Keresés ebben a blogban

2017. június 1., csütörtök

Elit(?)

"1990-ben még a legígéretesebb ország voltunk az Elbától keletre. A világ elsősorban tőlünk várta, hogy példát mutassunk a többi átalakuló országnak. Hogy lehetett ennyire elrontani mindent? Hogy nem tudtuk megőrizni és kihasználni a lépéselőnyünket? Nem az akarat hiányzott. Minden rendű és rangú ember azt kívánja, hogy hazája gazdag, befolyásos és erős legyen. Ha nem hazaszeretetből, akkor önérdekből. Hisz mégiscsak jobb egy nagy szemétdombon kakasnak lenni, mint egy kicsin. Nem, nem akaratból volt kevés, hanem a képességből. Abból viszont ijesztő mértékben."
Az idézet A féltudású magyar elit című írásból való, szerzője Publius Hungaricus, civil nevén Orbán Krisztián. A keletkezés dátuma 2007. Ha van egy kis idejük, olvassák el (bár mostanában - úgy látom - senkinek nincs ideje olvasni). Okos, jó munka, az egyik akadémiai seggnyaló tótumfaktum azért akarta betiltani a Hegymenet kiadását, mert Orbán Krisztián Száz év szorongás című írása nem elég tudományos. Amin azt kell érteni, hogy olvasható. Emberi nyelven íródott. Az akadémiai seggnyaló az ismert hivatkozásnéző fajtából való, bármi kerül a kezébe, hátralapoz, megkeresi a bibliográfiát, ha van belőle egy kilónyi, akkor a dolgozat elég tudományos. Elolvasni nem szükséges, a hivatkozásnéző valószínűleg rég elfelejtette, hogyan is kellene azt.
A fenti néhány sort azért másoltam ide, mert majdnem szó szerint egyetértek vele, de csak majdnem. Néhányszor leírtam már, itt most mégegyszer megteszem, mert nem lehet elégszer ismételni: Magyarországot a hatalmi gőg tette tönkre, az ostoba nosztalgia a romlott és kártékony úri világ iránt, amiben a tiszaistvánok és a zsidótörvényeket író telekipálok határozták meg a politika irányát, és a szervilis hétszilvafások meg az alázatoskodó dzsentroid polgárok hajtották végre ezeknek a gazembereknek az akaratát. Két világháború kirobbantásában vettek részt a hazafiság jegyében. Magyarország (rendszerváltás utáni) első miniszterelnökének ez tetszett, a kormányába az ezeknek a rothadásszagú eszméknek megfelelő árvalányhajas díszmagyarok kerültek, tombolt a butaság, a tehetségtelenség, a nímandság bosszúvágya. Ettől nagyon eltérőt már nem lehetett csinálni, akárki nyert választásokat, a sok évszázados önismerethiányból fakadó melldöngető magyarság megkövetelte a maga minden és mindenki fölött álló nagyszerűségének folyamatos kinyilvánítását.
Csak azt akarom mondani, senki nem kívánta, hogy hazája gazdag, befolyásos és erős legyen. A magyarkodás és a rablás minden egyéb tevékenységre való késztetést elnyomott.
Van egy eretnek kérdésem ide a végére: mit tetszik gondolni, miért Gyurcsány Ferenc a legnépszerűtlenebb politikus? Miért gyűlöli a nép és miért retteg tőle a többi politikus, élükön most a szegedi harsány tejbetökkel? Mert egyedül ő lóg ki a sorból. Ő tényleg azt akarta, hogy hazája gazdag, befolyásos és erős legyen. Minden, amit tett, ennek a célnak az irányába mutatott. Csak nem jól csinálta. Éppen azt nem vette figyelembe, amit fentebb leírtam. Hogy ez a nép nem szereti, ha valaki beismeri a politika hazugságait. És még annál is kevésbé szereti, ha valaki be akarja fejezni a hazudozást.
Mert akkor esetleg azzal is szembesülni kell majd, hogy milyen ez a nép, milyen Magyarország történelme, és mindez a jelen helyzetben mire tesz minket alkalmassá a világban és benne főképp itt Európában. Hogy úgyszólván mindenen változtatni kell. Elsősorban a hazudozáson, a szüntelen öncsaláson.