Keresés ebben a blogban

2021. április 24., szombat

Az ördög és a jóisten

 

Fiúk, lányok, ez így tényleg nem lesz jó. Lehet arra gondolni, hogy rosszabbnak látom a helyzetet a valóságosnál, de ez elég kevéssé valószínű.

Csak mert tegnap valaki a magukat komolyan vevő politikusok közül szigorú arccal elítélte a kormány valamely tevékenységét. Nyilván hallotta a nagyoktól, hogy bizonyos társadalmi berendezkedésű országokban ilyesmit szoktak mondani. Miszerint bizonyos tevékenységeket úgy helytelenítenek, hogy elítélik őket. És akkor az azt jelenti, ez így nem lesz jó, sürgősen változtatni. És akkor valószínűleg változtatnak is, nem tudom, sosem éltem társadalomnak nevezhető közösségben, én itt élek ebben az ázsiai törzsszövetségben, ahol az együttélés szabályozása még mindig a vérszerződés rendkívül primitív és gusztustalan, ám a politikusaink által nagyra becsült aktusán alapul, annak a 8-9. századi kornak a szellemi és erkölcsi színvonalán tenyésző vezérekkel, akik még mindig úgy viselkednek, mint a nyáj kolomposai. Jó esetben. Kivétel elenyésző mennyiségben.

Namármost. Ebből az ázsiai hagyományokat szorgalmasan építgető, annak megfelelő szellemi és erkölcsi színvonalon tenyésző fajtából van nekünk egy miniszterelnökünk, aki egy, egyetlen egy dologban abszolút következetes: soha életében nem tett semmi jót. Minden cselekedetét a gyűlölet, az ártani akaró szándék, a bosszúvágy alapjáról indítja, ha netán épít valamit, azáltal is rombol, sokkal nagyobb az építés által okozott kár, mint amennyi hasznot hajt valami újnak a létrehozása. Ez azért nem lehet könnyű, még Hitler is tett olyan dolgokat, amiknek a hozadéka dicséretes lett, a mi miniszterelnökünknek azért sikerül ezt is elkerülni, mert minden egyes pozitívnak látszó mozdulata valaminek a megsemmisítését célozza.

És most itt van ez a mindent elsöprő oltási hullám. Tetszik gondolni, hogy sok évtized után egyszercsak tesz valami jót, valami mások üdvét szolgálót? Ugye első pillantásra nyilvánvaló, ez lehetetlen. Némely körültekintő, a holnapnál valamivel messzebbre látó elmék bölcs mosollyal legyintenek: ugyan, hát mindenki tudja, az EB miatt van az egész.

Komolyan? Ennek a széthízott gyűlölethalomnak szüksége volna arra a legitimációra, amit az oltás jelent? Ürügynek talán jó, de nem a teli stadion a cél. Itt vannak ezek a lelkes kékszemű kisgyerekek a nagy piros rollijukkal, és demokráciát akarnak játszani. És bármilyen pipogyák, látszólag el is érhetnék a céljukat, mert bár senki nem tekint rájuk úgy, mint akik képesek megváltani ezt a világot, de a hordóhasú most már tudja, hogy az ideje lejárt. A jövő évi választásokon egy hátsó lábaira álló pávián is megverné, ha a választás megközelítőleg tisztességes volna. A mi miniszterelnökünk annak hallatán is csak elnyom egy gúnyos mosolyt, midőn az „ellenzék” rendszeresen hárommillió kormánypárti szavazóról beszél, ő ugyanis tisztában van vele, hogy valójában három-négyszázezer közvélemény kutatási szavazat vehető biztosra, ami már régen nem jelent egymillió választót sem. Ide már kevés az a számítógépes csalás, ami a „határon túliak” ugyancsak hamisított szavazataival együtt is majdnem kevés lett a 2018-as választások megnyeréséhez.

Kisfiúk, kislányok ott az „ellenzéki” oldalon, akik még mindig legföljebb toporzékolni tudtok, esetleg toppantani egy mérgeset a cipőcskétekkel, próbáljatok ki egy egészen kezdetleges anticipációt: miért kellett mindent villámgyorsan kinyitni? Gyerekeket, tanárokat iskolába küldeni, hamarosan megnyitni mozit és cirkuszt, mikor minden szakértő rimánkodik, hogy ezt ne, mert a látszólag nagyszámú oltás egyelőre nem véd. Mikor minden ország, ami sokkal jobb helyzetben van nálunk, még mindig vár, és csak fokozatosan nyit. Kicsit kell tudni számolni, mikorra, milyen vad és nehezen megállítható fertőzéshullám fog végigsöpörni az országon. Ami nyilvánvalóan totális bezárkózást fog követelni, ha nem akarunk megjósolhatatlan létszámban elpusztulni. Milyen esélye lesz az „ellenzéknek”, hogy eljátssza a maga demokráciásdiját? Azt mondta a momentumos ifjú ember, hogy ha most ő lenne (helyesen: volna) a miniszterelnök, azonnal leváltaná az egészségügyi minisztert.

Azta! Úgy is mondhatnám, hüjnye! De kemény! Meg hogy milyen nehéz lesz visszaszerezni az ellopott ezermilliárdokat. Ajjaj. Ez egy ilyen kérdés? Lehet, hogy nincsenek még kiküldve azok a pénzügyekhez és joghoz értő nyomozók, akik évek óta figyelik ezeknek a pénzeknek az útját? Akik fillérre tudják, hol található az a Mészárosnak tulajdonított, de nyilván máshová tartozó vagyon, aminek a hiánya milliókat nyomorított meg és százezreket küldött a halálba? Ez az egy mozdulatsor megy, hogy amúgy játszásibul próbáljuk elkapni a miniszterelnök által közibénk hajított pamutgombolyagot? Mert majd a 2022-es választások után? Elítéljük a vadászati világkiállításra elköltött milliárdokat? Nem azokat kellene, hanem a fideszt vezérestül és megannyi bűnsegédi bűnrészestül perek százai által.

Megkérdezem ezredszer, mire tetszik várni? Vérre, verejtékre és könnyekre? Amikor már tényleg nem megy másképp?

Lehetséges persze, hogy csak rémeket látok. Hogy egy kártékony alak, aki akkor érzi jól magát, ha maga körül mindenkit szenvedni lát, most hirtelen eltökélte, hogy ő jó lesz, mint Götz von Berlichingen Az Ördög és a Jóistenben.

Dehát Sartre is azért írta meg a darabot, mert tudta, hogy Götznek gonosznak kell maradnia. Nincs más lehetőség.