Utánanéztem a létminimum alatt élők létszámának a különböző országokban. Azaz megpróbáltam utánanézni, de nem lehet, mert általában nincs adat. Az Egyesült Államokból találtam egy 2012-ben kiadott statisztikát, aszerint a lakosság 14,6%-a él szegénységben. Hollandiában a szegénységben élőknek adott kedvezményekről lehet olvasni, de százalékosan nem megállapítható, azaz nem mérhető a létszámuk. Németországban, a skandináv államokban, Franciaországban nincs adat. Nem azért, mert nem számolják, hanem mert nincs mit számolni.
Az Egyesült Államok különleges helyzet a népességének az összetételével. Nem hiszem, hogy magyaráznom kell, milyen gazdasági és intellektuális szintet képviselnek a kreolok (latínók), a kínaiak, egyáltalán az ázsiaiak (filippínók, indonézek, indiaiak), a közép-amerikai betelepültek, az indián őslakosok és a többiek. A múltkori "fejlődő ország" minősítésem az USÁ-ról ironikusnak hangozhatott, pedig nem az, nem is tőlem származik, egy Stanfordon tanító professzor mutatkozott így be, hogy ugyanis ő a United States of America nevű fejlődő országból jött, és nem is hatott úgy, mintha viccelne. Az ország a Függetlenségi Háború vége után (1783.) kezdett egyáltalán országként (viszonylag kis országként) funkcionálni, de voltaképpen a polgárháború befejezése óta (1865.) indult el az ipari, mezőgazdasági és főképp a társadalmi fejlődés. Magyarország akkor közel ezer éves volt. Az más kérdés, hogy a fejlődés útján való elindulást valaki mindig megakadályozta, ez viszont nem mentség. Kiváltképpen arra nem, ami 27 éve itt folyik.
Arra végképp nem, hogy a magyarországi történelem évszázadai során Hunyadi Mátyás (1490-ben halt meg) óta a nép egyszer választhatott volna saját testéből elöljárót, akkor is egy tőle függetlenül a nyakára ült tömeggyilkost kezdett el imádni és imádja az emlékét azóta is, hogy az illető 1849-ben az államkincstár maradékával meglépett. 1990. óta pedig ez a nép azt tehet, amit akar, így végképp szabad akaratából sikerült megtalálnia a magyar történelem legförtelmesebb, legundorítóbb figuráját, akinek uralkodása alatt elértük, hogy az országlakók 40%-a (nem 14,6, mint Amerikában) nyomorog a létminimum alatt. Ha van kedvük, nézzenek utána (nekem nincs), van-e ázsiai, dél-amerikai, de akár afrikai ország is, ahol ennél rosszabb a helyzet. Számokban esetleg, de viszonyítva a körülményekhez, a lehetőségekhez biztosan nincs (nem a nép szellemi és erkölcsi színvonaláról beszélek, abban egészen bizonyosan alulmúlhatatlanok vagyunk).
Negyven százalék! Négymillió ember, legalább egymillió gyerek.
Ceterum censeo - az egyetlen tény, amivel foglalkozni kell: ebben az országban négymillió ember él a létminimum alatt.
