„Kedden délelőtt kezdődtek el a Rómeó és Júlia olvasópróbái a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. A darabot modern köntösben, Varró Dániel fordításában állítja színpadra Szente Vajk. Szemenyei János írt zenét a produkcióhoz, amely a rendezői koncepció alapján sok meglepetést tartogat majd a közönség számára. A viszálykodó családok olasz divatmágnások lesznek a darabban, a szerelmesek története pedig egy nagyszabású divatbemutatón kezdődik.
– A Rómeó és
Júlia annyi zsenialitást rejt magában, mint talán semmi más a világirodalomban
– kezdte az első olvasópróbát Szente Vajk rendező. Kifejtette, bár mindenki
ismeri ezt a szerelmi drámát, biztosan tudnak újat mondani vele a Kecskeméti
Nemzetiben. A koncepció ismertetése után ez mindenki számára egyértelművé is
vált.
A főrendező
részletesen beszélt a darab születésének körülményeiről, és arról is, mitől
különleges Shakespeare-nek a szerelem és a gyűlölet kettősségéről szóló
tragédiája. A karakterek személyiségét is kielemezte, rávilágítva arra, hogy bár
a fiatalok a szenvedélyen nem látnak túl, a felnőttek hibáinak fontos szerepe
van a végkifejletben. Ez az előadásból egyértelműen kiderül majd.
Szente Vajk
bevezetője után bemutatta a díszlet- és jelmezterveket is. A rendező az olasz
divat világába helyezte az örökérvényű történetet. Ennek megfelelően álmodta
meg a díszleteket Rákay Tamás. A két ellenséges család egymással rivalizáló
divatcégként jelenik meg, még logó is készült számukra, amely ott díszeleg majd
kreációikon is. Jelmezeik Kovács Yvette Alida fantáziáját dicsérik.
Ebből a
felszínes világból kitűnik az öntörvényű, különc Júlia, aki a divat helyett az
absztrakt festészetben bontakozna ki. Őt Kovács Vecei Fanni és Horváth
Alexandra játssza majd váltott szereposztásban. Rómeó szerepében Koltai-Nagy
Balázst és Rohonyi Barnabást láthatjuk majd.”
No lám. Nem kell ahhoz Magyarország
miniszterelnöke, hogy olyan gyalázatos, kártékony események piszkolják össze
ennek a szerencsétlen országnak a kultúráját, amilyet jórészt a pálinkavedelő,
disznóölő csúti primitív napi gyakorlatában látunk. Össze lehet azt hozni egy
Shakespeare-darab pöcegödörbe mártásával is.
Megnéztem, mit lehet tudni erről a Varró Dániel
nevű költőről, aki modern köntösbe fordította a Rómeó és Júliát (hallottam már
róla, de most pontosabb információkat akartam). Hogy lelek-e valamilyen
magyarázatot, miért nem elég modern köntös Kosztolányi fordítása. Ami már
éppúgy a magyar irodalom klasszikusa, mint Arany János Hamletje, Babits Isteni
színjátéka, Devecseri Iliásza. Ez a tehetséges ifjú már 44 éves. Nincs olyan
információm, hogy elhomályosította Kosztolányi fényét a magyar irodalomban.
Ilyen idős korában Kosztolányi már Kosztolányi volt. Miért gondolta Varró
Dániel, hogy szükség van az ő Rómeó és Júliájára? Félre ne értsenek, kedvelem
Varró verseit, dehát az ő súlya szállongó pihe Kosztolányihoz képest. Akkor
miért?
Ami meg az olasz divatmágnásokat illeti, arról nem
tudok mit mondani, félek, ha magyarázni kezdem, miért büntetném súlyos
börtönnel az efféle aljas szélhámosságot, olyan dührohamokat kapnék, ami
egészségkárosodással járna.
Nincs szerzői jog, ami Shakespeare-t megvédené a
kecskeméti koszos kis bűnözőktől. Attól tartok, a hamisítás, a csalás és egyéb,
paragrafusokkal leírható bűncselekmények nem járnának akkora büntetéssel,
amekkorát egy ilyen tett érdemelne. A jóízlés, az erkölcs, a tisztesség nevében
meg nem szokás bírósági eljárásokat kezdeményezni.
Úgyhogy ez a förtelem az emberek elé fog kerülni.
Be fognak menni a színházba. Aki bemegy, megérdemli.
