Keresés ebben a blogban

2022. január 14., péntek

A hülyeség diadala

„Az amerikai legfelsőbb bíróság leállította azt a programot, amely előírta volna a 100 fősnél nagyobb amerikai vállalatok dolgozóinak, hogy vagy oltassák be magukat, vagy rendszeresen teszteljék magukat és hordjanak maszkot a munkahelyükön. A döntés komoly politikai pofon Joe Biden kormányának, az oltási előírás ugyanis fontos pontja volt Biden koronavírus elleni stratégiájának. A konzervatív többségű testület 6-3 arányban szavazta le a kötelező oltási programot.” (kiemelés tőlem)

Működik a politika, a konzervativizmus és a demokrácia. Így együtt. Az emberiség legkártékonyabb képződményei egyenként is elég borzalmasak, ha összeadódnak, az tömeghalálhoz vezet.

Nem hiszem, hogy ki kell fejtenem, miért hozta ezt a döntést az a néhány iszonyatosan buta ember.

Remélem, azt sem kell magyaráznom, miért nincs helye semmiféle világnézetnek akkor, ha milliók életének megóvásáról van szó. Mint ahogyan talán azt sem, miért tartom förtelmesnek a „politikát” kiváltképpen abban az esetben, amikor az dönt a szakemberek helyett. Akik a vakcina megjelenésének másnapján világossá tették, ezt az oltást kötelezővé kell tenni, másképp a vírus tarolni fog – ez nem „demokratikus döntés” kérdése, az emberiség túl hülye ahhoz, hogy a „véleményét” hagyhassuk érvényesülni.

A németek márciustól kötelezővé teszik. Nem tudom, miért kell márciusig várni, de még mindig jobb, mint az amerikai legfelsőbb. Ami az ő demokráciájuknak a része. Amiről azt szoktam olvasni, hogy hú de működik.

Aha. Ebből a működésből jön ki a Trump-szerű képződmény. Meg a legfelsőbb…

Kicsit gondolkoztam, hogy ideírjam-e ismét, ki tudja, hányadszor: Bill of Rights, 1688. Nagyjából száz évvel később nagyjából megismételve Amerikában. Aztán Franciaországban. Emberi jogok. A „demokráciát” egyik sem említi. A „konzervativizmust” sem. A „politikát” sem.

Az emberi jogok előírásaihoz való igazodás bőven elegendő volna az ember életének irányításához. Az emberi jogok fundamentuma ugyanis az egyes ember szabadsága, amit kizárólag a másik ember szabadságának elismerése korlátozhat. Ennek a megértése elegendő volna ahhoz, hogy elrendeljék a kötelező oltást. A helyzet ugyanis rendkívül egyszerűen leírható: senki, még egyszer, senki nincs abban a helyzetben, hogy önhatalmúlag eldöntse, én meghaljak miatta vagy ne.

Az amerikai legfelsőbb bíróság sem.