Na mégegyszer. Ha nem lett volna elég világos. Nemrég írtam Berlinről, kimásolok belőle egy kis részt:
"Megtörtént, következésképp ismét megtörténhet." Primo Levi mondata a maga iszonyatos egyszerűségével azóta kísért, mióta bejártam a berlini Holokauszt-emlékművet.
Történőben van. Nem hiszem, hogy jelentős, nagyhatalomnak beillő ország kell a megtörténéshez. Elég egy fertőző góc. Egy vérig sértett, az ócskalelkűséget a génjeiben hordozó, egész életében bosszúért lihegő nagy rakás bűzölgő gyűlölet. Szóltam már többször, most megint megteszem.
Eddig az augusztus végi bejegyzés első néhány mondata.
Eddig az augusztus végi bejegyzés első néhány mondata.
Arthur Bloch-tól 1977. óta tudjuk (Murphy's Law, azaz Murphy törvénykönyve, magyarul 1986.), hogy "ha beöntesz egy kanál bort egy hordó szennyvízbe, szennyvizet kapsz. Ha beöntesz egy kanál szennyvizet egy hordó borba, akkor is szennyvizet kapsz."
A kanál szennyvíz 7 percet kapott Strasbourgban. Pontosan 7 perccel többet, mint amennyit kaphatna egy működőképes rendszerben. Ezt akkor írom, amikor a szennyvíz még nem nyilvánult meg, de attól tartok, írhatnám utána is, lényegi változás nem történik, mert nem történhet. Tanácskoznak ugyanis. Pedig már régen túl kellene lenni az ítélethozatalon, sőt annak a végrehajtásán is.
Nem eléggé értek a joghoz, ezért nem írom le, miféle ítéletet kellett volna hirdetni. És hogyan, minek az alapján. Inkább hozok egy példát. A lóverseny egyik szabálya szerint a versenyintézőség hivatalból is óvhat, azaz ha a mezőnyből senki nem tesz feljelentést, akkor is tárgyalja a nyilvánvaló, látható szabálytalanságot. Az Európai Unió "versenyintézősége" sok éve látja a törvénytelenségek hosszú sorát, de még egyszer sem jelentett be óvást, pedig a nemzetközi jognak vannak olyan paragrafusai, amiknek az alapján ezt már rég megtehette volna. De a legnagyobb baj nem is ennek az elmaradása, hanem az, amit "bűnsegédi bűnrészességnek" neveznek minden jogállam törvénykönyvében. Esetleg "mulasztásos törvénysértésnek".
Megpróbálom röviden elmondani, miért nem lehet ez másképp.
Szoktuk emlegetni a nürnbergi pereket, meghajtván az elismerés zászlaját a pert indító hatalmak előtt. Én is meghajtom. De nem földig, csak egy kicsit, inkább csak meglebbentem. Bizonyára többen leírták már (szívesen elolvasnám, ha valaki felhívja a figyelmemet a forrásra), hogy ezzel a nürnbergi ítéletsorral van egy kis baj. Nem. Inkább nagy baj. Az tudniillik, hogy legalább nyolc évvel korábban kellett volna azt a pert elindítani. Ha nem bánják, eltekintek attól, hogy történelemórát tartsak, aki nem ismeri a részleteket, utánanézhet: 1938-ra Hitler bőven elkövetett olyan törvénysértéseket, amik elegendő okot adtak volna a '46-os per ítéleteihez hasonlók kiszabására. Ezenkívül arról sem hallottam, hogy például Chamberlain és a hozzá hasonlók megkapták volna méltó büntetésüket azért a bűnrészességért, amit a vakságukkal és hülyeségükkel okoztak.
Na jó, hagyjuk ezeket az idealista szenvelgéseket, vegyük tudomásul a földi élet alapvető és meghatározó törvényét: a világban az történik, amit a bankárok és egyéb, pénzzel foglalkozók, valamint a kereskedők akarnak, hogy történjék. Akaratuk végrehajtására politikusnak nevezett paprikajancsikat használnak. Bankárnak és kereskedőnek nem kényszeríteni szokták a pályaválasztót, ezek általában önszántukból lesznek azzá. Ezeknek a pályáknak megvannak a maguk követelményei, ezek között nem szerepel a széles látókörű, nagy műveltségű humanizmus, sem a körültekintő, az emberi jogokat skrupulózusan szem előtt tartó világszemlélet. Összefoglalólag ezeket a foglalkozásokat túlnyomórészt rosszminőségű emberek választják. Ez eddig rendben is volna, a történelmet természetesen az emberiségnek a... hogyan is mondjam, a kevésbé érzékeny, az empátiára nem mindenáron hajlamos része alakította eddig és alakítja jelenleg is. Az igazán nagy baj az, amiről elég keveset beszélünk: a bankárok és kereskedők azért viselkednek úgy, ahogyan az leginkább a megvadult páviáncsordákra jellemző, mert semmilyen érdekük nem fűződik az emberiség harmonikus, békés fejlődéséhez. Úgy is mondhatnám, ők testületileg a súlyos konfliktusokban, a háborúkban érdekeltek. A nürnbergi pereket ezért nem lehetett nyolc évvel korábban lefolytatni, és ezért alakult úgy a világtörténelem még e perek után is, ahogyan alakult - a bankárok és kereskedők nemhogy nem félnek a háborútól, vágynak rá. A békés termelésnél ugyanis egyvalami jobb, a háborús. Nürnberg azért vált lehetségessé, mert a háborúban már nem volt több lehetőség, túlterjedt a lehetőségeken, ha tetszik, nagyobb lett a háborús fogyasztás a kívánatosnál.
El fog kezdődni az uniós kutyakomédia, és lehet tudni a végeredményt: a magyar miniszterelnököt nem fogják köztörvényes perbe, és nem fogják életfogytiglani börtönre ítélni a hágai bíróságon, mert a bankároknak és kereskedőknek nem ez az érdeke. A délszláv ügy nem volt elég fontos, úgy is mondhatnám, abban nem volt több, ott hagyták, hogy az emberi jogok valamelyest érvényesüljenek. Ez a szájszélnyalogató primitív gazember, országunk miniszterelnöke baromian buta ugyan, de azt nyilván megmondta neki valaki, hogy aggodalomra nincs oka, túl régi már ez az európai béke. Valaminek történnie kell. A paprikajancsik legnevetségesebbje, ez a slampos, rosszízlésű és a végtelenségig jellemtelen falusi futballista a legalkalmasabb arra, hogy szétdúlja a világ nem túlságosan stabil békéjét - éppen ez a labilis helyzet teszi őt alkalmassá, ide ugyanis nem kell egy okos gazember.
Van még kérdés?
