Nincs sok tanulság abban, ami itt következik, inkább csak a mérgemet vezetem le.
Az EB döntőjében egyetlen olyan akció volt, ami némi elemzést érdemel: Ronaldo eltakarítása. A "szaksajtó" azt írja, hogy "kemény belemenés" történt. Lévén a "szaksajtó" évtizedek óta rosszabb állapotban, mint az oktatásban a tornatanárral jelzett szellemi szint, nem érdemes foglalkozni vele.
Ronaldóval ugyanaz történt, mint Puskással 1954-ben a világbajnokságon. Csak az nem volt ennyire durva és nyilvánvaló. A bíró rendben lévőnek találta a dolgot, a bíráskodás színvonala a magyar sportújságírásénál is mélyebben van. Nem tudom, a játékosok lepődnének-e meg jobban vagy a játékvezetők, ha egyszer egy futballbíró úgy vezetne egy meccset, hogy betartatja a szabályokat. A televíziós sportkommentátorok (egy-két kivétellel ez is sportújságírói kvalitásokkal művelhető szakág) azt mondják, hogy a bíró "engedi a kemény játékot". A környezetszennyező mentalitású beszélő odáig képtelen eljutni, hogy értelmezze a saját mondatait, és egy szerény emelkedésű logikai lépcsőn át eljusson a felismerésig: nevezett futballbíró azért engedi a "kemény játékot", mert vagy nem ismeri a szabályokat, vagy nem alkalmazza azokat - egy közhelyes fordulattal élve nem tudni, melyik a rosszabb.
Nincs olyan része a szabály gyűjteménynek, ami lehetővé tenné egy futballbírónak, hogy a két francia játékost ne állítsa ki, akik Ronaldót kegyetlen gazemberek módjára intézték el. (Félreértés ne essék, Cristiano Ronaldót kifejezetten nem kedvelem, elismerem a képességeit, de jónéhány csatárt jobbnak tartok nála - és akkor a viselkedéséről még nem szóltam.)
Több szabályrész szól arról, miért kell leküldeni az ilyen módon viselkedő játékost, de egy sincs, ami megengedné, hogy a bíró felülbírálja a rendelkezéseket.
Futballbírók, színházi rendezők, közrendőrök ostoba uralkodásának korszakát éljük. Egyszer ennek is vége lesz.
Különben a meccs kezdetekor jobban szerettem volna, ha a franciák nyernek, a két briganti tevékenysége a másik oldalra állított, pedig a két gyenge képességű csapat közül a portugálok a szánalmasabbak, és én nem szeretem, ha a dilettánsok diadalmaskodnak.
Jelen helyzetben szinte mindegy volt, melyik nyer, rossz volt nézni azt, amit futball helyett produkáltak. Ami történt, azt a vallásosok isten büntetésének nevezik, holott mint tudjuk, isten nem büntet és nem jutalmaz, de ez már egy másik kérdés.
Csapatsportot nézni elviselhetetlen, ha nincs legalább két-három kiemelkedő képességű játékos a pályán (ne tessék a szörnyen buta mondással jönni, miszerint a csapatjátékhoz nem kell nagy egyéniség).
A franciák a vadállatiasan viselkedő játékosaik és a förtelmesen bunkó közönségük mellett azért is megérdemelték a sorsukat, mert kihagyták az egyetlen középcsatárukat, aki a többiek fölé nő. Nem tudom, Benzema miért nem tetszik a kapitányuknak, de ezt is megérdemlik.
