Nem tudok
válaszolni a migráció által felvetett kérdésekre, egyszerűen azért nem, mert
nem értek hozzá, sem a szociológiai részéről, sem a gazdaságra való hatásairól
nincsenek ismereteim – azt sem tudom, meg kell-e állítani a vándorlókat, vagy
be kell fogadni őket, vagy valami egészen mást kell tenni. Ahogyan most van, az bizonyosan nincs jól,
mert politikusok intézkednek, de nem tudom, hogyan volna jól, mert mondom, nem
értek hozzá, csak azt tudom, hogy amire most a világ kezd rákapni, azzal valami
nagyon nagy baj van, mert a mi formátlanra hízott vidéki futballistánk adja a
mintát. Meg kellene kérdezni olyanokat, akik értenek hozzá, de a politikus
máshol is azt képzeli, hogy segébe is felye van (copyright WS), ő mindent
jobban tud mindenkinél, ennélfogva a legszimplább szillogizmus is oda vezet,
hogy ez így nincs jól.
Én most csak egyvalamire
szeretném felhívni nb figyelmüket. Van ugyebár az a szempont a migráció
taglalásakor, hogy jönnek a terroristák. Ez valószínűleg egy fontos szempont, úgyhogy
meg kell állítani a migrációt. Akkor majd nem jönnek a terroristák? Dehogynem,
csak másképp. Kik azok, akik viszont bizonyosan nem jönnek? Mutatok példákat,
jó?
Itt van ez a Wasis
Diop nevezetű szenegáli muzsikus. Bill
Conti, A Thomas Crown ügy című
film zeneszerzője fedezte fel Amerika és Európa számára. Ez egy másik felvétel,
ezen látható is, van olyan jó zene, mint a filmben hallható.
Vagy itt van
például Souad Massi, az algériai lány (a neveket azért írom angol
helyesírás szerint, mert nem ismerem a pontos ejtésüket, minthogy nem tudok jól
olvasni arabul – ennek a lánynak a nevét valószínűleg Szuad Messzi formában
kellene leírni, de ahhoz ráadásul hiába látnám leírva, hallani is kellene,
marad az angol).
Youssou
N’Dour, a dakari zeneszerző és Rokia Traoré Maliból.
Kiran
Ahluwalia indiai, a Tinariven nevű zenekar tuareg.
Aztán még egyszer Souad
Massi, ezúttal nem azért, mert ő az egyik legnagyobb kedvencem, hanem
mert itt egy Marc Lavoine nevű franciával énekel egy Paris című dalt.
Wasis
Diop fehér zenészekkel játszik, akik vele énekelnek, nem tudom, sajnos,
milyen nyelven, nem igazán vagyok képes megkülönböztetni a volofot a
mandinkától, de a muzsikusok szemmel láthatóan tudják és élvezik.
Az algériai lány
zenekarában van egy fehér meg egy fekete gitáros és egy arabnak látszó dobos.
A szenegáli énekes
és a mali énekesnő zenekarában van marokkói arab dobos, fehér gitáros, nigériai
fekete vokalista és táncos.
Ahluwalia
indiai. Perzsa és pakisztáni népzenei alapokra épített dalokat énekel a
Sivatag
Fiaival, azaz egy algériai zenekarral.
Marc Lavoine
francia zeneszerző és énekes, lengyel a felesége, Párizsban él, nagy
megtiszteltetésnek tartja, hogy Souad Massi elfogadta a meghívását.
Tetszik érteni? Egyikük
élettörténetét sem ismerem, küzdelmes volt-e az útjuk addig, ahol már láthatjuk
és hallhatjuk őket, csak azt tudom, hogy itt vannak. Fogalmunk sincs, hány
Wasis Diop és Souad Massi van az úgynevezett migránsok között. De az bizonyos, hogy
ha a magyar politikusok rendszere lesz meghatározó, sokan fognak meghalni
közülük.
Soha nem fogjuk
megtudni, hány építész, muzsikus, festő és szobrász, hány fizikus és orvos
pusztul bele abba a rendszerbe, amit a politikusok működtetnek. És ez a jegyzet
most csak azokról az emberekről szól, akik kiválhatnak, akiknek lehet örülni, mert
előre viszik a világot.
Van még aztán az a
néhány százezer. Akik esetleg tudnának például örülni például annak, hogy Souad
Massi a világon van. Azokkal mi legyen?
Hát nem tudom. De
mondom, nem értek hozzá.
Boldog Karácsonyt.
