Gáti Oszkár

Idézni szoktam, átvenni egész anyagot nem. Sehonnan.
Most kivételt teszek.

Gáti Oszkár nem a barátom. Évtizedek óta ismerjük egymást, mindig nagyra becsültem, de a magánéletünknek csak egy közös pontja volt egy ideig (a repülés, azon belül a légiutas kísérők iránt érzett kitüntetett figyelmünk), aztán mikor elmúlt, maradt az, hogy kedvelem - ő az a színész, aki mindent el tud játszani. Amikor gondolkodni kellett volna, egy szerepet kire osszak, végül mindig ketten maradtak: Őze Lajos és ő. Főszerepre, epizódra, mindegy. De mondom, nincs rá más okom, hogy a levelét a melléklettel ide föltegyem, mint az, hogy ettől elszorult a torkom. A Gyóni-verset sokan elmondták, a Rádió archívumában is van (vagy talán inkább volt?) kettő az én szerkesztésemben, de így még nem hallottam.
A levél egy B.Zs. monogrammal jelölhető kitüremkedésnek szól. De szólhat bármelyiknek a jelenleg uralgók közül. Mindnek.

Annyian hozzászóltak már és mondtak mindenfélét, írtak, ötleteltek.
Felmerült Önben, hogy lehet a Békemenetből, Háborúmenetet fabrikálni? 
Elég egy ügyes szófordulat, kis pici fenyegetés?
Azt sugallja az írása, hogy háborút akar?
Azok ellen a magyarok ellen, akik nem úgy magyarok, ahogy Ön, hanem csak egyszerűen magyarok?
Polgárháború?
Az nekünk most jól állna?
Ön szerint hiányzik is?
Nosza, verekedjünk meg?
A Békemenet aktivistái az idősebb korosztály képviselői, megtapasztalták már, mi a háború?
Őket nehéz lesz rávenni, hogy fiatalokat gyilkoljanak?
Bár, ki tudja?
A tüntetők jobbára fiatalok -egy másik író-olvasó ember megfogalmazásban “analfabéta” fiatalok-, hogy fogja ezt összehozni?
Haladnak az Andrássy úton a Hősök tere felé /ahol a Hősők vannak/ és aki nincs a zászlójuk alatt, a molinójuk mögött, azt kirángatják a lakásokból és leverik, mint srác korunkban a grundon?
Az a baj, hogy nincs már grund?
Vagy az egész ország azzá vált?
És Ön most azt tervezi, hogy csatatér legyen belőle?

Valamikor elmondtam egy verset. Az Ön gondolataira ez a reflexióm.
Gáti Oszkár