Írtam egy mesejátékot a fiaimnak valamikor a 80-as évek első felében. Azoknak a történeteknek a sűrítménye volt, amiket délután vagy este elalvás előtt meséltem nekik. (A délutáni elalvás magyarázata: egyikük sem járt óvodába. Pontosabban elkezdtek járni, de olyan hevesen tiltakoztak mindketten az intézmény szelleme és gyakorlata ellen, hogy kivettük őket. Megtehettük, a pártállam, a szocialista diktatúra nem tette kötelezővé az óvodába járást, és hittant sem kellett tanulni, sem az egyház, sem az állam dogmáit nem akarták rákényszeríteni a gyerekekre. Nem gondoltam akkor, hogy valamikor elismerően fogok megnyilvánulni azzal a rendszerrel kapcsolatban. Még most sem akarom elhinni, hogy a felszabadulás, 1990. után lehet annál rosszabbat csinálni.)
A mi kis egerünk címet Palotás Ágnes adta a darabnak, a későbbi remek dramaturg akkor még asszisztens (azt hiszem), nem tudom, mi volt érdekesebb fölfedezésem a vele való találkozáskor, hogy helyes, szép lány, vagy hogy fényesen okos. Mondjuk talán ez a kettő így együtt. Végvári Tamás, Császár Angela, Dégi István, Huszár László, Basilides Zoltán… a többiek most nem jutnak eszembe. A „cím”szerepet, azaz Miki egeret Sipos András játszotta. Igen, ő az, a színészzenekar dobosa, így talán ismerős, pedig színésznek még annál is jobb volt, fiatalon halt meg 6 éve, a Miki egér első szerepeinek egyike lehetett a Rádióban.
A hangjátékra alig emlékszem, nem találom, azt tudom, hogy egy, de legföljebb két éjszaka írtam egy meghívásos pályázatra, napközben a kisfiaim maguknak foglalták le annak a szellemi kapacitásnak a többszörösét, ami egy mesejáték megírásához szükséges.
Hatalmas Kis Bimbasi volt az egyik legfontosabb figura, a szerepre Dégi Istvánt hívta be a rendező, dermesztően jól szólaltatta meg az ostoba, primitív despota mondatait. Átjött a hangszórón, hogy a Hatalmas Kis Bimbasi valóban kicsi, ezért folyton hangoskodik, beszédhibás, de azt megpróbálja elrejteni, és mindenkire minden pillanatban ráripakodik, mert folyamatosan bizonyítva akarja látni, hogy tőle mindenki fél. A rendkívül buta alak magához hasonlóan rendkívül buta és jellemtelen talpnyalókkal vette körül magát, ezek mindig minden marhaságot élénken és alázatosan helyeseltek, amit a Kis Bimbasi mondott.
Császár Angela volt a jóságos Ördögárok, az egyik fontos pozitív szereplő, az ő megjelenésekor derült ki, hogy az ócska kis zsebdiktátor, a mindenkin uralkodni akaró nyüzsgönc, aki a világ legfőbb méltóságának képzeli magát, a Hatalmas Kis Bimbasi mennyire fél Ördögároktól, hogy milyen jelentéktelen és gyáva.
Érdekes, mostanában milyen gyakran jut eszembe ez a förtelmes figura. Képtelen vagyok felidézni, volt-e modell, akiről ezt az alakot mintáztam. Szerintem nem volt. Akkor, a pártállami diktatúra utolsó éveiben már nem lett volna életképes egy ilyen arrogáns, borzalmasan buta ember, és akkor, a pártállami diktatúra utolsó éveiben már el sem tudtuk képzelni, hogy lesz még ilyen ebben az országban.
Egy ilyen Hatalmas Kis Bimbasi.
