Két és fél évvel a könyvem befejezése után lassan be kell látnom, hogy nem fogok kiadót találni, amelyik meg meri jelentetni az Ezerévet.
Időnként beleolvasok, mert eszembe jut valami, ellenőrzöm, jól írtam-e.
Most megálltam az előzéklapnál, ahová kvázi mottóként leírtam egy tanmesét. Ideteszem, mert máshol nem látok fórumot, pedig tanulságos és végtelenül szomorú:
Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe.
Középre egy létrát helyeztek, majd annak a tetejére egy
banánt.
Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért,
a kutatók egy vödör hideg vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába.
Minden alkalommal amikor egy majom megpróbált
felmászni a létrán,
leöntötték a többieket hideg vízzel.
Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki el mer
indulni a létrán,
azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha
nem, jön a hidegzuhany.
Nem sok idő kellett, hogy egyik majom se próbálkozzon
felmászni a létrán.
Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy
újra.
Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de
a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hidegzuhanyt.
Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a
verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel.
Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez történt.
Elindult a létrán és rögtön kapott is érte...
Ami furcsa, hogy az előző új majom is részt vett a
verésben, holott nem tudta a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába.
A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is
megismétlődött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti 5 majomból.
Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a
létrára.
Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért.
Mégsem másznak fel érte.
Miért?
Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni,
valószínűleg ezt válaszolnák:
nem tudom. De ez mindig így volt és ezt így kell
csinálni.
Csak ülünk lenn a létra alatt és megtámadunk bárkit,
aki meg merészeli kérdőjelezni a törvényt...
Csak ülünk a létra alatt.
Ez a könyv azokról a majmokról szól,
akik először próbáltak felmenni a létrán. És azokról, akik azóta csak félnek.
