hogy a magyar nyelv éppúgy magányos a nyelvek
között, ahogyan a nép az, itt Európában és az volt Ázsiában is, de szívesen
kiállok bárkivel egy valóban tudományos vitára, aki a finnugor elmélet híve, olyan jó volna már véget vetni ennek a
legendának is.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy a magyar nép
a nyelve elsorvadásával fog eltűnni, felszívódni, beolvadni, ha nem vigyázunk.
Vigyázni pedig elsőbben is úgy lehet, hogy nem engednek be semmilyen szerkesztőségbe
olyan alakokat, akik képesek leírni és közrebocsátani a fenti szalagcímet és az
alatta lévő mondatot. Ennek az intézkedésnek meg az a fundamentuma, hogy az
ország elsőszámú ügyintézője nem lehet egy faragatlan, tudatlan, rosszízlésű,
gerinctelen köztörvényes bűnöző, mert amíg politikusok adják a mintát
(ahelyett, hogy a sutban, csöndesen
észrevétlenül végeznék a munkájukat), addig a bemutatott „újságírók” fogják
szennyezni a környezetet.
