Megy ma egy film az egyik adón. BÚÉK a címe. A
műsorban az van odaírva, hogy 2018-ban készült. Mérges lettem. Hogy lehet ilyet
leírni? 1978-ban készült.
Megnyitottam az oldalt. Ez a ma műsorra kerülő
film tényleg 2018-as. Lehet, hogy egy magyar filmesnek fogalma sincs róla, van
már ilyen című film? Méghozzá a 20. századi magyar filmtörténet egyik
meghatározó darabja. Ha tudja is, nem számít? Ki emlékszik már egy Szörény
Rezső nevű rendezőre meg a filmjeire, amikkel egyetlen mozi nézőterét sem
lehetne megtölteni egyetlen egyszer sem?
Nem láttam ezt a 2018-as filmet, most sem fogom
megnézni. Az előzetesében az áll, hogy a Csak szex és más semmi rendezőjétől
való. Ami azt jelenti, hogy az nyilván egy igen sikeres mozi volt. És nyilván
ez is az.
Mit kezdünk az értékeinkkel? Hülye kérdés. Mik az
értékeink? Ez is hülye kérdés.
Szörény Rezső kettővel járt fölöttem a Cukor
utcában. Egy harmadikos akkor nagy tekintélynek számított egy elsősnek. Úgyhogy
hebegős megtiszteltetés volt, amikor Szörény szólt nekem, hogy a gimnázium színjátszóköre
előadja Karinthy darabját, A bűvös széket, ő rendezi és számít rám.
Érdekes időket éltem. Azt játszottam, hogy velem
minden a legnagyobb rendben van. Szép nagy mamlasz vagyok, akit alapjában véve
semmi nem érdekel, csak mindenféle felületességek. Senkivel semmiféle komoly
beszélgetésbe nem mentem bele, még évekig vigyáztam erre az alapmentalitásra,
abban a tanévben, 1957 őszén, ’58 tavaszán ez kiváltképpen nehéz volt. Akkor
még naponta többször jutott eszembe Korom elvtárs mondata: ha csak egyszer
megnyikkan arról, ami magával történt, nincs kegyelem, akkor végrehajtjuk az
ítéletet. Május végén, június elején voltam bent a Horváth Mihály téri
iskolámban a bizonyítványomért, amit egy adminisztrátor adott a kezembe –
részletekre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy féltem, az a csapda, amikor
rajtakapnak a hamisításon. Hiszen úgy jutottam ahhoz a hivatalos okmánynak
minősülő dokumentumhoz, miszerint elvégeztem a nyolc osztályt, hogy nem
végeztem el. Minthogy valamikor december elején vittek el az iskolából és május
végén szabadultam. Soha nem mertem megkérdezni, ki csinálta, hogy’ csinálta,
nem lett-e valami baja emiatt.
És akkor Szörény Rezső a második vagy harmadik
próbán példaként állított a többiek elé. Az a színház iránt érzett alázat, a
komoly munka, ahogyan én csinálom, nézzék meg az én darab példányomat, aztán a
sajátjukat. Az enyémen látszik, hogy dolgoztak vele, a többiekén meg az, hogy ki
sem nyitották.
Próba után együtt mentünk el az iskolából. Mi van
veled, kérdezte Szörény. Sápadt voltál egész próba alatt, meg sem szólaltál, mi
történt. Aztán elnevette magát, tudom már. Azt mondtam, nem szeretem azokat,
akik látják a fejem tetejét és mélyebb a hangjuk az enyémnél. És te nagyobb is
vagy meg a hangod is mélyebb. Nevetett. Csak nem vetted komolyan?
Jól elhülyéskedtük a dolgot, de szerintem tudta. Ő
volt az egyetlen, aki tudta, hogy történt velem valami, amiről nem akarok
beszélni, és azt nem volt nehéz kitalálni, mi lehetett az. Mindenesetre ezt a
szöveget átvettem tőle, ez olyan jó álcaduma, ha egy beszélgetés nemkívánatosra
fordul, hogy nem szeretem a nálam nagyobbakat meg mélyebb hangúakat.
Leérettségizett, elment, soha többé nem láttam.
Volt egy lány a gimnáziumban, aki egyszer odajött hozzám azzal, hogy mondani akar
valamit. Róla mindenki tudta, hogy halálosan szerelmes a Szörény Rezsőbe (Kata
elsőbe járt, mikor Szörény végzett), de azt senki, hogy ez a szerelem csak
egyirányú-e. Azaz én ezután már tudtam, hogy nem egyirányú. Kata furcsán nézett
rám, és azt mondta, Rezső kérdezett rólam. Majd üzent. Hogy nem felejtette el,
jó voltam a Karinthy darabban. És hogy ezt én se felejtsem el. Kata megkérdezte
tőle, csak ennyi? Csak ennyi, mondta Szörény. A fiú hajlamos a visszahúzódásra.
Nem kell. Jó volt a darabban.
Szörény Rezső tudta, hogy színházrendező akarok
lenni, és azt is, hogy félek jelentkezni a főiskolára. Ezért üzent.
Kata olykor még bejött hozzám a Rádióba. Valamikor
férjhez ment, született egy lánya is, de mi mindig Szörényről beszélgettünk.
Aztán egyszer felhívott Kata lánya, hogy meghalt a
mamája. Ez olyan 20-25 éve lehetett. Kata fiatalon halt meg, mint Rezső is.
Elment a szerelme után.
Különben nem ezért nem nézem meg este a 2018-ban
készült BÚÉK című filmet. Ez csak úgy eszembe jutott.
