Már régen akarom mondani, nagyon szépen kérem, ne tessék. Szóljon valaki Müller Cecíliának, hogy hagyja abba a szófaragást. Bizonyára van valami, amihez ért, inkább azzal foglalkozzon. Ez az „oltakozás” iszonyatosan terjed, körülbelül olyan tempóban, mint a vírus, a kártékonysága sem marad el sokkal.
A visszaható igét, annak értelmét és funkcióját
általános iskola hatodik osztályban tanítják. Ez az ige gyakorító képzővel
tovább toldalékolva azt jelenti, hogy a beszélő önmagára visszaható cselekvést
folytat, meglehetősen sűrűn ismétlődő gyakorisággal. A jelzett szószörnyeteget
előállító, naponta valamely erőszakszervezet civil ruhás tisztségviselőjeként
megjelenő közéleti fenomén ezzel a förtelemmel azt állítja, hogy aki
„oltakozik”, az önmagát oltogatja bizonyos, valószínűleg minden nap visszatérő
gyakorisággal.
A gondolkodásra való restség baromi károkat tud
okozni. A beszédre fordított energiával való takarékoskodás nagyjából
ugyanakkorákat. Az oltás beadását, beadatását, az oltás megkapását nem lehet
megspórolni, nincs rá egyszavas kifejezésünk. Vannak viszont variációs
lehetőségek a cselekvés szavakba öntésére. A megfelelő beszédhelyzetben az oda
illő változatot lehet használni.
Aki körülbelül jelöli meg az általa közölni kívántakat,
mondván, hogy úgy is értik, egyéb gazemberségre is képes. A Müller Cecília féle
borzalmakból lesznek az olyan testületek, amelyek védik a katasztrófát, pedig
az elhárítás csak egy szótaggal több meg az emberi erőforrások, ahol nyilván
húst sütnek és kelkáposztát főznek, hogy az embereknek legyen erejük a
munkaalapú társadalom működtetésére – a többivel most nem akarom elterelni a
figyelmet erről a torzszülöttről. Az oltakozásról.
Kérem szépen, aki hallja, adja át, ne tessék
használni ezt a beteg hangtolulást. Az ilyesmikkel kezdődik ugyanis az a
rendszer, amiben most élünk. Ezt már buktuk, ennek a megváltoztatásáról
lekéstünk a harminc évvel ezelőtt kezdődött zavarosságok elengedésével, de
legalább ezt az újabbat ne engedjük szétterjedni. Már így is naponta jönnek a
fehérvári huszárok, már így is térdig járunk a hellóröfi kultúrában, kérem
szépen, legalább Müller Cecíliát tessék szíves megállítani.
