Meghalt. Ő is ígéretes volt, mint Szomory Györgyikéje. Csak sokkal szebb. Okosabb is. Meg önérzetesebb. Nem tudom, jól döntött vagy rosszul, mikor az intellektusát választotta, mikor nem akarta kikapcsolni az ellenőrzést a tehetsége fölött. Mondtam, menjen el innen. Jobb hang nincs a világon, szépség, ami az övéhez fogható, legfeljebb néhány. Nem akart. Nem hiszem, hogy nem mert. Tudta, hogy kapkodnának utána, filmen, színházban. Nem akarta.
Két éve nem tudtam már róla semmit, mikor megismertem a fiaim mamáját. Egyszer találkozott a nagyobbik fiacskámmal. Olyan. Azt mondta, olyan. Aztán elment.
Azóta nem láttam.
