A stílusokról

Tervezek már egy ideje némi stíluselemzést, lassan hozzá is fogok. Az 1840-es évek magyar nyelvével kezdtem foglalkozni, minthogy évtizedek óta nem bírom emészteni Kossuth írásait.

Georges-Louis Leclerc de Buffon, a kiváló természettudós, az őslénytan "atyja" mondta (márpedig egy természettudóstól mindenkinél jobban elfogadok igazságokat), hogy a stílus maga az ember (le style est l' homme même). Hajjaj, de mekkora igazság!

Egyelőre nem fárasztom önöket sem hosszabb, sem rövidebb elemzéssel, csak ideteszek egymás alá két idézetet. Az egyik egy igazán köznapi, úgy is mondhatnám, egyszerű témában elmondott beszéd második mondata - az országgyűlés kerületi ülésén az országgyűlés teendőiről és az uralkodó elé terjesztendő feliratról szól, Kossuth a megszólítás után így kezdi a beszédét:

"Ámbár meg levén győződve, hogy a fennforgó rendkívüli körülmények speciális tárgyakon fölülemelkedni parancsolnak, indítványomat csupán alkalmul kívánom használni, hogy a tekintetes rendeket felkérjem, miszerint a percek roppant felelősségének érzetében az országgyűlés politikáját azon magasságra méltóztassanak felemelni, melyet az idő elénkbe szab."

A másik egy levél első két mondata, egy évvel korábban íródott, Kerényi Frigyes nevű ügyvédnek, Vidor Emil néven publikáló költőtársnak szól. Petőfi Sándortól való:

"Kedves barátom, levelet kapsz s illetőleg leveleket fogsz kapni tőlem, s azon egyszerű okból, mert nem igértem, hogy írni fogok neked. Csak az ne várjon tőlem levelet, kinek megigértem, mert bizonyos lehet benne, hogy oly hiába fogja várni, mint a cinkotai bakter az angol koronát."

Hááát...

Bocsánat, majdnem elfelejtettem: Leclerc mondata 1753-ban hangzott el. Kossuth beszéde 1848-ban. A francia megállapítása ismerhető volt Magyarországon is. Már annak, akit érdekelt.