"A lány jutott eszébe, aki Salm-Széchy
Editként mutatkozott be négy nappal ezelőtt. Egyszercsak elment. Azt mondta,
menjen vele szerdán az Operába. Pedig nem is gondolhatta komolyan, mert szerda
este Flotow Mártája ment, Zsigmond utána nézett, és az nem létezik, hogy egy ép
érzékű, harmincegy éves lány éppen ezen a balsors darabon akar unatkozni.
Persze, ha szerdán nem, akkor ennyi volt. És elrohant. Nem mondta, hogy
találkoznak-e valaha még, azt sem mondta, hol lakik, semmit sem mondott.”
Előbb elnézést
kérek mindenkitől, aki kedveli és jó műnek tartja Flotow Mártáját.
Védekezhetnék azzal, hogy ez a „balsors
darab” csak Croy Zsigmond véleménye,
végülis egy író nem azonosulhat minden szereplőjének minden mondatával, de be
kell ismernem, ezúttal tökéletesen egyetértek Zsigmonddal, ez tényleg egy
balsors darab, már úgy értem, szerintem is.
Ideteszem a
nyitányt, tudják, az minden operában az esszencia, a legjobb részeket rakja
egymás után a zeneszerző, a nyitány olyan, mint a filmelőzetes, ezt újabban trailernek kell nevezni, mert mi
műveltek baromira tudunk angolul, sok állás elnyeréséhez alapfeltétel, hogy kell
tudni angolul, magyarul nem szükséges. Egyszóval ez itt a Márta trailere, nem
muszáj ám végig hallgatni, tényleg fakultatív, csak ha valaki ellenőrizni
akarná a zenei ízlésemet. Esetleg a sajátját. (A 4. perc táján van egy rész, ami arról értesít bennünket,
hogy Flotow behatóan tanulmányozta Rossini munkásságát, különös tekintettel a
nyitányokra, gondolta, ő is megpróbál valami hasonlót – nem kellett volna.)
