Máris jött egy fontos, érdemi kérdés: adnék-e tanácsot a miniszterelnöki hivatal műkincsvásárlása ügyében.
Persze, hogy adnék. Ismerik a mondást, van az a pénz meg mindennek ára van. Amióta nyugdíjaztak, elég rosszul élünk, ennivalóra sem mindig telik, de emiatt nem tudnának megvenni. Azért viszont sokmindenre hajlandó volnék, ha a fiaimat segíthetném, úgyhogy néhányszáz milliós ajánlaton elgondolkoznék. Nem a tanácsom kerülne ennyibe, azt akár ingyen is adnám, lehetnének, akik majd épülnének általa, hanem az a szörnyű erőfeszítés, amivel a gyomromat és az idegeimet kellene legyőznöm. Az kerülne sokba.
De nem tartok tőle, hogy felkérnek.
Különben meg nem erről van szó. Hanem arról az egymilliárdról, amit disznó elé hintett gyöngyre költenek.
Különben meg nem erről van szó. Hanem arról az egymilliárdról, amit disznó elé hintett gyöngyre költenek.
